A bogotái agglomeráció


Kinek jutna eszébe egy latin főváros agglomerációjába utazni? Hát nekünk! Azért, mert Kolumbiában még egy Budaörs jellegű település is lehet kedves hely. Funzába beleszeretünk, Madridot viszont ha tehetnénk, törölnénk a térképről. Végigjártuk a Bogotá környéki városkákat, mert ez is hozzátartozik egy kolumbiai utazáshoz.

Cégügyeink miatt Facatativába utazunk. Tavaly indítottuk útjára az országváltást (korábban Hondurasban volt a Mirador bejegyezve), de még most sem értünk az ügymenet végére. Oké, majd egy éve nem jártunk Kolumbiában, de ügyvédünknek minden adott volt ahhoz, hogy elintézze a szükséges papírokat, ez mégsem történt meg. Ha valaki azt gondolná, hogy Magyarországon nehéz a vállalkozás, akkor annak ajánlom, kóstoljon bele a latinos "mañana" életérzéssel vegyített kolumbiai bürokráciába, de szerezzen be hozzá egy könyvet a hajfonásról, mert itt még a kopaszoknak is kinő a haja a várakozástól. Egyik roppant szimpatikus eleme a helyi ügykezelésnek, hogy három havonta meg kell újítsd a bankszámládat, ha ezt nem teszed, blokkolják azt. Az okát senki nem érti, de így van és kész.

Facatativá főtere

Mivel Facatativát már bemutattuk a blogban, kizárólag az ügyintézés miatt keressük fel. Az egyetlen dolog, ami új, hogy derűs az idő, ami olyan ritka Facatativá felett, mint afgán migráns a Békemeneten. Csak ha már jönnek Magyarországon a választások...

Délután 1-re végzünk ügyes-bajos dolgainkkal (majd pár hét múlva kell újra megjelennünk a helyi kereskedelmi kamaránál), így van időnk körbejárni a bogotái agglomerációt. Olyan ez, mintha a Buapestre érkező turista kanyarodna egyet az Érd-Diósd-Budaörs vonalon, de nem bánjuk, mert ez is Kolumbia.

Első megállónkat Madridban tartjuk. Nevét nem a spanyol fővárosról, hanem egy íróról és politikusról, Pedro Fernández Madridról kapta, aki 1864-ben a nyugdíjas éveire költözött a városba, és 1875-ös haláláig itt is maradt. Utolsó éveiben számtalan irodalmi művet írt, így halála után a polgármester tisztelete jeléül átnevezte a települést Serrezueláról Madridra. A város eredeti neve egyébként egy muisca zipától (törzsfőnök), Sagasucától származik, amit a konkvisztádorok spanyolosítottak Serrezuelára, ami annyit tesz: hegynél fekvő falu.

Madrid belvárosa majdnem szép

Bár a gyarmatosítók már 1559-ben villát hoztak létre Madrid helyén, koloniális bájából a világon semmi nem maradt. Sőt, megkockáztatom, hogy Madrid egész Kolumbia egyik legocsmányabb városa, ahol a magunkfajta turista számára nincs semmi látnivaló. Ezt megköszönhetjük az 1950 utáni iparosodásnak, a várost ekkor vették körbe minden irányból a gyárak, ami munkások tízezreit vonzották a környékre. Mind közül a legnagyobb a Corona kádakat és WC-ket gyártó vállalata, ami csak Madridban kétezer embernek ad munkát. A hirtelen növekvő lakosságnak bérházakat kellett építeni, hely hiányában ezt a koloniális városrész helyén tették meg. Ma Madrid úgy néz ki, mint egy gigantikus és idejét múlt munkásszálló. A látványhoz tökéletesen passzol az esős idő, ami elől egy kifőzdébe menekülünk. Ebédre egy szörnyen rossz mazorcadát eszünk. Nem Madrid lesz a kedvenc városunk, legalábbis nem a kolumbiai.

Madrid egyetlen koloniális jellegű épülete a vasútállomás, ami vonatok hiányában persze nem működik

Innen kb. húsz percnyire fekszik a Funzával összeépült Mosquera városa, mely nevét 1861-ben kapta az akkor regnáló elnökről, Tomás Cipriano de Mosqueráról, aki leválasztotta a települést Funzáról. A két városnak azért kellett szétválnia, mert túl nagyra nőtt, és népességben kezdte utolérni Bogotát, ezzel veszélyeztetve annak központi pozícióját.

Mosquerának legalább van néhány jellegzetes épülete

Bár Mosquerát 300 évvel Madrid után alapították, mégis sokkal élhetőbbnek tűnik nála. Főterét a főút mellett alakították ki, ami egészen pofásra sikeredett. Van egy vállalható temploma, a tér túloldalán pedig egy régi, de patináns gyárépületre hajazó iskolája. Ennyi és nem több, de Madrid után minden szép.

Mosquera temploma

A kényszeredett városszeparáció ma valószínűleg még jobban érződik, mint 1861-ben, Mosquera ugyanis hermetikusan összezár Funzával. A két városközpont között kb. három kilométer van, az út mentén kulturált lakótelepeket és plázákat érintünk.

Funza chibcha nyelven annyit tesz: Erős Isten. Az eredeti települést a Bogotá névadójaként ismert Bacatának hívták, feltehetően annak szakrális központja lehetett. Gonzalo Jiménez de Quesada, Kolumbia legismertebb konkvisztádora valószínűleg felgyújtotta a muisca városrészt, és annak romjain alapította meg 1537-ben a mai Funzát.

Már távolról látszik, hogy ez a város más, mint volt Mosquera és Madrid. A városkép meghatározza az ott élők személyiségét, s mivel Funza megőrzött valamit koloniális jellegéből, errefelé az emberek is sokkal kulturáltabban néznek ki. Nem véletlen a gazdagság, hiszen Funza környékén neves kertészetek és mezőgazdsági vállalatok találhatók. Állítólag innen származik Kolumbia legjobb burgonyája és kukoricája, de virágültetvényekben is elég jók.

Funza főtere tetszetős

Funza sokban hasonlít a Bogotától északra fekvő városkákra, mint Cajicá vagy Zipaquirá. A főtere nagyon kellemes, ráadásul valami miatt itt a klíma is jobb, mint Bogotában vagy Facatativában. A templomba nem nyerünk bebocsátást, mert éppen gyászmisét tartanak odabenn, de így is eltöltünk egy órát bámészkodással.

Ez a templom akár Magyarországon is lehetne

Nem tudom miért van így, de Kolumbia az egyetlen olyan ország Latin-Amerikában, ahol a városok többségében is jól érezzük magunkat. Oké, Madridot szívesen bontanám vissza alapjaira, de még a Bogotá közvetlen agglomerációjának számító Mosquera és Funza is tud kellemes lenni egy hátizsákos számára.

Délután 5 óra felé felszállunk egy Villamerybe tartó buszra. Villamery valójában egy elágazás, itt találkozik a funzai út a medellíni autópályával. Pár perc ácsorgás után érkezik a San Franciscóba tartó helyközi járat, ami simán megáll miattunk az autópályán. Szeretjük, hogy errefelé nincsen kresz, vagy ha van is, tesz rá magasról mindenki.

Moncsi vacsorával vár minket. Felcsapunk egy palack chilei vörösbort, és sokáig beszélgetünk a langyos, tavaszi éjszakában. Holnap irány a Rio Magdalena völgye!

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!







Oszd meg másokkal is!