Venezueláról rengeteg rosszat hallani, de a nyomorról és nincstelenségről szóló cikkek szerzői nyilván nem járnak az ország karibi partvidékén, ahol tobzódnak a venéz fürdőzők. A Chuspa környéki lakatlan öblöket jártuk végig az elmúlt napokban, ami tökéletes lezárása volt a háromhetes utazásunknak.
Canaimából Caracasba repülünk a Conviasa járatával, de ezzel nem ér véget a venezuelai túránk, mivel a csapat kérése az volt, a majd háromhetes gyalogtúránkat zárjuk egy háromnapos láblógatással a Karib-tenger partján. Először Los Roquest ajánlottam ki, de onnan olyan árakat mondtak a szállásadók, hogy egyértelmű volt, el kell engedjük. Isla Margaritát nem szeretem, így az szóba sem jött, Choroníban pedig nem szerencsés utazást zárni, mert bármi gond van, nehezen jut ki onnan az ember. Így született meg a döntés: irány Chuspa!
Ráírok Eugenre, egy korábban a reptéren megismert sofőrre, aki szívesen vállalja a csapat fuvarozását a három órányira fekvő karibi településre. Két terepjáróval vágunk neki a távnak, természetesen megállókkal. Az első ilyen La Guaira városa, ami a koloniális időkben Venezuela legfontosabb kikötője volt. A 18. században La Guaira volt a kakaó fővárosa, s mint ilyet, sokszor támadták a kalózok; a várost akkor érte a legnagyobb támadás, amikor Cartagenát is. Az angolok 1739-ben összehangolt hadjáratot indítottak a karibi erődökkel szemben, de a több éves támadássorozat végül totális vereséggel végződött, ezzel nagyjából lezárva a kalózkodás korszakát.
La Guaira központja aránylag jól néz ki, csak élettelen
La Guairán elég komoly nyomot hagyott az elmúlt húsz év félrement politikája. A város főtere és sétálóutcája még csak-csak kinéz valahogy, de a fentebb fekvő városrészek nagyon lepukkantak. Nem jobb a helyzet a San Carlos erődnél sem; kifejezetten veszélyesnek érezzük az itt tartózkodást, így pár fénykép elkészülte után pattanunk is vissza Eugen és apjának a kocsijába.
Sem La Guaira felsőbb városrésze, sem a San Carlos erőd nem néz ki jól
Macutóban bevásárlunk rumokkal, mert tudjuk, Chuspában nehezen jutunk majd bármihez is, Caraballedában pedig empanadázás miatt szakítjuk meg az utat. A venezuelai gasztronómia nem túl fényes, de az tény, a kontinensen itt lehet a legfinomabb empanadákat enni. Amíg kolumbiában rizzsel és krumplival tömik tele őket, itt rákokkal, polipokkal és kagylókkal, a hozzájuk szervírozott szószok pedig egészen zseniálisak.
Eugene vezetés közben sem veti meg rumot
Naiguatá után megjelennek a vad partszakaszok. Errefelé eléggé hullámzik a tenger, fürdésre nem sok öböl alkalmas. Apró, meglehetősen lepukkant és kihalt falvakat érintünk a következő egy órában, Osmat, Todasanat és Uramat sem tartjuk megállásra alkalmasnak.
Chuspa öble
Chuspa már más, itt megjelennek a posadák és vendégházak. Az én választásom a Posada Vistamarra esik, amit egy nagyon kedves fekete asszonyság vezet. Azt mondja, járnak hozzá külföldiek, de azok általában családlátogatások okán érkeznek Chuspába, teljes turistacsapatot több mint tíz éve nem fogadott. A délutánt a szállónk jacuzzijában töltjük rumozgatva. Megérdemeljük a pihenőt, sok volt a gyaloglás az elmúlt három hétben.
Chuspa sem jobb, mint bármelyik venéz karibi falu
Chuspába egyetlen dolog miatt jönnek az emberek: felkeresni a környező lakatlan öblöket. Az első napon a Playa Mono Mansót és a Playa Indiót keressük fel csónakkal. Az első nagyon szép és hangulatos hely, csak mivel összecsípkednek minket a medúzák, inkább átvitetjük magunkat az Indióra.
Ez sem csúnya hely, csak elég nagy rajta a tömeg. Venezueláról annyi rossz hír terjed az európai sajtóban, hogy az ember azt gondolná, itt mindenki éhezik és teljes a nincstelenség, de a strandok másról árulkodnak. Az embereknek mintha nem jelentene gondot a 20 dolláros hal és az ugyanilyen áron mért osztriga.
A Chuspa környéki öblök igazi karibi élményt nyújtanak
Másnap a Playa Caribén pihenjük ki az esti utcai ivászatot. Itt még a tegnapinál is több az ember; úgy forgolódnak a venéz turistákkal a csónakok, hogy azt bármelyik európai partszakasz megirigyelné.
Karibi láblógatással zárjuk a venezuelai utazásunkat
Chuspa tökéletes zárása volt a Venezuela utazásunknak. Boldog vagyok, hogy újra hirdethetek túrákat ebbe a remek országba...
Még több fotóért látogass el Facebook oldalunkra!
