Mirador Blog

Legfrissebb bejegyzések

Omoa és Honduras legnagyobb erődje

Azt reméljük, Honduras olcsóbb lesz Guatemalánál, de sajnos ebben az országban is elharapódzott az infláció. Bár azért indultunk idejekorán útnak, hogy megússzuk az európai rezsiőrületet, itt az otthoninál is komolyabb árrobbanás elszenvedői vagyunk. Ettől függetlenül próbáljuk magunkat jól érezni az első Hondurasban töltött napokon. A világörökség részét képező omoai San Fernando-erőd például teljesen elvarázsol minket.

A guatemalai infláció és Eri rabosítása a hondurasi határon

Honduras felé vesszük az irányt, de előtte még megpihenünk Floresben, valamint banánszállító hajókat bámulunk Puerto Barrios kikötőjében. Közben nem tudjuk megemészteni, hogy Guatemala árai már nem a mi pénztárcánkhoz vannak igazítva. Az útiköltség duplája az otthoninak, de a szállás és az étel is piszok drága lett az országban. Aztán kis híján rabosítják Erit a hondurasi határon, de szerencsére időben rájönnek a migrációnál, hogy a párom nem illegális bevándorló.

Jó utat, Chemo!

Hét év után először látogatunk a guatemalai San Andrésbe. Anno itt kezdtem latin-amerikai "pályafutásomat", mint önkéntes, és a fogadó családommal azóta is remek a kapcsolatom. Régóta szerették volna megismerni a fiaimat, és a hírre, hogy érkezünk, összecsődítették az egész családot. Aztán az egyik testvérem halála mindent felülírt. Szomorú történet egy igaz barát elvesztéséről, aki megvárta, hogy halála előtt még találkozzam vele. Jó utat, Chemo!

La Joyanca, a rejtélyes maja város

Az a jó Peténben, hogy az ember bármerre megy, belebotlik egy maja romvárosba. Ezúttal La Joyanca volt terítéken, ami bár nem a legszebb régészeti feltárás Guatemalában, máig fejtörést okoz a történészeknek. Hogy lehet az, hogy egy ennyire apró települést nem hódított meg sem El Perú, sem Tikal, sem pedig Palenque? A bejegyzésből nem fog kiderülni, de az igen, hogy motorral esőerdőt járni nem annyira vicces.

Ismerkedés a guatemalai mennonitákkal

Évek után térek vissza Guatemalába, ezúttal a családommal. Az ország, ahol 2005-ben és 2006-ban éltem, a pandémia alatt nagyon megváltozott; Közép-Amerika legolcsóbb országából a kontinens egyik legdrágább országa vált. A gigantikus infláció elől menekülve Santa Rositában, egy észak-peténi mennonita faluban kötünk ki, ahol megismerkedünk agy zártnak vélt, de valójában hihetetlenül nyitott vallási közösséggel. Ha jó keresztény volnék, biztos mennonita szeretnék lenni.

Tabasco eldugodt romvárosai

Dél-Yucatán kevésbé ismert látnivalóit járjuk végig Guatemala felé utazva. Campeche szebb napokat látott városán csak átutazunk, majd Emiliano Zapata érintésével Balancán falujába utazunk, ahonnan Moral-Reforma romvárosát keressük fel Barangóval. A vidéket stoppolva utazzuk végig, ülünk motoron, teherautó platón és még krokodilokat is látunk. Tenosique városkája közelében pedig Pomoná romjaival ismerkedünk, bár a szúnyogok gyorsan elűznek minket onnan.

Mayapán, a maják utolsó fővárosa

Láttunk már sok romvárost a Yucatánon, de olyat, mint Mayapán, eddig nem. A gyönyörűen feltárt egykori maja főváros nem csak szép, de történelmileg hihetetlenül izgalmas is. Aki szereti a letűnt maja kultúrát, annak kötelező egyszer felkeresnie. És ha már itt jársz, ki ne hagyd Acanceht!

Dzibilchaltún, a maja kereskedelmi központ

Abban a Mérida városában töltjük a következő napokat, ami nem igazán nyeri el a tetszésünket. Dzibilchaltún, a Yucatán-félsziget egykori kereskedelmi központja azonban annál inkább. Csodaszép maja templomokat, érdekes palotákat látunk, és persze tiszteletünket tesszük a romváros ikonikus épületénél, a Hét baba templomnál is. Csak a parkőrökkel gyűlik meg a bajunk.

Izamal, a sárga város

Teszünk egy rövid kitérőt a tengerparton fekvő Rio Lagartosba, ahol megvan Zaránd és Barangó első élménye egy krokodillal, majd Izamalba, a Yucatán-félsziget talán legizgalmasabb városába utazunk. A sárgára festett házak, a köztük megbúvó maja templomok minket, gyerkeinket pedig a marquesitas varázsolja el. Kezdjük megszeretni Dél-Mexikót!

Valladolid és Ek Balam romvárosa

Yucatán belseje felé vesszük az irányt. Valladolid városában szállásoljuk el magunkat, onnan látogatunk el Ek Balam meseszép romvárosához, ami azon kevés yucatáni romok közé tartozik, melynek ismerjük a múltját. Valladolid és környéke Cancúnnal és Playa del Carmennel szemben elnyeri a tetszésünket, még ha a Chichén Itzából érkező turistabuszok esténként penetráns emberáradatot bocsátanak a főtérre.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.