Campeche városa hiába a Világörökség része, ha a Covid-őrület miatt élvezhetetlen turistaként. Érdekes, hogy máig vannak helyek, amik képtelenek szabadulni egy mostanra senkit nem érdeklő betegség fojtásából. Campechével szemben Edzná romvárosa elnyerte a tetszésünket. Ide bármikor szívesen visszatérek majd.
Campechét az esti órákban érjük el. Három hónappal ezelőtt jártam itt utoljára, akkor a város hihetetlenül üresnek, elhagyatottnak tűnt. Nos, most a főszezon kellős közepén vagyunk, de a helyzet nem sokkal jobb, mint volt októberben. Bár valamivel többen vannak az utcákon, az éttermek és bárok többsége üres, a házak ajtajáról csak kevés helyen került le az eladó tábla.
Campeche szép város, csak nincs benne élet
Campechében még mindig kötelező a maszkviselés zárt terekben, sokan az utcán is viselik a Covid-jelmezt. A szállodánkban szerencsére lazábbak a restrikciók, pedig ha valahol egykoron szigor volt, az ez a hely. A Hotel Castelmar ugyanis a gyarmati időkben börtönként üzemelt, a szobák cellákból lettek kialakítva. Van, aki klausztrofóbiás lesz a helytől, de amúgy egy hihetetlen izgalmas, erőd-szerű épületben vagyunk, aminek a falai láttak ezt-azt az elmúlt évszázadokban.
Gyönyörű, színes házak szegélyezik az utcákat, csak zavaró, hogy alig vannak az utcákon
Campeche - ha nem lenne fenntartva a "mind meghalunk Covidban" eszmeiség - egy tök jó hely lehetne. Színes házai, macskaköves utcái és díszes templomai nem véletlenül érdemelték ki az UNESCO támogatását; a város 1999 óta a Világörökség része.
2005-ben jártam itt először, abból az időből egy hihetetlenül pezsgő város képe elevenedik fel bennem, ami valószínűleg a pandémia kezdetéig fenn is maradt. Aztán jött ez a nyavalya, és mindent felülírt a Yucatán-félsziget ezen oldalán. Amíg Cancúnban és a Maja Riviérán tudomást sem akartak venni a korlátozásokról, addig itt a legszigorúbb restrikciókat vezették be Mexikó-szerte. Ennek köszönhetően a szállásadók több mint fele tönkrement, de az éttermek és szórakozóhelyek többsége is lehúzta a rolót. Itt van a Yucatán-félsziget legszebb városa, és kénytelenek vagyunk fast foodot vacsorázni, mert nincs egyetlen beülős hely sem nyitva.
A szállók és éttermek többsége a főszezon ellenére is zárva tart
Campechét 1531-ben alapították, miután a spanyoloknak sikerült kiegyezniük a csenesz majákkal. 1557-ig villaként működött, de utána erődítményt kezdtek a város köré építeni, mivel egyre több kalóztámadás érte a kikötőt, ahonnan a campechei tintafa termését szállították az Armada hajói Spanyolországba.
A campechei erőd kívülről fényképezve
Mivel a tinta igen kelendő volt egészen a 20. század elejéig, Campeche környékén rengeteg hacienda épült ültetvényezés céljából. Az exportot a függetlenségi háborúk vetették vissza, de Mexikó függetlenségének kikiáltása után újra nyíltak a piacok, és megindult a szállítmányozás, főként az Egyesült Államok irányába. A 20. században aztán a természetes tintát felváltotta a vegyipar terméke, így Campeche fejlődése megtorpant. Talán ennek tudható be, hogy a város megőrizte a koloniális báját.
Az erődből mára csak falrészletek maradtak. Itt-ott fel lehet menni egy-két bástyára, de azért a campechei erőd messze nem olyan monumentális, mint a cartagenai.
Az egyik bástya alatt berendeztek egy apró maja múzeumot, ahol a környék romvárosainak jelentősebb sztéléi és temetkezési ékszerei láthatók. Itt lelhető fel pl. az a jáde maszk, ami minden Yucatán-félszigetről szóló könyv borítóján szerepel.
A világhíres maja jáde maszk Campechében látható
A város legélőbb része a piac, ahol rengeteg gyümölcs kóstolható. A legizgalmasabb találat a barnává rothadó kukorica, ami vidéken csemegének számít, a csapatomnál azonban kiveri a biztosítékot.
Ennek a campechei ínyencségnek nincs jogosultsága
Campechébe pihenni jöttünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne aktívan eltölteni egy napot azoknak is, akik nem igénylik a restelkedést. A csapat egyik felével így útra kelünk, és ellátogatunk Edzná romvárosához.
A romokhoz közeledvén megváltozik a táj. A szubtrópusi erdőkkel borított síkvidéket átmeneti erdőkkel fedett dombok váltják, amik között széles medencék bújnak meg. Ezidáig nem láttunk mezőgazdálkodást a félszigeten, ez az első pontja Yucatánnak, ahol a kukorica mellett rizst, cukornádat és banánt is nagyobb mennyiségben termesztenek. Ennek az az oka, hogy Edzná egykori lakói víztározókat hoztak létre a környéken, amiket ma is használnak a földművesek, az öntözésnek köszönhetően pedig nincsenek kitéve az időjárás viszontagságainak.
Edzná azt jelenti, az itza maják háza, de az eredeti neve nem ez, hanem Wakab’ Nal vagy Wak Pet Chaab’ lehetett. Az első a valószínűbb, annyit tesz, a hét megye városa, utalva a környéken élő népcsoportok összefogására. Edznát i.e. 4. században alapították, fénykorát 600 és 900 között élte. Ekkor épültek a ma is látható templomok és paloták, amik átmenetet képeznek a peténi és a puuc építészet között. 32 sztélét találtak a helyszínen, valamint feltártak egy hieroglifa lépcsősort is, így szemben Yucatán többi városával szemben, jól ismerjük a város történetét.
Az első épületeket még a preklasszikus korban emelték. Edzná valószínűleg szabadon fejlődhetett El Mirador mellett, nincs arra utaló jel, hogy valaha a nagytestvér fennhatósága alá került volna.
A fellegvár egy 60x60 méteres platformra épült
Az első írásos emlékek 620-ból származnak. Ekkor került trónra Unen K’awiil, akit Siyaj Chan K'awiil követett 636-ban. Ugyanaz a hieroglifa jelöli, mint amit Tikalban is találtak egy uralkodóhoz rendelve, 307-ből. Furcsa az egyezés, a történészek máig nehezen értik, hogy került Tikal uralkodója egy edznái sztélére 300 évvel később. Valószínű, hogy a Kawiil-nemzetség egyik hercegnőjét vette feleségül, illetve erre utal az a sztéle, ami Ix Jut Chanek hercegnőt jelöli, aki a San José melletti Motul városból származott, és jó kapcsolatot ápolhatott Tikallal.
Útban az Ötlépcsős palotaépülethez
Amikor Tikal alulmaradt Calakmullal szemben, Edzná is kénytelen volt behódolni a Kaan-nemzetség városának. Yuknoom Chʼeen II került a város élére, aki 692-ben visszaverte Coba támadásait. A calakmuli hódoltságból még egy uralkodó neve ismert, a 711 és 721 között regnáló Chan Chuwaajé, utána azonban 70 év csend következik.
790-ben Aj Koht Chowa’ Naahkan kerül hatalomra, aki északról érkezett és új dinasztiát alapított Edznában. Ennek a dinasztiának az utolsó ismert alakja 869-ben lépett trónra, de hogy meddig regnált, nem tudjuk, mivel későbbi dátumot magába foglaló hieroglifát a mai napig nem találtak a régészek.
Edzná ikonikus épülete, az Ötlépcsős palota, ami 22 szobát tartalmaz
Edzná nem nagy, de az épületei egytől egyig szépen feltártak. Belépvén a romváros területére két épületegyüttest találunk, a Kések házát és a Diplomaták palotáját. Az első a nevét a feltárások során talált obszidián késekről kapta, a valóságban valószínűleg hasonló szerepe volt, mint a Diplomaták palotájának, tehát politikai céllal épült.
A teraszok a fénnyel tökéletes szimetriát képeznek
A Gran Plazára egy szépen felújított sacbé vezet. A háromszög alaprajzú teret nyugatról az El Nohochná névre hallgató épület, keletről pedig az Ötlépcsős palota platformja zárja le. Ez utóbbi az egyik legérdekesebb építmény a Yucatán-félszigeten. 60x60 méteres alapterületű, 31,5 méter magas piramisszerű épület, ami feltehetően királyi palotaként funkcionált. Erre enged következtetni, hogy a fellegvár területén találtak egy temazcalt, vagyis maja fürdőt, amiket általában lakóépületek mellett létesítettek a maják.
Edzná nem véletlenül az egyik kedvenc maja romvárosom
Az Ötlépcsős épületben 22 szoba került kialakításra, valószínűleg mindet az uralkodói család tagjai lakták be. Ahogy más maja épületeknél, ez alatt is találtak beomlasztott régebbi piramist, de az messze nem volt annyira látványos, mint a klasszikus korban emelt, ma is látható palota.
A központi lépcső alsó sora rengeteg hieroglifát rejt, innen ismerjük több edznái király történetét. A fellegvár melléképületei pedig csillagászati utalásokat, naptárjelöléseket tartalmaznak. Van közöttük több preklasszikus korban épült piramis is.
A Maszkok templomának falán fantasztikus Napisten ábrázolások láthatók
Edzná labdajátéktere nem túl izgalmas, a mögötte megbújó Maszkok temploma azonban rejt pár szép frízt. Ezek közül a két leglátványosabb a K’inich Ahaut, vagyis Napistent ábrázoló preklasszikus kori maszk.
A Karcolatok temploma hatalmas kérdőjel a régészek körében
Kicsit odébb Edzná egyik legrégebbi épülete, a Karcolatok temploma látható. Nevét onnan kapta, hogy némelyik kőbe formákat véstek. Hogy a karcolatok mikor és mi célból készültek, nem tudjuk.
Visszafelé felmászunk az El Nohochná tetejére, ami sokban emlékeztet a dzibilchaltúni kormányzósági épületre. Valószínűleg a funkciója is hasonló volt.
Az El Nohochná kormányzósági épület lehetett
Edzná sokkal jobban néz ki most, mint 2005-ben, mikor utoljára itt jártam, és szerencsére továbbra sincs nyakon öntve turistákkal. Ezidáig messze ez a romváros jelentette a legnagyobb élményt, de azért izgalommal tekintek a következő napok régészeti parkjaira, Balamkúra, Calakmulra, Becánra és Chicannára.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
