Az aktuális Közép-Kolumbia túránk során érintünk néhány ritkán látogatott helyszínt, olyanokat is, amelyeknél még én sem jártam korábban. Így jutunk el a Mongua feletti paramókra, a Los Aviones-vízeséshez és az Hoyo del Aire névre hallgató gigantikus víznyelőhöz is. Ez utóbbi egészen elképesztő természeti látványosság, bár az elérése nehézkes. Kolumbia minden alkalommal tartogat meglepetést.
Kolumbia számtalan felfedezetlen csodát rejt, ezek közül az egyik Meta legmagasabb vízesése, a 651 méter magas Salto de Dios, amit látogatásunk előtt mindössze két turista láthatott. Fantasztikus napot töltöttünk Franciscónál és családjánál, és csak remélni tudjuk, hogy egyszer ezt a zuhatagot is meg tudjuk majd nektek mutatni élőben.
Kolumbia minden napra tartogat valami csodát, de amit a Rio Guape kanyonja nyújt, az azért minden képzeletet felülmúl. A Serranía de la Macarena homokkő vonulatai már eddig is rengeteg élménnyel ajándokztak meg életem során, de ez a kanyontúra odakívánkozik a dobogóra. Ha egyszer január-február táján errefelé jársz, mindenképp kanyarodj Uribe felé, mert életed élményét élheted át.
Nehéz napokat élünk át a sógorom halála miatt, de végül az a döntés születik, hogy nem utazunk haza. Lejaníasba utazunk, hogy a gyerekeket kicsit kirángassuk a gyászos hangulatból. Így jutunk el Piedra Gorda petroglifjeihez, valamint a Rio Güejar természetes medencéihez, ahol a legnagyobb élményt egy díszes kabócamajom nyújtja.
A Venezuelában töltött utolsó két napot Galipán faluban töltöm el, hogy kipihenjem a túra fáradalmait. Minden tökéletesen alakul, az utolsó pár órát leszámítva. Olyan hírek jönnek otthonról, amire nem vagyok felkészülve. A sógorom, Gábor, 43 évesen itt hagyott minket.
Venezueláról rengeteg rosszat hallani, de a nyomorról és nincstelenségről szóló cikkek szerzői nyilván nem járnak az ország karibi partvidékén, ahol tobzódnak a venéz fürdőzők. A Chuspa környéki lakatlan öblöket jártuk végig az elmúlt napokban, ami tökéletes lezárása volt a háromhetes utazásunknak.
Az Angel-vízesés Venezuela első számú turista desztinációja, és itt meglepő módon találkozunk is külföldiekkel. Az árak az egekben, de a Föld legmagasabb vízesését mindenkinek látnia kell, aki egyszer ebbe az országba merészkedik. Ja, és azt tudtad, hogy a zuhataghoz legközelebb eső települést és a környék turizmusát egy magyar ember alapította?
Nem úgy hagyjuk el Yuneket és a Gran Sabanát, ahogy előre terveztem, de végül sikerül kirepülnünk a világ legszebb vidékéről. Macerás volt, sokba került, rengeteget gyalogoltunk, de minden szenvedést megért ez a pár nap. Mondjuk Gabesz megkönnyíthette volna a dolgunkat azzal, hogy nem csapja szét a fejét a folyóban és varratja össze magát részeg orvosokkal. De hát ez is a kaland része...
A Roraima és az Angel-vízesés mellett számtalan fantasztikus látnivaló várja az utazót a Gran Sabanán, az más kérdés, hogy a kevésbé ismert táblahegyeket nem látogatja senki. Kilenc éve jártam utoljára Yunekben és a Chimanta régióban, de az őslakosok elmondása szerint azóta senki nem tette ide be a lábát. Pedig az Akopán tepui déli fala, az Aparurén-vízesés, valamint az El Castillo látványa egészen elképesztő. Megkockáztatom, hogy ez Dél-Amerika legszebb vidéke.
A Roraima minden túrázónak álma, de csak igen kevesen jutnak fel a tetejére. No, nem azért, mert olyan nehéz lenne, hanem azért, mert a venezuelai belpolitikai helyzet nem teszi vonzóvá az európai turistáknak az országban való utazgatást. Mi is tíz év után tértünk vissza a Roraimához, ami köszöni szépen, jól van. Sőt, soha ennyi túrázót nem látott még, mint napjainkban. Hogy miért? Az kiderül a bejegyzésből.