Van egy romváros Guatemalában, ami szépségben simán felveszi a versenyt Tikallal, mégsem ismerik a turisták. Ezt a romvárost Yaxhának hívják, ahol az ember senkitől sem zavartatva fedezheti fel magának a maják piramiscsodáit, hallgathatja a bőgőmajmok fülsüketítő koncertjét, élvezheti a Yaxha-lagúna naplementéjét. Ha Guatemalában jársz, kötelező megnézned.
Szerencsére sofőrünk pontosan érkezik, így marad időnk arra, hogy El Rematéban kicsit lesétáljunk a Petén Itza-tó partjára. Sokak szerint a vulkánokkal körülölelt Atitlán-tó a kontinens legszebb tava, de számomra mindig a Petén Itza lesz az első. Mikor San Andrésban éltem, nem telt el nap úgy, hogy ne mentem volna le a partjára csobbanni egyet, de a legszebb naplementék is ennél a tónál értek. Imádom azt benne, hogy néhány apró falvat leszámítva a partvidéke szinte érintetlen. Bármerre is néz az ember El Rematéból, mindenfelé végtelen esőerdőket lát.
A Petén Itza-tó El Rematéban is fantasztikus
Az út Yaxhába nem túl izgalmas. Petén ezen része elég lapos ahhoz, hogy az útvonalvezetést ne komplikálják túl; Ixlú és a Belize-i határ között tulajdonképpen nincs is kanyar.
Peténben a táj nem túl izgalmas
A csapat a tegnapi függőágyazás után úgy dönt, ma inkább ágyban aludna, így a sofőrünket megkérem, hogy dobjon ki minket a Yaxhától pár kilométerre található Sombrero Lodzson, hátha vannak üres szobáik a hirtelen érkezőknek. Elég sokszor estem már így be a lodzsra, de eddig mindig sikerült valahogy elszállásolni magunkat. Ezúttal is sikerrel járunk, mégha egymás hegyén-hátán kell is aludnunk egy külön a mi számunkra kialakított dormban.
A Sombrero Lodzs egyszerűen zseniális
Gabriella, a lodzs olasz tulajdonosa tudja, mitől döglik a légy. A 2000-es évek elején vásárolta meg a Yaxha-lagúna partján fekvő apró birtokot, amiből egy hihetetlenül egzotikus, bár puritán szállót varázsolt. Ma már inkább fiai üzemeltetik, s bár a külföldiek közül kevesen tudnak a létezéséről, mégis sűrűn teltházas, mivel kedvelt esküvőhelyszín a peténi gazdagok körében. Az egyetlen negatívuma a Sombrerónak, hogy az évek során elég szépen felnyomták az árakat, no de a hely varázsát illik megfizetni. Az ital és étel is jó duplája a mostanra messze nem olyan olcsó guatemalai standard áraknak, ami nem annyira ízlik a csapatnak; nem itt isszuk le magunkat Zacapával. Ehelyett lesétálunk a lagúna partjára, és élvezzük a vörös színben pompázó naplementét és a bőgőmajmok altatónak nehezen beillő koncertjét.
Meseszép a naplemente a Yaxha-lagúna felett
Yaxhában az a jó, hogy nem kell ébresztőórát húzni, ugyanis a bőgőmajmok már hajnali 5-kor rázendítenek, keretbe foglalva a komótosan tovacammogó hűvös éjszakát.
Napközben persze alszanak (fotó: Kerékgyártó György)
Megreggelizünk, majd mielőtt a köd felszállna, csónakba pattanunk, és a lagúna túlpartján fekvő Topoxtéba utazunk. Az apró romvárost kevesen ismerik, pedig egyedülálló a maga nemében.
Irány Topoxté!
Eredeti neve nem ismert. Topoxténak Teoberto Maler, a helyszínt elsőként feltérképező kutató nevezte el a környéken található kenyérfák után (Topoxté itza nyelven azt jelenti: Ramón fa magja). A város öt apró, egymáshoz közel eső szigeten lett kialakítva, melyek közül eddig hármat, Topoxtét, Cantét and Paxtét tárták fel a régészek. Ez utóbbi kettő valószínűleg lakóövezetként funkcionált, mert bár sírokat találtak rajtuk, semmi nem utal arra, hogy ceremóniákat is végeztek volna itt.
Mivel sem Canté, sem Paxté nem izgalmas, ezért a legnagyobb szigetre, Topoxtéra koncentrálunk. Kikötjük a csónakot, és felsétálunk a sziget magasabban fekvő részeire, ahol közel egy tucat épületet sikerült az archeológusoknak feltárniuk.
A vicces parkőrök tizenöt éve díszítik ezt a fát
A központi tér nem nagy, viszont az épületek a maja kultúrát kedvelők számára több mint érdekesek. Egyikük sem követi a tikali, ceibali vagy aguatecai mintát, nem látszanak rajtuk sem a preklasszikus, sem a klasszikus teotihuacáni, sem a késő klasszikus kori jegyek, aminek az az oka, hogy Topoxtét - szemben Petén többi városával - a 12. századtól újra belakták, és az épületeket újjáépítették. Topoxté így sokkal inkább hasonlít a Yucatán-félsziget, semmint Petén romvárosaira.
Topoxté szigete egy misztikus romvárost rejteget
Bár több sztélét is találtak a helyszínen, ezek közül csak egyetlen olvasható. Ez a sztéle egy esküvőről mesél, ami egy tikali herceg és Topoxté királynője, Tizenkét Arapapagáj Hölgy között köttetett 750-ben.
Mivel a régészeknek a sztélékből nem sikerült rekonstruálni a város történelmét, sírok után kezdtek kutatni. Az apró szigeten 26 sírhelyet sikerült feltárniuk, de érdekes, hogy egyetlen egy sem származott a mindenkori uralkodói elitből. A többség 15 és 25 év közötti fiatalnak a maradványa, akik mellett ugyan találtak festett agyagedényeket, de dátumokat vagy neveket nem. Egyes régészek úgy gondolják, hogy Topoxté talán katonai temető lehetett, de ennek ellent mond az a tény, hogy a sírokban nem találtak fegyvereket.
A Mirador-csapat örül magának a legnagyobb topoxtéi piramison
Miután kiélveztük az apró romvárost, visszaszállunk a csónakba, és Yaxhába vitetjük magunkat. Már a tóról feltűnik az egyik piramisnak a teteje, de a döbbenet csak a szárazföldön lesz úrrá a csapaton. Yaxha hatalmas kiterjedésű, nagy részét pedig nagyon szépen rekonstruálták a régészek. Az egyetlen gond vele csak az, hogy keveset tudunk a történelméről, azt is elsősorban más városok sztéléinek felirataiból.
Annyi biztos, hogy a Yaxha-lagúna partját már 3000 évvel ezelőtt is lakták, de az első építkezéseket csak az i.e. 4. században kezdték. A klasszikus korban (i.u. 250-600) Yaxha szépen növekedett, de csúcsra csak a teotihuacáni behatás után ért. 600 körül már közel 40 000-en lakhatták a várost, majd jött a szomszédos Naranjo, és több alkalommal hűbéresévé tette a várost.
Egykor 40 000 lakója volt Yaxhának, ma csak majmok élnek a romok között (fotó: Cserháti Szilvia)
Ahogy azt már Ceibal és Aguateca esetében is tapasztaltuk, a háborúkban alulmaradt városok történelméről kevés írott emlék maradt fenn, mivel a korábban emelt sztéléket a győztes város uralkodóinak parancsára szétzúzták. Yaxhában hiába találtak a régészek 40 sztélét, ezek közül egyik sem értelmezhető, többségükről nem olvasható le dátum vagy uralkodónév.
A Naranjóban talált sztélékből és agyagedények felirataiból tudjuk, hogy 710-ben felégették Yaxhát, uralkodóját pedig feláldozták. Ezután feltételezhetően Yaxha Naranjo fennhatósága alá tartozott, majd K'ahk' Ukalaw Chan Chaak (755-780) feleségül vette Yaxha úrhölgyét, Ix Jub' Ek'-et, magyarul Kagyló Csillag Hölgyet, megszilárdítva ezzel Naranjo dominanciáját, ami a 8. század végéig ki is tartott. Ekkor került Yaxhában hatalomra K'inich Lakamtuun, azonban a szabadságharc nem tartott sokáig; néhány hónapon belül Itzamnaaj K'awiil kivégeztette, özvegyét pedig feleségül vette.
Némelyik sztélé szépen ki van dolgozva, de a dátumokat és az uralkodók neveit egyikről sem tudjuk leolvasni
A későbbi korokról sajnos nincs tudomásunk, de egyes leletek arról árulkodnak, hogy a 12. századtól Yaxhát, hasonlóan Topoxtéhoz, ismét belakták, viszont épületeket és sztéléket már nem emeltek.
A tó partjáról egy hosszú lépcső vezet fel a városba. A déli akropolisz az első épületegyüttes, amit elérünk, de nem élvezhetjük sokáig, ugyanis az egyik korhadt fából darázsraj csap le ránk, így kénytelenek vagyunk menekülőre fogni. A fekete, légyszerű darazsak belekapaszkodnak a hajunkba, bemásznak a pólónk alá, és össze-vissza csípkednek minket. Jó pár percig eltart, amíg megszabadulunk tőlük.
A déli akropoliszról csak egy fotó készül, hála a darazsaknak
Nyílegyenesen az északi akropoliszhoz vezet az utunk. A pontosan észak-déli tájolású épületegyüttes Yaxha legszebben feltárt csoportja, jó sokat elidőzünk a három piramis és a tér körbejárásával.
Az északi akropolisz legmagasabb temploma
Az 1980-as években kezdődött feltárások még igen nagy hangsúlyt fektettek az épületegyüttesek felújítására, ennek köszönhetjük, hogy az északi akropolisz úgy néz ki, ahogy, viszont sokkal kevesbé foglalkoztak a sztélék és sírhelyek felkutatásával, éppen ezért máig nem tudjuk, hogy a templomokat kik emelték. A teotihuacáni stílus egyértelműen kivehető, tehát feltételezhetően klasszikus kori épületekről van szó.
Kilátás az északi akropolisz legmagasabb piramisának tetejéről
A három piramis egy talapzaton áll, amit a régészek több helyen megfúrtak. Kiderült, ahogy a legtöbb maja városban, úgy itt is több alkalommal átépítették a templomokat, pontosan négyszer. A második réteg alatt frízeket találtak, amik teotihuacáni mintákat ábrázolnak.
Az északi akropoliszt négyszer építették át, a másodikon teotihuacáni jellegű frízekre bukkantak
Innen közel tíz percig tart a séta a Maler-csoport hármas templomegyütteséhez. Feltételezhetően a klasszikus korban, 350 után épültek a piramisok, mivel tetejükön kőoltárokat emeltek, ami kifejezetten ebben az időszakban volt divat. Az archeológusok ceremoniális központnak tartják, nyilván azért, mert céljukról máig nincs fogalmunk, s amire a régészet nem tud magyarázatot adni, az nyilvánvalóan szakrális.
A Maler-csoport piramiscsodái
Következő állomásunk Yaxha labdajátéktere. Érdekes, hogy szemben a yucatáni városok megalomán stadionépítésével Petén romvárosaiban milyen aprók ezek a létesítmények.
Szellemfoci Yaxhában (fotó: Cserháti Szilvia)
Innen a keleti sacbén (kikövezett gyalogút) át jutunk a Plaza A-ra, Yaxha elsőkét feltárt terére. Menet közben iszonyatos majomüvöltésre leszünk figyelmesek. A fejünk felett egy egész halom bőgőmajom ad koncertet, nem éppen megszokott időpontban. A bőgőmajmok jellemzően hajnalban és naplementekor üvöltenek, napközben csak akkor, ha területvitáik akadnak. Nem vagyok majomszociológus, nehezen gobozom ki a szálakat, ki éppen miért óbégat.
Félelmetes az üvöltésük
A Plaza A nem túl látványos, nem úgy a keleti akropolisz, ami Yaxha legmagasabb épületének, a 216-os templomnak ad otthont. Klasszikus kilenclépcsős piramis, ami az alvilág, Xibalba kilenc állomását hivatott jelképezni. Mint ilyen, egészen biztos, hogy ceremoniális központ volt.
Yaxha legmagasabb temploma, a 216-os épület Xibalbát jelképezi
A 300-as években földrengés rázta meg a környéket, ami statikailag ingataggá tette a templomot. Később átépítették, és újra átadták a ceremóniáknak. Turista szemmel messze ez a legizgalmasabb piramis, lévén innen a legszebb a kilátás a Yaxha-lagúnára.
Zseniális a kilátás a Yaxha-lagúnára
Az épületegyüttes oldalában a régészek egy sztélére leltek, ami egy teotihuacáni harcost ábrázol. Pontos mását elhelyezték az épület lábánál.
Bizonyíték a teotihuacáni kapcsolatra
A romváros kijáratánál még tartunk egy megállót a Plaza C-n és annak alig pár éve felújított templománál, ami állítólag csillagászati központ volt. Bár a régészek még nem bontották ki a tőle keletre húzódó épületet, de már tudják, hogy pontosan ugyanúgy tájolták a pirmaist, mint Uaxactúnban a Maszkok templomát.
Yaxha utolsó épülete, a csillagászati központ
Yaxha nem olyan látványos, mint volt Tikal, de Topoxtéval, a lagúnával és az azt körülölelő esőerdővel hihetetlenül egzotikus és misztikus. Egyértelmű highlightja Guatemalának, és szerencsére ezt tízből mindössze egy turista tudja. Maradjon is így!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
