Négy napon át járjuk Santander megye alacsonyabban fekvő vidékeit azért, hogy felkeressük Közép-Kolumbia legszebb vízeséseit. Közben érintünk pár szép koloniális falut, valamint Las Gachas természetes medencéit, ahol csobbanunk egyet. Gyönyörű része ez Kolumbiának.
Mivel a térségről többször írtam már korábban, ezúttal csak képanyaggal érkezem.
Gámbitát elhagyva a La Humeadora névre hallgató vízesés felé kanyarodunk. Az odavezető út pont ugyanolyan látványos, mint bármelyik út Santanderben.
A csapat néhány tagja a Humeadora-vízesésnél pózol. Sajnos senkinek nem volt vízálló gépe, így a vízesés mögül ezúttal nem született kép.
Az adrenalinnövelő kaland után jól esik a leves és a főtt házi tyúk ebédre.
Sokadszor járok a Cascada de los Caballerosnál, de ez az első alkalom, hogy a zuhatagot normális vízállás mellett láthatom. Tavaly ilyenkor ötven méterre sem tudtuk megközelíteni, annyi víz jött le róla.
Guadalupe falu katedrálisa a Las Gachashoz vezető ösvényről. Tudták ezek a spanyolok, hol kell településeket létrehozni.
A Las Gachashoz nagyjából 40 percet kell gyalogolni a faluból, de egyáltalán nem megterhelő, ha közben ilyen a táj.
A folyó hűvös, a medencék melegek. Ez az igazi wellnes!
Las Gachas zseniális hely.
Las Gachas körül fantasztikus a madárvilág. A kékfejű tangara az egyik legszebb példánya a tangarák családjának.
Másnap irány a Tisquizoque-vízesés! Elég korán indulunk ahhoz, hogy a korábban csak kocsiablakból látott Cascada Agua Blancát megpróbáljuk ezúttal gyalogosan is megközelíteni.
Sofőrünk sem tudja, hogyan kell megközelíteni a vízesést, ezért a megérzéseinkre hagyatkozunk. El is tévedünk rendesen.
A sok feleslegesen megtett kilométerben a csapat többsége kifárad, így csak Robival és a sofőrrel folytatjuk a túrát a vízeséshez.
Egy helyi család végül egyenesbe állít minket, így megérkezünk a Cascada Agua Blanca fenséges zuhatagához. Abszolút megérte a szenvedést.
A Tisquizoque-vízesést felülről és alulról is megtekintjük. Ez a forrásbarlang bejárata, aminek másik végéből szakad alá a több mint 300 méter magas zuhatag.
A Tisquizoque közkedvelt kirándulóhely a kolumbiaiak körében, ezért jól kiépített ösvények és hidak vezetnek a kilátópontig.
Fentről a vízesés nem igazán fotózható, oldalról azonban igen. Nincs benne sok víz, de azért leereszkedünk az aljába.
Egy óra ereszkedés után feltűnik Kolumbia egyik legszebb vízesése, a Tisquizoque.
János örül magának, hogy megcsinálta!
A Tisquizoque-vízeséstől másik úton térünk vissza Puente Nacinalban található szálláshelyünkre. La Belleza falu felé sem csúnya a táj.
Az utak errefelé olyan rossz állapotban vannak, hogy csak 50 éves Toyoták és Nissanok tudnak rajtuk elmenni.
La Belleza nem a legszebb santanderi település, de egy sörre azért megállunk.
A Vereda Monte Bello nem véletlenül kapta ezt a nevet.
A Vereda Alta Mira miatt is érdemes megállítani a kocsit. Ezután lement a nap, úgyhogy Puente Nacionalt már sötétben értük el. Holnap irány Muzo bányái!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
