Guatemalai utazásunk első állomása Mixco Viejo, a pokomam maják egykori fővárosa, amit a kakcsikelek elfoglaltak, majd erődöt hoztak létre a helyén. A város bár a kicsék ellen épült, végül a spanyolok foglalták el, de ezt nem égették úgy fel, mint Iximchét, így egész jól tudták a régészek rekonstruálni az eredeti állapotát. A turisták által csak ritkán látogatott romvárost nem könnyű szólóban elérni, mivel errefelé elég ritka a buszközlekedés. Mi tukutkokkal kerestük fel a romokat, és nem bántuk meg.
A Mirador-csapat érkezéséig még van egy napunk, így Krisztivel, Andival, Zsolttal és Zolival felkerekedünk és megindulunk a pokomam maják egykori fővárosa, Mixco Viejo felé. A reggeli dugó miatt elég lassan tudjuk csak elhagyni Guatemalavárost; legalább két órába telik, mire megérkezünk a mindössze húsz kilométerre található San Juan Sacatepéquezbe. Próbálnánk buszt fogni Pachalum felé, de oda csak napi egy járat van, délután 1 órakor, ezért az a döntés születik, hogy üljünk tuktukokba. A tuktukosok 250 quetzalt kérnek a menetért, ami vállalható ár a majdnem 40 kilométeres útért oda-vissza.
Tuktukokkal érkezünk Mixco Viejo bejáratához
Guatemala ezen része elképesztően túlzsúfolt, az út mentén ház ér házat. Bár ez a vidék régen a pokomam maják lakhelye volt, a kakcsikelek kiszorították innen őket, így ma mindenki kakcsikel népviseletet hord, ami messze nem olyan egységes, mint a felvidék többi népcsoportjáé. A kicsék, a tzutujilek vagy ixilek huipilje sokkal egységesebb és felismerhetőbb, mint az itt élőké.
Az út több mint egy órán át tart. Felkapaszkodunk 2500 méter fölé, így teljesen átfagyva érkezünk meg Mixco Viejo romjaihoz. Rajtunk kívül nincs senki a parkban, pedig a pokomam maják, majd a kakcsikelek egykori fővárosa elég látványos település.
Mixco Viejo épületei robosztusak
A települést 900 körül alapították azok a pokomamok, akiket a kicsék szorítottak ki a mai Baja Verapaz területéről. Olyan helyet kerestek maguknak, ahol megvédhetik magukat, ezért esett a választásuk a Rio Motagua és a Rio Pixcaya közötti kiszögellésre, mivel mindkét folyó völgye elég mély ahhoz, hogy megnehezítse a betörést a platóra. Az ám, csakhogy a pokomamok a kicséktől való rettegésükben megfeledkeztek a kakcsikelekről, akik nem nézték jó szemmel, hogy a földjeik közelében új város épül. Hogy pontosan mikor, azt nem tudjuk, de a kakcsikelek elfoglalták a pokomamok fővárosát, majd erődöt húztak a helyére, hogy az örök ellenség kicsék ellen megvédjék magukat. A pokomamok egy része maradt és beolvadt a kakcsikelek közé, egy részük pedig visszavándorolt Baja Verapaz völgyeibe, és ott vészelte át a kicse-kakcsikel háborúkat, valamint a későbbi spanyol inváziót.
Mivel Mixco Viejót a spanyolok nem pusztították el, ezért a régészeknek nem volt olyan nehéz dolguk az épületek rekonstruálásával, mint Iximché esetében
A kakcsikelek egy Iximchéhez hasonló települést hoztak létre a platón, amit Chuwa Nima'Ab Ajnak neveztek el. Jelentése: szemben a nagy sziklával. Az itteni templomok sokkal tömöttebbek, falaik meredekebbek, mint az iximchéi szentélyeké voltak. A város tereit kőfalakkal vették körbe, ami erőd hangulatot ad Mixco Viejónak. Állítólag a spanyolok érkezésekor mintegy 15 000 ember élt ezen a helyen, közöttük rengeteg katona.
Mixco Viejo labdajátéktere az egyik leglátványosabb ilyen létesítmény az országban
A város 1524-ben esett el, nem sokkal azután, hogy Iximchét elfoglalták Pedro de Alvarado seregei. Ezután a kakcsikelek visszavonultak a völgyekbe mezőgazdálkodni és felhagytak a templomépítésekkel.
A régészek 12 épületegyüttest, labdajátéktereket és sírokat tártak fel. 52 nemesi származású sírhelyet azonosítottak, amikből jádemaszkok, lándzsahegyek, kerámiaedények kerültek elő. Sajnos a helyszínen ezekből nem látható semmi, mert Mixco Viejóhoz nem rendeltek múzeumot.
Mixco Viejóból a kakcsikelek valóságos erődöt építettek meredek falú templomokkal és várfalakkal
A város elég nagy tereületen fekszik, majdnem két órán át bolyongunk a romok között, ahol rajtunk kívül nincs senki, csak néhány parkőr, akik próbálják rendben tartani a helyet, kevés sikerrel. Néhol olyan magas a fű, hogy az épületek nem látszanak ki belőlük.
Mixco Viejót abszolút megérte felkeresni
A tuktukokkal visszatérünk San Juan de Sacatepéquezbe, de előtte még megállunk Montúfar faluban bekapni egy falatot. Zolival és Zsolttal sült csirkelábakat eszünk, amíg a lányok gyümölcsöt vadásznak maguknak a település apró piacán.
Montúfar faluban egzotikus csirkelábakat falatozunk
San Juanban több időt töltünk, mert az itteni piac hihetetlenül színes és változatos, az emberek pedig meglepően kedvesek. Nem szokott látvány errefelé a turista, ezért az itt élő kakcsikelek nem olyan ellenszenvesek a gringókkal, mint az Atitlán-tó körül vagy Antiguában.
San Juan Sacatepéquez egésze egy hatalmas piac
Innen csirkebusszal jutunk San Pedróba, ami sokkal kevésbé izgalmas, mint volt San Juan, ráadásul jóval hidegebb is. Negyed óra fagyoskodás után felpattanunk egy újabb csirkebuszra, amivel visszatérünk Guatemalavárosba.
Kakcsikel asszonyok San Juan Sacatepéquez piacán
Másnap összeszedjük a repülőtéren az újonnan érkezőket, és irány Antigua!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
