Visszatérvén Kolumbiába egy régi baráttal, Moncsival teszek egy rövid kirándulást a La Vega környéki hegyek között. Lagúnák, vízesések és fantasztikus panoráma. Nagyon hiányzott már ez az ország. Jó újra itt lenni.
Eriék hazautaztak, én pedig a szezon lezárásaként átrepülök Kolumbiába, ahol napokon belül kezdődik az ország középső tartományait körbejáró utazásom egy Mirador-csapattal. Van mit elintéznem az érkezésük előtt, ezért - ahogy korábban már sokszor - most is Moncsiéknál fészkelem be magamat San Francisco falujában. Szeretek ide járni, nem csak azért, mert Moncsi és Alex jó barátaim, hanem azért is, mert a háztól zseniális a kilátás az El Tablazóra, az udvar pedig tele van szebbnél szebb madarakkal.
Kilátás Moncsiék házától a környező hegyekre
A szervezési munkálatok közben van idő egy kis kirándulásra is. Moncsi is kimozdulna, így tervezünk egy autókázást a közeli La Vega környékén, már csak azért is, mert Moncsi hiába él Kolumbiában, egy-két helyszínt leszámítva még nem járt a kinézett látnivalóknál.
Moncsival járjuk körbe La Vega hegyvidékét
Az első megállónkat a Tabacal-lagúnánál tartjuk. Azóta birizgálta a fantáziámat a tó, hogy megláttam a lagúnát hirdető táblát a Medellínbe vezető autópálya mellett. Több mint tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre útba ejtsem.
A Tabacal-lagúna népszerű hétvégi desztináció, de a világon nincs itt semmi
A lagúnához vezető földút tele van szebbnél szebb lodzsokkal, de ezek nem külföldi turistákra, sokkal inkább belföldi látogatókra szakosodtak. La Vega és környéke a bogotái kirándulók hétvégéző helye, kicsit olyan, mint Budapestnek Visegrád. Most azonban, hogy hétköznap van, elég kihalt a környék, autók se nagyon forgolódnak az úton a lagúna felé.
A belépő 6000 peso, vállalható. A lagúna már kevésbé, mert nem túl látványos. Sokkal többre számítottam ennél, még a madárvilág sem kápráztat el; Moncsiék kertjében több madarat látni, mint itt. Alig fél óra alatt körbesétáljuk a tavat, aztán megyünk tovább.
Egy kormorán, más semmi
A tótól nagyjából tíz kilométerre találhatóak Chupal vízesései. Véletlenül találtam rá az ökoparkra a Google Mapsen, Moncsi még csak nem is hallott róla. A sok hegyi kacskaringó miatt nehéz rátalálni, de egy idő után jelzik útszéli táblák, így dél magasságában megérkezünk a parkba. Egyetlen lány ücsörög jegyszedőként az épületben, meglepődik, hogy külföldieket lát.
Chupal vízesései felé sem ronda a táj
A parkot pár éve nyitotta a birtok tulajdonosa, mert úgy gondolta, az itt látható négy vízesés érdemes arra, hogy pénzzé tegye. A 20 000 peso nem rossz azért, amit az ember kap. A vízesések nem kimondottan nagyok, nem is túl látványosak, de a park attól még jó opció hétvégi kiruccanásra.
Chupal vízesései nem a leglátványosabbak, de azért érdemes La Vegából erre kanyarodnia annak, aki szeretne egy kicsit természetben lenni
Az ösvények aránylag jól karbantartottak, bár némelyik zuhataghoz azért el kell áztatni az embernek a cipőjét. Nagyjából két órát töltünk Moncsival az ösvényeken, majd irány vissza La Vega, mert naplemente előtt szeretnénk felmenni a városka emblematikus hegyére, a Cerro del Butulúra.
A Cerro del Butulú, La Vega emblematikus hegye
Moncsiék éppen eladósorban lévő Jettája egészen jól funkcionál, simán veszi a sziklákkal szabdalt földút okozta kihívásokat. Amikor persze koppan az alja, Moncsi kérdőn tekint rám, miért is csináljuk ezt. Megnyugtatom, hogy Alexnek nem mondom el, hogyan amortizáltuk le a kocsiját.
Sokat furikázott ez a Jetta engem is, ez az utolsó útja
A csúcs előtt nagyjából egy kilométerrel hátra kell hagyjuk a kocsit, mert az út járhatatlanná válik. Innen szépen felsétálunk a hegytetőre, ahonnan zseniális a kilátás La Vegára és a környező hegyekre.
Ilyen kilátás tárul az ember szeme elé a Cerro del Butulúról
Azért imádom Kolumbiát, mert teljesen mindegy hová mész, biztosan belefutsz egy "Hűha" élménybe. Nekem ma a Cerro del Butulú lett az.
Holnap irány a reptér, mert érkezik a csapat. Remélem, velük is sikerül megszerettetnem Kolumbiát.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
