Dél-Yucatánon a többség csak átrobog, pedig fantasztikus régészeti feltárások láthatók errefelé. Mi elsőként Balamkú és Calakmul romvárosait kerestük fel, amiknek nem csak történelmével, de élővilágával is sikerült közelebbről megismerkednünk.
Reggel kitaxizunk Campeche termináljára, ahonnan hosszú és unalmas utazás veszi kezdetét Yucatán trópusi esőerdőinek irányába. Három órás buszozás után érkezünk meg Escárcegába, ami az észak-déli és kelet-nyugati sztrádák csomópontja. Pár hónappal ezelőtt kényszerűségből tölttünk itt egy éjszakát, de ezúttal erre nincs szükség, mert Conhuas falujából küldenek értünk egy kisbuszt, így sikerül emberi időben elfoglalnunk a minimalista stílusú szállásunkat három sarokra az országúttól.
Conhuasban ezeket a bungalókat vesszük ki éjszakára
Conhuas, vagy ahogy a térképeken szerepel, La Selva egy apró yucatec település, amit csak az látogat meg, aki Calakmul felé megnézné Balamkú romvárosát is. A csapatunk ilyen, így kénytelenek vagyunk megaludni ezen a világvége helyen. A bungalók rendben vannak, de az udvar erősen fejlesztés alatt áll. Nem baj, nem a kényelmi szolgáltatások miatt kanyarodtunk erre.
Balamkú nincs messze a falutól, tíz perc autózással elérjük a bejáratát. Ez az első olyan romváros az egész mexikói út során, ahol rajtunk kívül egyetlen turista sincsen. Ez persze érthető, mert Balamkú nem nagy hely, ráadásul a történelméről sem tudunk semmit. Az egyik legkésőbb felfedezett és feltárt, egyben látogatható romváros a félszigeten, talán pont ezért lelhető fel róla kevés információ.
Balamkú déli városrészének legszebben feltárt épülete
1990-ben bukkantak a romokra, öt évvel később kezdtek a régészek terepen dolgozni. Az 1998-as feltárások után nyitották meg a látogatók előtt, de később is folytak munkálatok a városban, azonban olvasható sztélét sehol nem találtak, így egyetlen uralkodó kiléte sem tiszta a történészek előtt. Azt tudjuk, hogy az első épületeket a preklasszikus korban építették, valamint a kalsszikus korban kapcsolatban állhattak a peténi városokkal, de a calakmuli hegemóniára utaló jeleket nem találtak. A posztklasszikus korban Balamkú építészetére a Rio Bec stílus volt hatással.
A romvárosnak van egy déli és egy északi épületegyüttese. A déli városrész nem annyira látványos, mindössze egy-két apróbb templom került feltárásra.
A csapat belép az északi városrészbe
Az északi városrészt egy kapun át lehet megközelíteni. Mögötte bújik meg a Gran Plaza, illetve az azt körülvevő központi épületegyüttes, aminek feltárása során fantasztikus stukkókra bukkantak a régészek. Ezek a stukkók jaguárrá változó emberalakokat ábrázolnak (innen a Balamkú, vagyis a Jaguár kő elnevezés), ami nem ritka a maja stukkóábrázolásban, de kevés helyen maradt meg olyan jó állapotban, mint itt.
A balamkúi stukkók Yucatán legszebbjei közé tartoznak
A stukkókhoz egy parkban dolgozó hölgy enged be minket, aki a bejáratnál állva felmutat a romokat körülölelő fákra, amiken egy pókmajomcsalád ugrándozik. Az eddigi út során egyetlen majmot sem láttunk, ez a csapat első találkozása a yucatáni élővilággal.
Balamkúban nincsenek turisták, így itt végre láthatunk majmokat
Búcsú Balamkútól
Balamkú után a Conhuas határában megbújó barlanghoz látogatunk el, amiből naplementekor milliónyi denevér röppen ki, hogy megkezdje éjszakai portyáját. Szemben a romvárossal a barlangnál rengeteg a turista, legalább száz ember próbál úgy helyezkedni, hogy videót tudjon készíteni a jelenségről. A látvány tényleg lenyűgöző, de a rengeteg ember sokat ront az élményen. Ráadásul mindenki szája előtt kendő van, mivel azzal rémisztgetik a túraszervezők a látogatókat, hogy a denevérektől olyan betegséget lehet elkapni, amibe egyszer belehalt egy kisgyerek, aki mindegyik helyi vezető egyik ismerősének az unokahugának a másodunokatestvére volt. Ahogy a többi tömegélmény Yucatánon, úgy ez sem lopja be magát a szívembe.
A conhuasi denevérbarlang jó élmény lenne, ha nem tobzódnának a bejáratánál a turisták
Másnap irány Dél-Yucatán legjelentősebb maja romvárosa, Calakmul. A Világörökség részét képező Calakmul történelmi jelentőségű település, mivel 562-től kezdve 130 éven át Dél-Yucatán és Petén vezető városa volt. Története persze nem ezzel kezdődött, eredete a preklasszikus kor közepéig nyúlik vissza.
A régészek az i.e. 8. századból is tártak itt fel cserépedényeket, El Mirador virágzása idején pedig a város már vezető szerepet töltött be a Maja Birodalom életében. Ebből az időből nem maradtak fenn írásos emlékek, de a kerámiákon látható uralkodói pecsétek nyomán tudjuk, Calakmul már ekkor több volt egy átlagos településnél.
Calakmul felfedezését a királyi rezidenciákkal kezdjük
A teotihuacániak megjelenése után egy denevért tisztelő nemzetség vezette a várost, egyetlen ismert uralkodója Chan Yopaat volt, aki 435-ben lépett trónra. A dinasztia 514-ben véget ért, ekkor Chinat Wikin került hatalmora, aki Peténből érkezett. Calakmul ekkori státusza nem tisztázott, de feltételezhető, hogy a város élére ekkor lép a Kaan nemzetség, akik feltehetően El Miradorból származtak.
561-ben Ut Chanal a király, ő indít hadjáratot Tikal ellen beiktatása után egy évvel. Győz, Tikal uralkodóját, Wak Chan K'awiilt pedig feláldozzák egy ceremónia keretében. Ezzel veszi kezdetét Calakmul 130 éves hegemóniája.
579 és 611 között Uneh Chan uralkodik, aki két hadjáratot is indít Palenque elfoglalására. Az akció sikeres, viszont a második hadjáratban az uralkodó feltételezhetően életét veszti. 631-ben Naranjót is meghódítják, ekkor cserélik le a denevér emblémát kígyóra, valamint kiáltják ki a Három Király Birodalmát, vagyis a Kaan nemzetség három vezetőjének együttműködését, ami száz éven át tart.
Calakmulba elég korán érkezünk ahhoz, hogy az élővilág megmutassa magát
Calakmul legsikeresebb uralkodója Yuknoom Cheen II, aki 636 és 686 között ötven éven át igazgatja a birodalmat. Bár ekkor is vezetnek hadjáratokat, rengeteg csatlósra tesznek szert diplomáciai úton is. Ez idő tájt Tikal több alkalommal is fellázad Calakmul ellen, de Caracollal kiegészülve mindig felülkerekednek felettük. 695-ben aztán győz az igazság, Tikal végül sikeres lázadást hajt végre és legyőzi az aktuális uralkodót, Yuknoom Yich'aak K'ahkot. Ezzel ér véget a calakmuli aranykor, de ez nem jelenti azt, hogy a város behódolt volna Tikalnak, sőt! A 8. századtól kezdve Calakmul további csatlósokat gyűjt maga mellé, így kerül a képbe Dos Pilas és Quirigua is. Ez utóbbi szerepe azért volt fontos, mert Calakmul támogatásával legyőzi Tikal csatlosát, Copánt, akinek uralkodóját fel is áldozzák. Erről itt írtam korábban.
Ezután az akció után Calakmulban nincs említés a Kaan-dinasztiáról, ismét a denevér embléma jelenik meg a sztéléken. Ennek a nemzetségnek az utolsó említett uralkodója Bolon K'awiil, aki 751 és 771 között van trónon. A Kaan-dinasztia itt-ott megjelenik még a történelem során, pl. Ceibalban, ahol 839-ben Chan Pet uralkodó sztéléjén tűnik fel a kígyó. Az utolsó említett király Aj Took, akinek a sztéléje 909-ből származik.
A posztklasszikus korban még lakták a várost, de a történetírást - feltételezhetően tolték hatásra - kivezették, így a következő évszézadok uralkodóiról nincs információnk.
A Gran Plaza leglátványosabb épülete Chiik Naab, vagyis Bolon K'awiil piramisa
Ahhoz képest, hogy milyen jelentős szerepet töltött be a történelemben, Calakmul nem nagy és nem is annyira látványos, mint Tikal, Uxmal vagy Edzná. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a város messze fekszik a Yucatán lakott régióitól, így a feltárások sem tudtak olyan gyorsan haladni, mint Mérida, Campeche vagy Valladolid környékén. A romváros több mint húsz éve nyitva áll a turisták előtt, mégsem lepik el ezerszám, mint Chichén Itzát, így a bevételek is elmaradnak attól, mint amire Calakmul valójában érdemes volna.
Több mint egy órán át autózunk az esőerdők mélyén, mire megérkezünk a park bejáratához. A belépő 270 peso, ami több, mint egy átlagos maja romvárosnál, de még megfizethető kategória.
Chiik Naab piramisának tetejéről feltűnik Calakmul legmagasabb épülete, a 2-es templom
Elsőként a királyi rezidenciákat keressük fel, amiket foltokban tártak csak fel. Szerencsére elég korán van ahhoz, hogy lássunk valamit az élővilágból; az egyik épületegyüttes előtt vadpulykák kapirgálnak a fűben.
Az egykori lakóépületek nem túl látványosak, így amilyen gyorsan csak lehet, a Gran Plaza felé kanyarodunk. Itt láthatók azoknak a sztéléknek a másolatai, amik alapján rekonstruálni tudták a régészek Calakmul klasszikus kori történelmét.
A Gran Plaza legszebb épülete Chiik Naab, vagyis Bolon K'awiil piramisa. A tetejéről remek kilátás nyílik a 2-es templomra, Calakmul legnagyobb épületére. Ezt a templomot többször átépítették, a mélyén preklasszikus kori esőisten stukkókat találtak, amik nakbéi és Abaj Takalik-i stílusban készültek. Az épületben kilenc sírt tártak fel, ezek közül az egyik Yuknoom Yich'aak K'ahk kriptája volt.
A 2-es templom Calakmul emblematikus épülete
Az épület lábánál belefutunk a Baraka-csapatba. Vannak vagy húszan, és szegények Tulumból indultak nem sokkal éjfél után, hogy reggelre ideérjenek, majd innen még utaznak tovább Palenquébe, ahová éjszaka futnak majd be. El nem tudom képzelni, mi lehet jó egy ilyesfajta rohanásban, szegényeket tényleg sajnálom.
A csapattal felmászunk a 2-es templom tetejére, ahonnan ellátni egészen El Miradorig. Nagyon vágyom már vissza a maják egykor volt legnagyobb városába, de nem tudom, mikor lesz csapatom, aki bevállalja a 100 km-es gyaloglást az esőerdő mélyén egy feltárás kedvéért.
Búcsú Calakmultól
Balamkú és Calakmul abszolút megéri a látogatást, biztos, hogy jövök én még erre. Most azonban irány másik két remek régészeti hely, Becán és Chicanná!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
