Az utolsó San Ignacióban töltött napunk is sok látnivalót tartogat. Elsőként felkeresem a 1000 Foot Waterfallt, amiről szép emlékeim vannak még 2006-ból, majd a családdal Xunantunich romjaihoz látogatunk el, ahol az egyik legszebb Belize-ben fellelhető maja templomhoz, az El Castillóhoz van szerencsénk.
Belize-be a turisták többsége búvárkodni, esetleg snorkelezni érkezik, de az országnak azért vannak népszerű szárazföldi látnivalói is. Ezek közül a legizgalmasabbak a Mountain Pine Ridge folyói és barlangjai, valamint Caracol romvárosa, aminek egyértelműen helye van a legszebb maja emlékek Top10-es listáján. Ha egyszer Belize-ben jársz, ezt a kirándulást mindenképpen csináld végig.
San Ignacio környékére stoppolva jutunk el, ami elég kalandosra sikeredik. A város, ha nem is szép, messze a legélhetőbb Belize-i településnek tűnik, a környékén pedig rengeteg a látnivaló. Az első két napban két maja romvárost, Cahal Pecht és El Pilart keressük fel. Ez utóbbi helyen ha piramiscsodákat nem is, de fantasztikus kígyókat azért látunk.
Észak-Belize területének jó részét a Rio Hondo és a New River által táplált mocsarak borítják. Ezek közül mi kettőt keresünk fel, a Shipsternt és a Crooked Tree környéki lagúnákat. Ez utóbbi egy csalódás, de a Shipstern tartogat pár meglepetést. Ilyen például az a Puuc Tun Teel nevű maja romváros, amit máig nem publikáltak a nagy világ felé, mert félnek egy három méter magas maja uralkodó szellemétől.
Lamanai romvárosa Belize egyik legismertebb látványossága, de elérése hátizsákosként nem egyszerű. Nekünk sikerült, de ehhez rengeteg szerencsére volt szükségünk. Út közben láthattuk, hogyan élnek a Shipyard környéki mennoniták, hogyan változott meg az életük alig húsz év leforgása alatt.
Észak-Belize két ritkán látogatott maja romvárosát keressük fel, Santa Ritát és Cerrost. Érezhető, hogy ebben az országban sokkal kevesebb pénz van a régészeti parkok feltárására, de máafél napos kirándulás abszolút megérte. Hiába a rengeteg szúnyog, Cerrost látni kell, de nem árt, ha az ember egy kicsit ismerkedik előtte a maja teremtéstörténettel.
Az utolsó két napot Mexikóban aktívan próbáljuk eltölteni. Rengeteget autózunk azért, hogy rátaláljunk egy világvégén megbújó cenotére, majd Dzibanché és Kinichná romvárosai következnek, amik teljesen levesznek a lábamról. Dél-Yucatánt mindenki elkerüli, pedig ezekért a látnivalókért érdemes letérni a kitaposott ösvényekről.
Bár már kezd herótunk lenni a sok maja romvárostól, azt nem tehetjük meg, hogy úgy hagyjuk magunk mögött Mexikót, hogy nem látogatunk el Kohunlichbe. És de jó, hogy erre kanyarodunk! Ez a romváros egészen zseniális, nekem sokkal jobban bejön, mint pl. Calakmul. Hormiguero már kevésbé, de ennek inkább az időjárás az oka.
Dél felé utazunk tovább, közben érintünk két újabb romvárost, Chacchobént és Oxtankaht. Amíg az elsőt elárasztják a turisták, addig a másikat a világon senki nem látogatja. Értelemszerűen nekem Oxtankah jött be jobban, bár azért voltunk már nála izgalmasabb maja romvárosban.
A csapataim távozása után van egy teljes hónapom a családommal együtt utazni. Az első állomásunk Muyil romvárosa, a második pedig Felipe Carillo Puerto, aminek környékén kellemes lagúnákat és egy csodaszép cenotét keresünk fel. Az első két nap tökéletesre sikerül, de azért nem könnyű visszaszoktatni a gyerekeinket a hátizsákos tempóra.