Mirador Blog

Legfrissebb bejegyzések

Isla Saona és a fergeteges Punta Cana

Utazásunk utolsó állomása a Dominikai Köztársaság turistacsapdájába, Bayahíbébe és Punta Canába vezet. Az Isla Saonára tett hajós kirándulás a rossz szervezés ellenére is megéri, de a resortvárosokat - ha tehetném - inkább lenapalmoznám. Dominika nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de azt el kell ismerni, van néhány olyan partszakasza, ami elsőosztályú. Az ország többi része azonban erősen felejtős.

Samaná és a Los Haitises Nemzeti Park

Samaná és a Los Haitises Nemzeti Park papíron a Dominikai Köztársaság highlightjai, de messze nem ez a legjobb hely, ahol az országban jártunk. A Las Galeras melletti Playa Rincón jobban bejött nekünk, de továbbra sem szerettük meg Dominikát.

A Dominikai Köztársaság legszebb partjai

Négy hét Dominikán való utazás után rátalálunk az ország legszebb partszakaszára, a Playa Preciosára, előtte pedig a Playa Caletón gyönyörű öbleit és mangrovéját fedezzük fel magunknak. Az ettől keletre eső partszakaszok már kevésbé idilliek, de örülünk, hogy végre láthattunk olyan strandokat, amik alapján értem, miért olvadoznak az emberek.

Puerto Plata és Sosúa

A Dominika legszebb városának tartott Puerto Platában töltünk egy napot és nem bánjuk meg. Bár messze nem ez a Karib-térség legvonzóbb települése, a főtér, az erőd, a Nemzeti Park és a Sosúa környéki strandok mind megérnek egy kitérőt. Végre egy hely, ahol nem érzem időveszteségnek és pénzkidobásnak az ittlétünket.

A Dominikai Köztársaság északnyugati partvidéke

Dominika északnyugati partvidékén utazunk végig, felemás élményekkel. Az út első fele abszolút bejön. Végre látunk két szép és aránylag tiszta strandot, valamint La Isabela romjai is megérintenek, de Puerto Plata felé tovább utazva megint szembejön velünk a dominikai valóság: a mocsok és az igénytelen viselkedés. Pedig nem lenne rossz hely ez a Dominika, csak túl sok rajta a dominikai.

Monte Cristi és egy csepp Haiti

Monte Cristibe utazunk, közben a nyugati országrész kevésbé látványos nevezetességeit ejtjük útba. Monción víztározójánál kezdünk, majd Capotillo emlékműve után átnézünk Haitibe, végül El Morro szikláinál érkezünk meg az északi partvidékre. Ez a rész teljesen rendben van, megérte ennyit vezetni.

Santiago de los Caballeros és az unalomba fulladó dominikai hegyvidék

Az elmúlt két hétben annyira besokalltunk a dominikai tömegközlekedéstől, hogy inkább autót bérlünk Santiago de los Caballerosban, az ország második legnagyobb városában. Santiago annyira érdektelen turista szemmel, hogy tényleg ez a legjobb, amit az ember itt tehet. Ezután megindulunk a hegyvidék felé, remélvén, látunk valami szépet, de a dominikai hegyvidéki falvak még annyira sem izgalmasok, mint voltak a partvidékiek. Ja, és errefelé a munkásszállókat felváltják a bordélyházak, mindannyiunk legnagyobb örömére.

Idióta buszsofőrök és a dominikai felföld

Dominikán rettentően nehéz a hátizsákos életmód. Megállás nélkül harcolni kell a buszsofőrökkel, akik gyakran duplán, triplán mérik a jegyárakat a turistáknak, a hiányos infrastruktúra miatt pedig lassú és körülményes az utazás. Feszült hangulatban érkezünk Constanzába, ahol néhány kedves embernek hála kicsit megnyugszunk. Látunk taino indiánok által faragott sziklarajzokat, valamint megismerkedünk a haiti menekültek életével is. Jarabacoa kevésbé nyeri el a tetszésünket, de egy megállóra ez a település is jó.

Dominika meseszép öblei és a haiti polgárháború

A Bahía de las Águilas személyében rátalálok Dominika első valóban szép tengerpartjára, amit nem véletlenül fognak bevonni pár éven belül a turizmus vérkeringésébe. Végre egy hely, ami miatt értem, hogy miért olvadoznak annyira az emberek ettől az országtól. Persze sok minden múlik azon, hogy mi történik a határ túloldalán, Haitiben, ahonnan a polgárháború miatt tízezerével menekülnek át az emberek a határon

Dominika délnyugati partvidéke

Dominika délnyugati partvidékén utazunk tovább, ahol nem találkozunk egyetlen turistával sem. Pedig az El Tábernáculo névre hallgató kanyon és Salinas homokdűnéi sem érdektelenek, mégsem látogatja ezeket senki. Hogy miért? Azért, mert a dominikaiakat nem érdekli a természetjárás, ők a szabadidejüket zenebömböltetéssel és lealjasodással töltik. Az országnak vannak szép látnivalói, de az emberek és a velük járó szemét összerondítja a képet sajnos.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.