Tikal nem pusztán egy romváros, hanem egy életérzés. Hihetetlen élővilág, misztikus piramisok és hála Istennek kevés turista fogadja az idelátogatót. Az élményt csak a guatemalaiak próbálják elrontani, de ha az ember odafigyel, elkerülheti a lehúzást. Felejtsd el a Machu Picchut és Angkor Watot! Tikal a romvárosok romvárosa.
Visszaülünk a kisbuszba, és ugyanazon az úton, amin jöttünk, visszatérünk Tikalba. Régebben szívesen sétáltam le a távot, mert a 23 kilométeres úton az élővilág egészen zseniális volt, de az utóbbi időkben az uaxactúniak egyre több erdőt égettek fel a nemzeti park területén, így az állatok is szétszéledtek. Pedig ezen az útszakaszon pillantottam meg 12 évvel ezelőtt életem első hárpiáját és ocelotját is, amire ma már szinte semmi esély nincsen.
Sofőrünktől Tikalnál elbúcsúzunk, de megesketjük, hogy holnap kettőre jöjjön értünk, mert utaznánk tovább Yaxhába. Nem egyszerű a guatemalaiakkal, számtalanszor felejtettek már minket ott romvárosoknál térerő és netkapcsolat nélkül, nem kicsit megnehezítve a tervezett túránkat.
A kemping felé vesszük az irányt, ahol kikötjük függőágyainkat, majd felcsapunk egy üveg 15 éves Botrant, és próbáljuk magunkat álomba inni. Sokan tartanak a függőágytól, félnek, hogy nem tudnak majd benne aludni, és az igazat megvallva, ha az ember nem jól köti ki az ágyát, akkor bizony elég hosszúra nyúlhat az éjszaka. No de a rum jól vizsgázik, este 8-kor már mindenki húzza a lóbőrt.
Még sötét éjszaka van, mikor ébresztőt fújok. Szeretnénk nyitáskor, hajnali 6-kor bebocsátást nyerni a parkba, ugyanis ilyenkor kevesen vannak az ösvényeken, és így az ember saját szemével láthatja az éledező természetet. Ezúttal is csak mi vagyunk a bejáratnál, a Mirador-csapaton kívül sehol egy lélek. Ennek az az oka, hogy a többség egynapos szervezett kirándulásra érkezik a romokhoz Floresből, és csak 8-9 között lepik el a parkot, azt a kevés külföldit pedig, aki hozzánk hasonlóan a parkban éjszakázik, a helyi vezetők rádumálják egy túlárazott és teljesen értelmetlen napfelkelte túrára, ami hajnali 4-kor veszi kezdetét. A 300 quetzalba kerülő, három órás kiruccanás a legnagyobb átverés, amire az ember Guatemalában befizethet, mivel Tikal felett szinte mindig ködös a hajnal.
Nekem utoljára 2010-ben volt szerencsém a tikali napfelkeltéhez
Én a csapataimmal általában fél 9 körül érkezem a kilátópontként szolgáló 4-es templomhoz, amikor a felhőtakaró kezd feloszlani. Ilyenkor kevesen vannak errefelé, mivel a turisták többsége eddigre már lemászott a romváros legmagasabb építményéről, és helyi vezetőjével perlekedik, hogy miért kellett a semmiért egy piramis tetején három órán át gubbasztania. Persze a guide-ok szimplán széttárják a karjukat, hogy ők nem tehetnek a ködről, így néhány percnyi anyázás után mindenki konstatálja, hogy át lett verve, és próbálja inkább saját szakálára felfedezni a romvárost. Az igazat megvallva nem tudom sajnálni a megvezetett turistákat, mert elég rákeresni az interneten a tripre. Elég sokan leírták már rajtunk kívül is, hogy a napfelkelte túra semmi több, mint nyilvánvaló pénzlehúzás.
Hajnali hatkor elég nehéz elképzelni, hogy a parkot néhény órán belül több száz turista lepi majd el. Olyan magányban sétálunk, hogy simán lencsevégre tudunk kapni néhány paujilt, agutit és ormányos medvét, de a korábbi túrákon láttunk már itt bőgőmajmokat, tukánokat és hokkókat is.
Az élővilág hajnalban a legcsodálatosabb
Túránkat a Q-templomcsoportnál kezdjük, mely szépen helyreállított ikerpiramisairól nevezetes. A keleti templom tetején költjük el a reggelinket, közben próbáljuk elképzelni, milyen is lehetett az élet 1200 évvel ezelőtt, mikor Tikal a fénykorát élte.
A várost eredetileg Yax Motulnak hívták, nevét egy hieroglifából tudjuk, ami az összefogást jelképezi. A tíz cenote (beszakadt barlangi tó) ölelésében fekvő romváros a Tikal nevet az első modernkori felfedezőktől kapta a 19. század közepén, akik jukaték vezetőikkel jutottak el a helyszínre (Tikal jukatékül annyit tesz: város a cenotéknál). Mivel a környéken ekkortájt itza-maják éltek, és az ő nyelvükön a Tikal szó azt jelenti, a hangok helye, ezért a romokat szokás a Hangok városának is hívni. Bár az első publikáció a romokról már 1853-ban megjelent, a régészeti feltárást csak 1956-ban kezdték meg. A késlekedésnek hála a sírrablóknak közel száz éve volt arra, hogy széttúrják a romokat műkincsek után kutatva, ezért Tikal múltjában az elmúlt 60 év archeológiai munkálatai után is vannak még kérdőjelek.
A Q-templomcsoport ikerpiramisait II. Yax Nuun Ayiin építtette 771-ben
Azt biztosan tudjuk, hogy Tikal környékén már i.e. 1000-ben földművelés zajlott, és hogy a városépítés i.e. 4. században vette kezdetét, de hogy az első királyi dinasztiákat kik alapították, azt nem. Ennek valószínűleg az az oka, hogy Tikal El Mirador árnyékában megbújva képtelen volt a függetlenedésre (feltételezhetően a maják preklasszikuskori fővárosának fennhatósága alá tartozott). A régészek azt remélik, hogy El Mirador most is zajló feltárása után Tikal ezen korszakának történelmére is fény derül majd.
Az első uralkodó, akiről Tikalban fennmaradt sztéle, Yax Ehb' Xook, vagy más néven Yax Moch Xok volt. Ő 90 körül került trónra, de sem eredményeiről, sem haláláról nincs információnk. A következő ismert király a sorban Foltos Jaguár (eredeti neve nem ismert), aki 292-től uralkodott, majd őt követte I. Sihyaj Chan K'awiil, más néven Unen Bahlam, aki feltételezhetően nő volt, és aki 317-ben véget vetett a 227 éve, Yax Moch Xok által alapított dinasztia uralmának.
A Q-templomcsoport északi épülete a városrész egyetlen sztéléjét rejti
Átmeneti időszak következett Tikal életében, ami főként az Uaxactún, Naranjo, Caracol és Calakmul elleni háborúkról szólt. 360-ban a város 14. uralkodója, Chak Tok Ich'aak (Nagy Jaguármancs) került hatalmora, aki letette Tikal központi fellegvárának alapkövét. 18 évvel később a feltételezhetően Teotihuacánból származó Siyah K'ak' bevonult Tikalba, és kivégeztette Chak Tok Ich'aakot, majd új dinasztiát alapított, melynek első uralkodója fia, Yax Nuun Ayiin lett. Ő egy előző dinasztiából származó hercegnőt vett feleségül, ezzel legitimizálva a teotihuacániak uralkodását.
Siyah K'ak' mindeközben folytatta a portyázást, és fennhatósága alá vonta Uaxactúnt és a ma Guatemala-Mexikó-Belize hármashatáron fekvő Rio Azult, amivel kereskedelmi útvonalat létesített Tikal és a Karib-tenger között. Eközben Yax Nuun Ayiinnak gyermeke született, II. Sihyaj Chan K'awiil, aki 411-ben átvette a trónt apjától, és uralkodásának 45 évében megszilárdította Tikal vezető pozícióját a térségben. Városfalat és vízhálózatot épített ki, közben sorban csatlósává tette a déli városokat, mint Ceibal és Aguateca, valamint Copán trónjára az ugyancsak teotihuacáni dinasztiából származó és Tikalban nevelkedő K'inich Yax K'uk' Mo't tette. Mivel Copán meglehetősen messze feküdt Tikaltól, ezért a városnak szüksége volt csatlósokra. E célból 426-ban megalapították azt a Quiriguát, ami később a nagytestvér vesztét okozta.
II. Chitam, más néven Sötét Nap királyi sztéléje 810-ből (22-es sztéle, Q-templomcsoport)
A sorban következő két uralkodóról, K'an Chitamról és II. Chak Tok Ich'aakról nincs sok információnk, feltételezhetően folytatták II. Sihyaj Chan K'awiil politikáját. 508-ban Kaloomte' B'alam, a laikusok körében csak Tikali hölgynek nevezett királynő került trónra. Ő volt az első, aki a kaloomte tisztséget, vagyis a "királyok királya" címet magára vette. Erre azért volt szükség, mert a 6. század elején a ma Mexikó területén található Calakmul uralkodója hódításaival gyengíteni kezdte a tikali királyi családot. Kaloomte' B'alam nőként a feszült politikai helyzetben nehezen tudott volna egyedül uralkodni, ezért az irányítást 527-ben férjére, Madárkaromra (eredeti neve nem ismert) bízta. Ő azonban korán meghalt, 537-ben Wak Chan K'awiil lett az uralkodó, aki 25 év alatt mindent elvesztett, amit elődei felépítettek.
Calakmul lepaktált Caracollal, majd a szövetség 562-ben lerohanta Tikalt. Wak Chan K'awiil feltételezhetően Palenquébe menekült, Tikal pedig Calakmul hűbéresévé vált. A következő harminc évben uralkodója sem volt a városnak, csak 593-ban lett új királya az egykor szebb napokat megélt Tikalnak. Neve nem ismert, hieroglifája állati koponyát ábrázol.
A kevés turistának hála a rejtőzködő állatok is megmutatják nekünk magukat
II. K'inich Muwaan Jol 628-ban került hatalomra, ő vette le a várost a lélegeztetőgépről. Mivel Calakmul átvette az irányítást a déli városok felett is, ezért a tikali uralkodó ellenpólusként megalapította Dos Pilast, aminek feladata Aguateca és Ceibal visszahódítása volt. Dos Pilas élére 635-ben a mindössze négy éves B'alaj Chan K'awiil került, aki a 7. század közepén megtámadta Aguatecát, de nem járt sikerrel, sőt, Calakmul megtorló hadjáratot indított ellene. Dos Pilas elesett, de B'alaj Chan K'awiilt nem végezték ki, hanem Tikal ellen hangolták, és 657-ben vezetésével megtámadták az egykori központot. Győztek, Nuun Ujol Chaak, Tikal akkori uralkodója menekülni kényszerült, de 672-ben Tikal visszatámadt, és Dos Pilas hűtlen uralkodóját száműzte. Nuun Ujol Chaak visszavette a trónt, de hét év múlva meghalt, így Tikal élére I. Jasaw Chan K'awiil került, akit a történelemkönyvek csak Ah Cacaónak neveznek, és aki 52 éves uralkodása során a várost ismét a térség gazdasági és politikai központjává tette.
Ah Cacao megerősítette Tikal védelmét, felvette a kaloomte tisztséget, szakított Teotihuacánnal és megkezdte a Gran Plaza ma is látható fellegvárának építését. 695-ben lerohanta a gyengélkedő Calakmult, és visszaszerezte a diplomáciailag elszakított városok támogatását. És hogy mit tett, ami nem csak Petén szintjén, de világviszonylatban is egyedülálló volt? Nemesítette a kakaót, és az új gyümölcsből elkészítette az első forró csokit, amit ezekben az időkben kizárólag ceremóniák alkalmával és csak uralkodók fogyaszthattak.
Ilyet se lát minden nap az ember
Utódja, Yik'in Chan K'awiil (734-766) folytatta Ah Cacao politikáját. Fejlesztette Tikalt, közben sikerült fennhatósága alá helyeznie El Perút, Caracolt és Naranjót. Ez utóbbi város uralkodóját, Wilan Tok Wayib' királyt 748. december 8-án foglyul ejtette, erről a Q- és a feltáratlan R-templomcsoport mögött található, földbe süllyesztett faragott monolit árulkodik. Copánt ezzel szemben elvesztette, mivel Quiriguá élére az a megalomán K'ak' Tiliw Chan Yopaat került, aki 738-ban lerohanta a nagytestvért, és uralkodóját, 18 Nyulat kivégeztette.
A monolit, ami Naranjo királyának elfogásának állít emléket
Tikal tudomásul vette Copán elvesztését, és inkább a környező városokra figyelt. II. Yax Nuun Ayiin (768-794) uralkodása alatt kvázi nyugalom volt a térségben, ezt nevezzük a nagy építkezések korának. Az évszázad végére a fejlődés lelassult, a 9. századra már a hanyatlás volt a jellemző. Az utolsó nagy templomot 810 körül építették, sztéléket azonban ebben a korban már nem nagyon emeltek. Nuun Ujol K'inich (800-805) és II. Chitam, más néven Sötét Nap (805-810) uralkodásáról még van némi információnk, de Tikal Isteni Uráról (810-849) már csak Ceibalban tesznek említést.
Az utolsó ismert tikali király II. Jasaw Chan K'awiil, akinek az uralkodása 869-ben ér véget, utána síri csend következik. Ezekben az években számtalan fennhatósága alá tartozó apró város, köztük Jimbal és Ixlu kezdte használni a Yax Motul elnevezést, ami azt feltételezi, hogy II. Jasaw Chan K'awiil regnálása után a dinasztia felbomlott, és alkirályságok jöttek létre Peténben.
A történészek a hanyatlást klímaváltozással magyarázzák. Mivel Tikalnak nem volt állandó vízutánpótlása, a 9. század második felében végigsöprő aszályos időszakban a cenoték kiszáradtak, ami éhínségekhez vezetett. Feltehetően a királyi családon belül sem volt egyetértés a téren, hogy miként lehetne a problémára megoldást találni, ezért megkezdődött a városból az elvándorlás. Így kötöttek ki Tikal lakói a Petén Itza-tó környéki apróbb városokban, ahol a királyi családok saját dinasztiákat próbáltak alapítani, és továbbhasználták Tikal eredeti nevét. Az aszály azonban a tavat sem kímélte, így a 10. századra egy-két kivételtől eltekintve ezek a városok is elnéptelenedtek.
A csapattal a IV-es templom felé még útba ejtjük a H-csoport II. Yax Nuun Ayiin által építtetett piramiscsodáit. A háromlépcsős templomokat egy tíz méter magas mesterséges domb tetején építették fel jól elrejtve a városrészeket összekötő sacbétól.
A H-csoport templomait is II. Yax Nuun Ayiin építtette
Innen jó negyed órát kell sétáljunk Tikal legmagasabb épületéhez, a 70 méter magas IV-es templomhoz, amit Yik'in Chan K'awiil emeltetett 741-ben, s melynél csak egy nagyobb piramis van az amerikai kontinensen: a Danta El Miradorban.
A lábánál most is megy a vita a helyi vezetők és a napfelkelte túrával bepalizott turisták között. Bár már 8 óra van, még mindig elég sűrű a köd ahhoz, hogy nekünk is ücsörögnünk kelljen vagy fél órát a piramis tetején. Felérve hatalmas meglepetés fogad. Összefutok Botka Beával, egyik túravezetőnkkel, aki éppen édesanyjával járja Guatemalát csak úgy, kedvtelésből. Bár Bea nem először jár Tikalban, mégis szívesen tér ide vissza még szabadidejében is, mert ez a romváros tényleg egy csoda. Nem olyan, mint a többi világhíres régészeti park és műemlék. A perui Machu Picchu, a kambodzsai Angkor, a mexikói Chichén Itza vagy az indiai Taj Mahal mind attól szenved, hogy a közelükben mozdulni sem lehet a turistatömegektől, ezzel szemben itt a napi ötszáz látogató annyira szétszóródik, hogy az ember simán tud 20-30 percet úgy sétálgatni az erdőben, hogy nem találkozik senkivel. Még ilyenkor, a napfelkelte után két órával is hallani a bőgőmajmokat üvölteni, vagy látni a piramis alatt elreppenő arapapagájokat és tukánokat.
Lassan felszáll a köd Tikal felett
Fél 9 után nem sokkal a köd menetrendszerűen felszáll, vele párhuzamosan pedig felsejlenek az esőerdő fölé magasodó templomok csúcsai. Misztikus, túlvilági látvány fogad minket, ami nem csak ránk van hatással. George Lucas filmrendezőt is megihlette ez a panoráma, olyannyira, hogy a Csillagok Háborúja 4. részében pár másodperc erejéig feltűnik az, amit mi is magunk előtt látunk. Azzal valószínűleg a Star Wars fanatikusok többsége sincs tisztában, hogy a filmsorozat címét is a maják adták, ugyanis az ütközeteiket mindig a megfelelő csillagállás alapján indították, és csillagok háborújaként aposztrofálták őket.
Fél órán át bámuljuk a megunhatatlant, majd leereszkedünk a templom oldalához szerelt lépcsőn, és átsétálunk a Mundo Perdido, vagyis az Elveszett Világ nevű városrészbe. A preklasszikus korban emelt templomok fontos ceremoniális és királyi temetkezési helyszínek voltak. A központi templom alapkövét a preklasszikus korban rakták le, majd a klasszikus kor elején ötször átépítették. Mai, teotihuacáni stílusú formáját a 3. században nyerte el. A piramisnak három fő- és hat alterasza van, ami egyszerre szimbolizálja a mennyország és az alvilág három és kilenc szintjét. Mind a négy oldalán vezet fel lépcsősor, oldalanként 90 lépcsőfokkal (a maják a naptári évet 360 napban határozták meg). Sajnos a három főteraszt díszítő maszk a templom feltárása óta erősen erodálódott, ráférne egy Uaxactún-szerű rekonstrukció.
A Mundo Perdido központi piramisa Tikal egyik legősibb temploma
A 4. században több épületet is emeltek a központi templom köré, melyek többsége temetkezési helyként funkcionált. A keleti tér épített platformja alatt tizenhét feláldozott ember maradványait találták meg, a mögötte emelkedő keleti épületegyüttes alatt pedig hat királyi és nemesi sírt tártak fel.
Pózolok a Mundo Perdidót körülvevő, később emelt épületek árnyékában
Ennek a templomcsoportnak a legizgalmasabb épülete a Koponyák temploma, amit a 7. és a 8. században is elforgattak, és aminek lépcsőin három ugyanolyan koponyafaragás látszik, mint amiből sok száz látható Chichén Itza híres Tzompantli-templomán és Mexikóváros Templo Mayorján.
A Koponyák Temploma régészetileg az egyik legizgalmasabb épülete a Mundo Perdidónak
A 9. században három sírt alakítottak ki az aljában, az itt nyugvók feltételezhetően a királyi családból származtak. Tőle nem messze találtak rá Chak Tok Ich'aak sztéléjére, aki az utolsó uralkodója volt Tikal alapító dinasztiájának.
Ilyen koponyaábrázolás csak Chichén Itzában és Tenochtitlanban volt
A nyugati tér északi végében áll a számtalanszor átépített Talud-Tablero Templom. A 37 méter magas, teotihuacáni stílusú épület a 8. század végén fontos temetkezési hellyé vált. II. Yax Nuun Ayiin idejében három előkelőséget, két férfit és egy nőt temettek az aljába.
Mirador-csapat a Talud-Tablero Templom lépcsőjén
A Koponyák-temploma mögött található a Hét templom tere. A tér keleti végében álló templomegyüttes építészetileg bár izgalmas, régészetileg mégis az egyik legkevésbé érdekes része Tikalnak. Alapjait már a preklasszikus korban letették, de utána a 8. századig nem nyúltak hozzá. Csak II. Yax Nuun Ayiin idején építettek hozzá, valószínűleg ekkor került kialakításra a kettős labdajátéktér is. Három sírt tártak fel az épületek alatt, de egyikük sem királyi eredetű.
2007-ben még így nézett ki a Hét templom tere
A Hét templom teréről az ösvény a mesterséges dombon kialakított déli fellegvár mögött halad el. Az épületegyüttest máig nem tárták fel, ezért nem sokat tudunk róla, de a hétlépcsős struktúra preklasszikus kori eredetet sejtet.
Ma pedig így
Az akropolisz mögött található Tikal második legmagasabb piramisa, az V-ös Templom. Valószínűleg Nuun Ujol Chaak kezdte az építését még a 7. században, de befejeznie Ah Cacaónak sikerült 700 körül. A templom alatt két sírt találtak, az egyikbe egy 15 éves lányt, a másikba egy 20 év körüli fiút temettek.
Az V-ös Templom fantasztikus látványt nyújt
Korábban a templomra fel lehetett mászni, de néhény éve elbontották az oldalához épített lépcsőt. Nagy kár érte, mert a tetejéről egészen mesés a kilátás a Gran Plazára.
Ma már nem lehet rá felmászni, úgyhogy kénytelenek vagyunk a lábánál pózolni
Innen leereszkedünk Tikal leghíresebb terére, a Gran Plazára, de előtte még érintjük a 810-ben II. Chitam által emeltetett III-as Templomot. Bár a rövid ideig regnáló uralkodó sírját még nem találták meg, feltételezik, hogy a piramis temetkezési célt szolgált. Sajnos a látogatók elől elzárták az épületet, úgyhogy kénytelenek vagyunk visszakanyarodni a főtérre.
2010-ben még fel tudtunk mászni az V-ös Templom tetejére, ahol ilyen kilátás fogadott minket
Mostanra egészen nagy tömeg gyűlt össze a Gran Plazán, de még mindig nincsenek idegesítően sokan. Nincs lökdösődés, hangoskodás, mint más híres, nagy romvárosoknál, a gigantikus látvány ellenére mindenki nyugodt, nincsenek összeérő izzadt hónaljak. Pedig a látvány egészen fenomenális, engem misztikumával sokkal jobban megérint, mint bármelyik másik ősi civilizáció emléke.
A tér nyugati végét a II-es Templom, más néven a Maszkok Temploma zárja le. A háromlépcsős, mennyországot szimbolizáló piramist Ah Cacao építtette felesége, Kalajuun Une' Mo' tiszteletére, akinek alakját belevésték az oltár fölé magasodó frízbe (innen a Maszkok Temploma elnevezés), bár ez mostanra nehezen kivehető. A régészek sokáig azt feltételezték, hogy a 704-ben elhunyt királyné sírját a templom alatt találják majd meg, de végül arra az I-es Templomnál bukkantak.
A Maszkok Temploma Tikal egyik legszebb építménye
A templom tetejéről készíthető Tikal legismertebb fotója, így itt egy kicsit nagy a torlódás, de a tömeg még pont az elviselhető határán van. A velünk szemben magasodó, kilenclépcsős, Xibalbát, vagyis az alvilágot jelképező I-es Templom, közismertebb nevén a Nagy Jaguár Templom egészen lenyűgöző, nem véletlen, hogy a remek látványt nyújtó Maszkok Temploma Guatemala leglátogatottabb épülete.
A kilátás a Nagy Jaguár Templomra egyszerűen fenomenális
Az I-es Templom alapjait 732-ben rakták le, mindössze két évvel Ah Cacao halála előtt. Ezt a történészek azzal magyarázzák, hogy a piramist az idős uralkodó saját sírhelyeként emeltette, s mint olyan, tabu volt a papság és előkelőségek számára. Ah Cacao sírját 1962-ben találták meg, de a későbbi feltárások igazolták, hogy a 8. századtól ceremóniák helyszínéül is szolgált a piramis.
A fenséges Nagy Jaguár Templom
A sírban számtalan jádéből készült maszkot és ékszert találtak, valamint cserépedényeket, amik Ah Cacao hőstetteit, többek között Calakmul meghódítását mutatják be. A templomra nem lehet felmenni, de ez így van jól, nem kell a régészek dolgát a turistáknak megnehezíteni.
A két templomra merőlegesen helyezkedik el Tikal archeológiailag legizgalmasabb része, az Északi Akropolisz. Bár már az i.e. 8. században épület állt a helyén, igazán fontossá csak a 2. században vált, ugyanis a dinasztiaalaptó Yax Ehb' Xooktól kezdve közel 550 éven át ide temették a város királyait. Több mint egy tucat apró piramist lehet elkülöníteni a mesterséges emelvényen, többségükben a régészek uralkodók maradványaira bukkantak. Ennél gazdagabb síregyüttest eddig sehol nem találtak Guatemalában, és ha lenne pénz a további feltárásokra, a leletek száma valószínűleg tovább növekedne.
Az Északi Akropolisz a Gran Plazáról nézve
A központi 26-os Templomban Yax Ehb' Xook maradványain kívül egy lefejezett harcos csontvázára bukkantak, akinek a fejét egy zöld, királyi maszkkal helyettesítették. Halálának pontos oka nem ismert, de feltételezhetően nem feláldozták, hanem csatában esett el.
Az előtte magasodó 33-as Templomban II. Sihyaj Chan K'awiil maradványait találták meg, tőle nem messze pedig egy név nélküli előkelőség sírját agyagedényekkel, amiken II. K'inich Muwaan Jol neve tűnik fel. A piramist legalább egyszer átépítették, a régebbi templom falát maszkokkal borították.
A 33-as Templom elrejtett maszkja
A tőle balra álló 34-es Templomban a teotihuacáni dinasztia első uralkodójának, I. Yax Nuun Ayiinnak a sírkamrájára leltek. A sírban rajta kívül kilenc, valószínűleg halálának tiszteletére feláldozott személyt is eltemettek, valamint egy lefejezett kajmánt.
A 32-es Templomban az állati koponya hieroglifával ellátott uralkodó maradványait, a 22-es Templomban pedig az 562-ben elhunyt Wak Chan K'awiil sírját találták meg.
Az 5-ös sztéle Ah Cacao fia, Yik'in Chan K'awiil emeltette 744-ben
A templomok többségét máig nem tárták fel, de a régészek feltételezik, hogy mindegyik alatt megbújik legalább egy sírkamra. Van még mit kutatni Tikalban.
A fellegvár előtt számtalan sztéle sorakozik, melyekből tizennyolcon találtak valamiféle feliratot. A legszebb a 4-es sztéle, amit I. Yax Nuun Ayiin tiszteletére emeltek, és amin az uralkodó teotihuacáni díszekben tetszeleg. A 18-as sztélét ugyancsak neki szentelték, a 29-es Templom oltáránál talált 40-es sztélét azonban már K'an Chitamnak, így feltételezik, hogy az ő sírja valahol a templom alatt bújhat meg. A 31-es sztéle II. Sihyaj Chan K'awiilt ábrázolja, a többi monolitról csak nehezen kivehető, részinformációk olvashatók le.
A Gran Plaza túloldalán magasodik a Központi Akropolisz, a királyi családok lakhelye. A 43 épületből álló "lakópark" nem csak rezidenciáknak, de a királyi család sírkamráinak is otthont adott. Mivel az épületek mélyebb feltárása még nem kezdődött el, ezért csak kevés házról tudjuk, kik és mikor éltek benne.
A Központi Akropolisz a mindenkori királyi család lakhelye volt
Mind közül a leghíresebb az 57-es épület, aminek falán két freskót is találtak, amiken Calakmul eleste tűnik fel. Logikusnak tűnik a feltételezés, hogy az épületet Ah Cacao családja lakhatta be. Mögötte, egy kisebb tér keleti végében áll a 46-os épület, aminek aljában festett agyagedényekre leltek. Az edények arról tanúskodnak, hogy a házat I. Chak Tok Ich'aak családja lakta a 4. században.
A háttérben húzódó 46-os épületet a 4. században valószínűleg I. Chak Tok Ich'aak családja lakta
Az akropolisz épületeit több ízben renoválták, ezért egy-egy házat több uralkodó is birtokba vehetett. Jellemzően az egész fellegvár az éppen regnáló király családtagjainak és személyzetének volt fenntartva, temetni azonban csak a családtagokat temették ide. A királyok Ah Cacao megjelenéséig az Északi Akropoliszban lettek elhantolva.
Magunk mögött hagyva a Gran Plazát néhányan nekivágunk Tikal délkeleti, kevésbé feltárt városrészének. Errefelé alig jár turista, a közel egy órás kitérő alatt összesen négy emberrel találkozunk. Pedig ez a rész is megér egy misét, nem csak az épületek, de a természet miatt is. Ismét látunk agutikat és vadpulykákat, de feltűnnek fákon ugrándozó pókmajmok is.
Vadpulykák kóricálnak az erdőben
A főtértől kb. negyed óra sétára található az Ah Cacao fia, Yik'in Chan K'awiil által építtetett Oszlopok Palotája. A 734 és 766 között uralkodó király szakítva a hagyományokkal nem a Központi Akropoliszban rendezte be rezidenciáját, hanem itt, távol a város zajától.
Az Oszlopok Palotája sajátos épületegyüttes
A komplexumot egy sötét alagúton át lehet megközelíteni, de nem ez az egyetlen érdekessége. A szobák nem közvetlenül a központi térre nyílnak, hanem egy tornácra, amiket sűrűn telepített, rovátkázott oszlopok határolnak. Az oszlopoknak valószínűleg vízgyűjtő szerepük volt, a vastag falaknak és szűk járatoknak pedig védelmi.
A sötét alagutakat skorpiópókok lakják be
Az Oszlopok Palotájától jó húsz perc séta Tikal legkisebb egyedül álló piramisa, a VI-os Templom, más néven a Feliratok Temploma. Az épület előtt álló sztéle arról árulkodik, hogy a templomot Yik'in Chan K'awiil emeltette, aki fontosnak találta, hogy a beköszöntött békeidőben megörökítse ősei történetét a templom 12 méter magas kupoláján. A misztikus írást úgy fogalmazták meg, hogy a köznép még véletlenül se értse, miről szól, a régészek is csak vakarják a fejüket a hieroglifákat nézve. Egy biztos, a történet i.e. 1143-ban kezdődik egy Fehér Bagoly Jaguár nevű mítikus alakkal, akinek Tikal legfontosabb történelmi eseményeit tulajdonítják. Szó esik benne Siyah K'ak' érkezéséről, kőfaragásról, ceremóniákról és egy 527-es útépítésről is, amiket egytől egyig neki tualjdonítanak. Fehér Bagoly Jaguár hieroglifája alig néhány másik sztélén jelenik meg a térségben, ezért a kutatók csak találgatnak, ki is lehetett ő valójában.
A Feliratok Temploma az egyik legnagyobb rejtély Tikalban
Legalább egy tucatszor jártam már Tikalban, mégis mai napig megbabonáz a romváros. Az őserdő mélyén megbúvó piramiscsodák, az azokat beborító hajnali köd, a szűnni nem akaró madárcsivitelés és a máig alig ismert múlt bizsergető misztikumot varázsol köré, amihez hasonlót sem a Machu Picchunál, sem Angkornál, sem sehol máshol nem éreztem. Emellett egyetlen pillanatig nem zavaró a turistatömeg, ami a többi hasonszőrű romvárosról nem mondható el. Számomra 12 év utazás után is egyértelműen Tikal a romvárosok romvárosa.
A csapattal bedobunk egy jónak nehezen nevezhető, de legalább drága ebédet az egyik étteremben, majd beszállunk a pontban 2-kor értünk érkező kisbuszba, és irány Yaxha. Csak mert a majákból soha nem elég.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
