Peru túránk utolsó állomása az Andok legszínesebb indiánfesztiválja, a Qoyllur Rit'i. 2013 óta vágytam ide vissza, mivel dél-amerikai utazásaim egyik legmeghatározóbb élménye volt az akkori ünnepség. A zord körülmények és a sorozatterhelés miatt a csapatból csak hárman tartottak velem, de nekik azt hiszem, örök élmény marad a túra. A Qoyllur Rit'i nem való mindenkinek. A hideg, a magasság és a por megviseli az embert, de a több tízezer népviseletbe bújt indián látványa a táncaikkal és szertartásaikkal minden szenvedést megér.
A Qoyllur Rit'i eredetéről és magáról a fesztiválról már írtam korábban, így a 2024-es ünnepről képes válogatást készítettem.
4000 méterről indulunk, Mawayani falujából, nagyjából éjfélkor. Nagyjából 4 órás menet vár ránk a Sinakara-völgyig, mely során stációkat érintünk, ahol a zarándokok áldozatot mutatnak be.
A túra nem nehéz, de a por és a hideg elég sokat kivesz az emberből. A 4800 méteren fekvő Sinakara-völgyben áll az utolsó kereszt, ahol -7 fok fogad minket.
A völgyben több napon át tart a fesztivál, mely során az andoki népek saját népviseletükben járják a táncokat a nap 24 órájában.
A völgyben nagyjából 40 000 zarándok tartózkodik. A hagyomány szerint minden zarándoknak élete során háromszor kell tiszteletét tenni a völgyben, hogy elnyerje Señor de Qoyllur Rit'i áldását.
A völgy bejáratánál pihenősátrakat állítanak fel, ahol lehet inni egy forró kokateát. Át kell melegedni a hajnali táncok előtt.
Pirkadatkor gyülekezni kezdenek a különféle népcsoportok, hogy megkezdődjön a napváró szertartás. A Qoyllur Rit'i a Corpus Christi előtti utolsó telihold utáni éjszaka, a Plejádok eljövetelének ünnepe. Az inkák a Plejádok csillagképet az élet forrásának tartották, ezért ha azt akarták, hogy valami valóra váljon, ebben az időszakban kellett áldozni a hegyek szellemének, Apunak.
Érkeznek az ajmarát beszélő qullák, hogy megkezdjék rituális napváró táncaikat. Arcukat maszkkal fedik el, oldalukra halott bébilámákat rögzítenek.
A qullák tánca a legszórakoztatóbb a völgyben. Felváltva ütik egymást ostorral addig, amíg az egyikük azt nem jelzi, hogy vége van. A fiatal táncosok beavatása korbácsveréssel kezdődik.
A qullák ütemes zenére járják a táncukat, amit furulyákkal, dobokkal és harmónikával játszanak a zenészek.
Nem kötelező népviseletet hordani, sem táncolni. Sok városi is részt vesz az ünnepségen, vannak, akik a pár éves csemetéiket is felhozzák a völgybe.
Egy idős zarándok.
Ahogy a táncosoknak, úgy a zenészeknek is jár a pihenő olykor. Cigizni szabad, alkoholt fogyasztani azonban szigorúan tilos. Ha valaki vét a szabály ellen, azt az ukukuk, vagyis hegyi medvék tíz korbácsveréssel büntetik, majd lezavarják a hegyről.
Egy fiatal ukuku, vagyis hegyi medve. Az ő szerepük a rend fenntartása az ünnepség alatt.
Megcsillan a napfény a hegyek csúcsán. Ilyenkor minden közösség gyülekezőt tart a völgy egyik pontján. Elcsendesednek, megbeszélést tartanak, készülnek a közös imára.
A Qoyllur Rit'i a vallási szinkretizmus tökéletes példája. Az őslakosok a Plejádoktól és Aputól várják az áldomást, de a ceremónia alapja egy keresztény jelenés, amit az egyház sokáig nem ismert el, így betiltotta a fesztivált. Nagyjából száz éve oldották fel a tiltást, azóta minden évben megrendezésre kerül az ünnepség.
A chunchuk Amazóniából érkeztek, erről árulkodnak a színes madártollak.
Újabb táncosok érkeznek a völgybe.
Minden közösség felcipel magával a hegyre egy fakeresztet, amit Tayankainak neveznek. A keresztre áldást kérnek Aputól, amit a hegy szelleme meg is ad.
Készülnek a napváró imára.
A chunchuk egyik legszínesebb közössége számtalan amazóniai harcossal érkezik.
Chunchu beavatási szertartás. A vezetőjük áldást kér az ifjú harcosra a hegy szellemétől.
A chunchuk tollkoronája nem természetes, ők maguk festik azokat különböző színűre.
Napfelkelte után az ukukuk érkeznek a Qolquepunku-gleccsertől, ahonnan jégtömböt visznek a közösség templomaiba. Az itteni jégből lesz a templomokban a szentelt víz.
Az ukukuk hatalmas robajjal, dübörögve vonulnak le a hegyről.
Érkeznek az ukukuk a központi ceremóniára.
A disszonáns zene, az ukukuk dübörgése és sikoltozása misztikus hangulatot áraszt a völgyben.
Ezúttal távolról figyeljük a központi ceremóniát, mely során elcsendesül a völgy és mindenki a fősámán imáját hallgatja. Közvetlen ezután megkezdődik az ereszkedés a hegyről.
Az ukukuk Cuzco szivárvány szászlójával ereszkednek le a hegyről.
Búcsú a Qoyllur Rit'itől. Ezúttal is megérintett. Nekem egyértelműen ez a fesztivál Peru első számú látványossága.
Két óra alatt érünk le a völgyből. Előttünk feltűnik Mawayani, a Qoyllur Rit'i kiindulópontja. Vissztérünk!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
