A Los Nevados környékén a turisták többsége csak Salentót és a Cocora-völgyet keresi fel, pedig egy-két hágóval odébb sokkal látványosabb völgyek és kanyonok húzódnak. Ott van például Toche, ami a Föld legnagyobb viaszpálmaerdőjével rendelkezik, valamint a Combeima-kanyon, ami a környék egyik legjobb csillagtúrájának ad otthont.
Hátrahagyva a Bogotái-fennsíkot megindulunk a Magdalena-folyó völgyébe, illetve az annak túlpartján fekvő egykori aranybányába, Falán elveszett városába. A felhagyott bánya nem elsősorban az épületek és a járatok, hanem az élővilág miatt érdekes. Pókokkal, csigákkal, békákkal és rengeteg színes rovarral volt ezúttal is dolgunk.
Muzo a világ samragdbányászatának fővárosa, a dél-amerikai kontinens legvéresebb háborúinak a központja. A Guerra Verdétől mai napig szenvedő völgy Kolumbia legalantasabb smaragdcárjainak, drogvezérek által támogatott paramilitárisoknak és gerillacsapatoknak a harctere. Itt gyülekezik az ország söpredéke abban a reményben, hogy rálelnek egy kőre, ami Kolumbia leggazdagabbjai közé emeli őket. Rengeteg véres történet, kiszínezett legenda kapcsolódik Muzóhoz, amit második alkalommal kerestünk fel Mirador-csapattal.
Négy napon át járjuk Santander megye alacsonyabban fekvő vidékeit azért, hogy felkeressük Közép-Kolumbia legszebb vízeséseit. Közben érintünk pár szép koloniális falut, valamint Las Gachas természetes medencéit, ahol csobbanunk egyet. Gyönyörű része ez Kolumbiának.
A Közép-Kolumbiában tett körutazásunk következő állomása az a Gámbita, ahová a pandémia alatt véletlenül vettődtem egy Mirador-csapattal. Annyira megtetszett az, amit itt láttam, hogy azóta az utazásaink szerves részévé vált. Képes beszámoló a Hondura-kanyonról, a Manto de la Virgen-vízesésről és Chocó barlangjáról.
A csapat érkezésével megkezdődik a hagyományos Közép-Kolumbia túránk, de nem hagyományos módon. Az első napokban át kell írjuk a forgatókönyvet, mert semmi nem úgy van, ahogy terveztem. A Guatavita-lagúna helyett a Guacheneque paramóra jutunk el, az Ocetá paramo helyett pedig a Púlpito de San Jerónimót keressük fel. Ja, és sikerül megkóstolnunk Kolumbia legocsmányabb ételét, a jute de papát.
Visszatérvén Kolumbiába egy régi baráttal, Moncsival teszek egy rövid kirándulást a La Vega környéki hegyek között. Lagúnák, vízesések és fantasztikus panoráma. Nagyon hiányzott már ez az ország. Jó újra itt lenni.
Fél éves utazásunk utolsó állomásán jutunk el a Maja Riviéra legkellemesebb partvidékére, Mahahualba. Végre egy tengerparti városka, ami megidézi a 20 évvel ezelőtti yucatáni hangulatot. Cancún, Playa del Carmen, Tulum és Bacalar rég elesett, nem tudom, Mahahual meddig állja a sarat.
Belize-be a turisták 90%-a búvárkodni jár, a két kiindulópont pedig Caye Caulker és San Pedro. Utazásunk végén felkeressük a két szigetet, amelyek közül Caye Caulker aránylag rendben van, de San Pedrótól öklendezni támad kedvünk, ha rá gondolunk. Nem, San Pedro nem az a karibi édenkert, amiről Madonna énekelt a La Isla Bonita című dalában, hanem egy rohadó hínártól fuldokló golfautó-rengeteg, ahol stresszesebb a létezés, mint egy amerikai nagyvárosban. Az elmúlt pár nap legnagyobb élménye az az UFO, amit láttunk belepottyanni Barangóval a tengerbe.
Belize amilyen pici, annyira sok látnivalóval büszkélkedhet. Eddig is láttunk sok gyönyörűséget ebben az országban, elég csak Lamanaira, Caracolra vagy Toledo indián falvaira gondolni, de az abszolút favorit a Mayflower Bocawina Nemzeti Park. Ennyi állatot, ilyen madárvilágot már régen láttam, az ösvények is könnyen járhatók, még ha a túrák fárasztóak is. Ötcsillagos dzsungeltúra Belize-ben!