Quiriguát nem sok utazó ejti útba, pedig a Világörökség részét képező romváros a legszebb maja sztéléknek az otthona. Ahhoz persze, hogy turista szemmel élvezhető legyen, kellett egy megalomán uralkodó, K'ak' Tiliw Chan Yopaat, aki Copán lerohanásával felbolygatta a maja birodalom erőviszonyait, és aki ezen tettét tíz méter magas, hieroglifákkal teleírt, díszesen faragott szobrokon hirdette. Ja, ha nincs a United Fruit Company, valószínűleg a városból is több marad.
Hajnali 6-kor indulunk Puerto Barriosba. Tegnap megbeszéltem a csónakossal, hogy ha lehet, a szállónknál szedjenek fel minket, ne kelljen a nagy zsákokkal a kikötőig sétálnunk. A livingstoni csónakosok megbízhatók, pontban 6 órakor érkeznek a Casa Rosada mólójához. A társaság fele még részeg, lévén 4-ig locsoltuk a rumot, de nem tartunk a másnaptól, mert a normális rumtól egyszerűen képtelenség fejfájást kapni.
Olyan nyugodt a hajnali tenger, hogy elbóbiskolunk a kellemes szembeszélben. Csak Puerto Barrios előtt ébred meg a csapat, ahol látványos napfelkelte fogad minket. Nehéz egy kikötőt szépnek nevezni, Puerto Barriost pedig még nehezebb, a narancssárga fényből előbukkanó daruk és hajók látványa mégis elvarázsol minket.
Elég jól néz ki a napfelkelte Puerto Barrios felett
Puerto Barrios a Föld egyik legnagyobb banánkikötője. Nevét az egykori elnökről, José María Reyna Barriosról kapta, aki 1892-ben azért alapította meg a várost, hogy ültetvényeiről könnyebben juttassa a kávét az Egyesült Államokba és Európába. A 20. század elején az új elnök, Manuel Estrada Cabrera engedélyt adott a United Fruit Companynak arra, hogy a Motagua-folyó völgyében a kekcsiktől einstandtolt területeken banánültetvényeket hozzon létre. A világ egykor legnagyobb vállalata cserébe vállalta a kikötő kibővítését, valamint a Puerto Barriost Guatemalavárossal összekötő vasút megépítését. Azzal persze az elnök nem számolt, hogy alig egy évtizeden belül a United Fruit Company olyan szinten nő az ország nyakára, hogy jelenléte később polgárháborúkhoz, népirtáshoz vezet, valamint fontos szerepet tölt majd be a latin-amerikai hidegháború kialakulásában.
Puerto Barrios egy igazi koszfészek, olyan hely, ahol épeszű turista csak annyi időt tölt, amennyit feltétlen muszáj. A Litegua busza egy óra múlva indul a fővárosba, így van időnk reggelizni. Szerencsére nem kell messzire menni, a terminál mellett zseniális tortillázó segít át minket a józanodás kiábrándító folyamatán.
Quiriguá a Föld legnagyobb banánültetvényének a közepén fekszik
Alig hagyjuk el Puerto Barriost, megjelennek a már a Chiquita és a Dole tulajdonát képező banánültetvények. Akkora területen megy a gazdálkodás, hogy azt elképzelni sem lehet. A Motagua-folyó 20 kilométer széles és 40-50 kilométer hosszú alföldjét végtelen végig banánfák borítják. Tegyük hozzá, hogy 50 évvel ezelőtt ennek a területnek majdnem négyszeresén gazdálkodott a United Fruit Company, de a polgárháború lezárásával a földek jó részét visszaadták a vidéki gazdáknak.
Hárman a csapatból úgy döntenek, hogy negyed távnál leszállnak velem a buszról azért, hogy felkeressük utazásunk utolsó romvárosát, Quiriguát. Az apró falu buszmegállójából tuktukkal jutunk el a romokhoz, amik a banánültetvények kellős közepén fekszenek. 2006-ban, mikor először jártam itt, még földút vezetett Quiriguába, és csak traktorral lehetett megközelíteni, ma már azonban hibátlan aszfaltúton jutunk el a bejárathoz. A belépő 80 quetzal, rajtunk kívül sehol egy lélek a parkban.
A parkban rengeteg momtmotot látunk
Mivel a romváros egy folyamatosan öntözés alatt álló banánültetvény mélyén fekszik, a vérszívók nem ismerik az esős és száraz évszak fogalmát. Quiriguában az év mind a 365 napján hemzsegnek a szúnyogok és a jejenek, megkeserítve az odalátogatók életét. Utoljára ennyi vérszívóhoz a Costa Rica-i Finca 6 kőgolyói közt volt szerencsénk.
A quiriguái régészeti park
Quiriguá azon kevés maja városok közé tartozik, aminek történelme jól ismert. Bár a preklasszikus korról nincs sok információnk, egy K'ak' Tiliw Chan Yopaat nevű uralkodónak hála a klasszikus kor szinte összes királya ismert.
A Motagua völgyét már az i.e. 4. században lakták, de az első kőépületeket feltehetően csak i.u. 200 körül emelték. Ahogy a peténi romvárosok többségében, úgy itt sem találtak sztéléket a 4. századi teotihuacáni betörés előtti időkből. A quiriguái dinasztia alapítójának a tudomány Tok Caspert tartja, aki 426-ban foglalta el a trónt feltételezhetően Tikal rendelkezése nyomán, aminek uralkodó családja csatlósokat keresett a Motagua völgyében.
Quiriguába sztéléket jön nézni az ember
A folyó fontos kereskedelmi útvonal volt a hegyvidékről a Karib-tengerhez, Copán és Quiriguá pedig közvetítő szerepet játszottak a peténi városok és a mai El Salvador területén fekvő Cihuatán és Chalchuapa között. A Motaguán elsősorban az Ixtepeque-vulkán obszidiánját szállították, illetve erre enged következtetni az a tény, hogy az említett városok mindegyikében ixtepequei szerkezetű vulkáni üvegből készült tárgyakat, dárdahegyeket találtak a kutatók.
A 780-ban állíttatott B jelű zoomorf K'ak' Tiliw Chan Yopaatot istenekhez hasonlóan a jaguár, a krokodil és a kígyó szájában tűnteti fel. Emellett a világ első szülött emberének hieroglifája is feltűnik a kövön.
Quiriguá évszázadokon át Copán árnyékában élt, annak hűbérese volt. A város egykori központját feltételezhetően Tutuum Yohl K'inich és az őt követő másik két uralkodó (nevük sajnos nem ismert) építette ki. 493-ban Mih Toh lett Quiriguá királya, feltételezhetően ő adta át a várost a 6.században Calakmulnak, akik a csatlósokkal megerősödvén 562-ben lerohanták Tikalt.
Az F sztélét 761-ben emelték K'ak' Tiliw Chan Yopaat tiszteletére
Ahogy Tikalban, úgy Quiriguában sem emeltek épületeket és sztéléket a calakmuli fennhatóság alatt, ráadásul a 7. század elején az akkor még a nem messze folyó Motagua elöntötte a várost, iszap alá rejtve annak egykori központját. Csak a magasabban álló, kisebb épületegyüttesek élték túl a katasztrófát, itt alakították ki Quiriguá későbbi, ma is látható ceremoniális terét.
Az E sztéle 10,6 méteres magasságával a legnagyobb ismert maja sztéle
Ahogy Tikal kezdett magához térni, úgy tért vissza Quiriguába is az élet. 653-ban K'awiil Yopaat volt az első uralkodó, aki másfél évszázad után épületet emelt a városban. Ekkor készült el az akropolisz és a labdajátéktér is. Miután a nagytestvér 695-ben leszámolt Calakmullal, visszaállította a diplomáciai rendet a térségben. Tikal uralkodója, Ah Cacao Uaxaclajuun Ub'aah K'awiilt, vagyis 18 Nyulat nevezte ki Copán helytartójának, akinek feladata a déli kereskedelmi útvonalak megtisztítása és újjáélesztése volt. Hogy Quiriguát maga mellett tudja, 724-ben K'ak' Tiliw Chan Yopaatot ültette annak trónjára.
A 800-ban Égi Jáde által emeltetett I sztéle hieroglifái Wamaw K'awiil 736-os érkezését említik
Quiriguának eddigre elege lett abból, hogy Tikal szervezze az életüket, így az ifjú K'ak' Tiliw Chan Yopaat 734-ben kikiáltotta a város elszakadását Copántól. Felvette a k'ul ahaw, vagyis a szentséges úr tisztséget, és létrehozta a város hieroglifáját. Tudta, hogy egyedül nem megy semmire, ezért csatlósokat keresett. Calakmul királya, Wamaw K'awiil szívesen állt be Quiriguá mögé. Katonai támogatást nyújtott egy Copán elleni hadjárathoz, amit K'ak' Tiliw Chan Yopaat 738-ban indított a nagytestvér ellen. Az április 27-én indított támadásban elfogták Copán uralkodóját, akit néhány nappal később, május 3-án kivégeztek Quiriguá főterén. Ettől kezdve Quiriguá vált a Motagua völgyének központjává, a kereskedelmi útvonalakat pedig Calakmul felé fordította. 762-ben csatlósává vált egy máig felfedezetlen város, Xkuy.
Az N jelű zoomorfon nincsenek hieroglifák, így a régészek sem datálni, sem értelmezni nem tudják
K'ak' Tiliw Chan Yopaat büszke volt tetteire. Hadjáratairól, politikai dominanciájáról és önnön nagyságáról gigantikus méretű sztéléket emeltetett, amik ma a régészeti park nevezetességei. Egy tucat díszesen faragott sztéle figyelhető meg a romváros központi terén, a legnagyobb közüllük több mint tíz méter magas és 60 tonnát nyom.
Az O oltárt Égi Kutya emelte 790-ben, és K'ak' Tiliw Chan Yopaat 785-ös halálát és temetését mutatja be
Halála után fia, Égi Kutya vette át a trónt, őt 800 körül Égi Jáde követte. Ő az utolsó ismert uralkodója Quiriguának, és valószínűleg 810-ben ő tartotta Copán akkori királyával, Yax Pasaj Chan Yopaattal a k'atunt, vagyis a húsz éves ciklust lezáró ünnepséget. A későbbi korokról nincs sok információnk, de csontokból és cserépedények maradványaiból tudjuk, hogy a várost a 10. században újra belakták, épületeket és sztéléket azonban már nem emeltek. Quiriguának valószínűleg ugyanaz a sors jutott, mint a peténi városoknak, amiket a 9. század végén egyszerűen elhagytak a maják.
A 795-ben Égi Kutya által emelt P jelű zoomorf a klasszikus kor legdíszesebb oltára. Egyik oldalán Itzamna, a több pólusú isten, másik oldalán pedig Égi Kutya látható egy stilizált teknős szájában.
Bár a város létezéséről már a 19. század közepe óta tudunk, az első feltárásokat csak a United Fruit Company megjelenése után kezdték el. A gigavállalat Guatemala rendelkezésére bocsátotta azt a 30 hektáros területet, amin ma a régészeti park is található. Mivel ekkortájt a régészet még gyerekcipőben járt, így senki nem gondolta, hogy a maja városok kiterjedése túlmutat a központi tereken. A United Fruit Company a következő évtizedekben valószínűleg több négyzetkilométeren semmisített meg quiriguái emlékeket, amik segíthetnének rekonstruálni a város pre- és posztklasszikus kori kinézetét. A romváros a ma látható formáját az 1974 és 1979 közötti feltárás során nyerte el, 1981 óta pedig a Világörökség része.
A P oltár egy feláldozás előtt álló, háton fekvő alakot ábrázol
És hogy milyen Quiriguá turistaként? A romváros semmilyen. Az akropolisz kivételével nincsen feltárt épülete, viszont a sztélék egyszerűen fenomenálisak. Ha így néznek ki 1200 évnyi esőerdőben sínylődés után, hogyan nézhettek ki új korukban?
Quiriguának egyetlen épülete, az akropolisz került feltárásra
A romváros méltó lezárása a guatemalai maja emlékek mentén tett utazásunknak. Mikor legközelebb visszatérünk az országba, majd elmegyünk El Miradorba, Naachtúnba, Holmulba és Piedras Negrasba is, mert a majákból sohasem elég.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
