A Roraima és az Angel-vízesés mellett számtalan fantasztikus látnivaló várja az utazót a Gran Sabanán, az más kérdés, hogy a kevésbé ismert táblahegyeket nem látogatja senki. Kilenc éve jártam utoljára Yunekben és a Chimanta régióban, de az őslakosok elmondása szerint azóta senki nem tette ide be a lábát. Pedig az Akopán tepui déli fala, az Aparurén-vízesés, valamint az El Castillo látványa egészen elképesztő. Megkockáztatom, hogy ez Dél-Amerika legszebb vidéke.
Mivel korábban sokszor írtam erről a vidékről, ezúttal képes blog formájában elevenítem fel a januári túránk legszebb, egyben talán legkeményebb négy napját.
Santa Elenából repülővel közelítjük meg Yuneket, aminek leszállópályájáról nem sok információja van a pilótánknak. A képen amúgy Omar barátom faluja, Maurak látható.
Az első táblahegy, ami mellett elrepülünk, a Chirikayén. Nem ez a leglátványosabb tepui a Gran Sabanán.
Pampata-merú környékén megjelennek az aranybányászat okozta tájsebek. Sajnos a turizmus megszűnése óta a Gran Sabana lakóinak nem maradt más bevételi forrása, csak a nemesfém.
Wonkén magasságában feltűnik az egyik legszabályosabb formájú tepui, az Urna. A tetejét kizárólag helikopterrel lehet elérni; állítólag még soha, senkinek nem sikerült megmásznia.
Az Urna környékét a pemónok sem bántják, de a háttérben már feltűnnek azok az erdőégetések, amiket az őslakosok pusztán passzióból csinálnak évszázadok óta.
Wonként elhagyva feltűnnek a Chimanta lélegzetelállító táblahegyei, elsők között az Akopán tepui. Ezek a táblahegyek nem olyan magasak ugyan, mint a Roraima vagy a Kukenán, de látványosabbak azoknál, jó részüket pedig soha nem érintette emberi láb.
Ez már az Akopán tepui keleti fala, nem sokkal landolás előtt. A háttérben feltűnnek az Angasima tepui misztikus sziklaszirtjei. Oda fogunk elgyalogolni a következő napokban.
Ez már Yunek ikonikus táblahegye, az Eurodá, mögötte pedig a Chimanta következő tepuija, a Churí.
Két géppel érkezik a csapat, mert súllyal képtelenek lennének a kisgépek biztonságban leszállni. Háttérben az Akopán és a Churí tepui.
Yunek is sokat változott az elmúlt tíz évben. Bár térerő továbbra sincs, van egy napelemük, amivel lehet telefont tölteni a pemón fiatalok legnagyobb örömére.
Yunek maga az édenkert. A falu talán a legszebb fekvésű indián település az egész Gran Sabanán, és hát ilyen folyópartja van.
Naplemente a sátortáborunktól. Ez a látvány minden szenvedést megér.
Ez pedig már egy hajnali kép az Akopán tepuiról.
Valamint az Eurodáról és a Churíról.
A program szerint repülőkkel hagynánk el Yuneket, de a pilóták nem vállalják, hogy teherrel szálljanak fel, ezért a csapattal a Salto Aparurén felkeresése után ki kellene sétálnunk Wonkénbe, ahol van - a lehetőségekhez mérten - normális repülőtér. Ehhez azonban végig kell cipeljük a teljes menetfelszerelést egészen Karinacónig, ami nem olyan egyszerű feladat. Át kell pl. keljünk a Rio Yuneken, aminek az alján minden kő iszonyatosan csúszik.
Örökös Mirador-törzsutas és nagyon jó barátom, Verocska most sem tud elszakadni a tanári pályától. Osztja az észt a hallgatóságnak, bár egy kicsit jobb a látvány a nagykanizsai tanteremnél.
Karinacón határában megérkezünk az Akopán déli falához. Van kérdés, miért ezt a vidéket tartjuk Dél-Amerika legszebbikének?
Karinacónt két pemón család lakja. Ez itt az egyik.
Endi kacérkodik a pemónok házi sörével, a cachirivel. Az első pár liter nehéz, de utána megkedveli az ember.
A cachiri klasszikus chicha, amit yukkából készítenek. Van, hogy felcukrozzák, amitől rettentően édes lesz.
Ez az idős néni és rég elhunyt férje alapították Karinacónt. A fia elmondása szerint nem hall és évtizedek óta nem hagyta el a háza környékét. Mondjuk ennél szebbet sehol nem látna a világon.
Karinacónban letesszük a nagy zsákokat, majd megindulunk a Salto Aparurén irányába. Négy óra gyaloglásra készülünk, de hat lesz belőle.
Két óra elteltével érkezünk meg azokhoz a petroglifekhez, amikről 2013-ban mi publikáltuk az első fotókat. A C14-es vizsgálatok alapján kiderült, 3300 évvel ezelőtt készítették őket.
Gabesz értelmezi a több évezredes firkákat. Mintha tudná, mit lát!
A Salto Aparurén felé elsétálunk az El Castillo tepui mellett. Ez sem utolsó látvány.
Endi és Juci küzd az elemekkel. A Roraima után kezd sok lenni a séta.
Táborhelyünk a Salto Aparuréntól nem messze. Végül több mint nyolc óra gyaloglással értük el a Rio Aparurén partját Yunek faluból.
Tábortűz és közös főzőcskézés a világ legnyugodtabb helyén.
Kora reggeli fények az Akopán tepui déli falánál.
Ez pedig a kilátás az El Castillóra.
Az Angasima tepuira is jó lenne egyszer felmenni.
Túra a Salto Aparurénhoz. Világvége hely, ahol kilenc éve nem járt senki néhány pemón vadászt leszámítva.
A vízesés ebbe a szurdokba szakad alá. Mi Garganta del Diablónak neveztük el.
Megérdemelt fürdőzés a Rio Aparurénban.
Endi, Juci, Vera és Zsuzsi. Nem utasok, barátok.
A fürdőzés után irány vissza Karinacón!
Többször próbálunk rövidíteni, de soha nem járunk sikerrel, mert vagy egy patak, vagy egy láp keresztezi az utunkat.
Átkelés a Rio Yuneken.
Mivel a bakancsom a Roraimán lefelé menet megadta magát, ilyen állapotban került a lábam. Szenvedve fogok kisétálni.
Érkezés Karinacónba. Itt verünk utolsó este tábort.
Készül a vacsora, amit hűségesen őriz a biztonsági szolgálat. Sajnos nem tudtuk megetetni, mert minden maradék a karinacóni családnak ment, aminek tagjai évek óta nem ettek mást, csak yukkát és halat.
Karinacóni vendéglátónk, akivel sikerült elcserélnem a háttérben lévő íját egy fejlámpára. Ő bármikor tud íjat készíteni, én pedig bármikor tudok fejlámpát venni.
Ezt a jaguárt pár nappal az érkezésünk előtt terítették le Yunek falu közelében. Próbálták eladni nekünk a bőrt, de az ilyesmért még Venezuelában is jár pár év börtön.
A világ legszebb táborhelye.
A Mirador-csapat visszatér Yunekbe. Hosszú, 200 kilométeres gyalogtúrának érünk a végére.
Juci a gyalogtúránk utolsó napján ünnepelte a születésnapját. Amikor ezt megtudták Yunekben, az egész falu összecsődült, és vagy egy órán át énekeltek az ünnepelt kedvéért. Fantasztikus búcsú volt ez a pemónoktól...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
