Az évet Venezuelában zárom, azon belül is abban a Colonia Tovarban, ahová valamilyen okból kifolyólag ez idáig nem sikerült eljutnom. A német telepesek által alapított városka egy élhető skanzen, ahová a venezuelai kirándulók az európai romantika, a sült kolbász és a fresa con crema miatt érkeznek. Nem rossz hely, de így, ünnepek táján azért egy kicsit zsúfolt. Ettől függetlenül, ha valaha egyszer Caracasba sodor a sors, ide mindenképp látogass el.
December 29-én érkezem Caracasba a Turkish Airlines gépével. Zsolt is velem tart, de csak a reptérig, mivel ő repül tovább Puerto Ordazba a haverjához, ahol a szilvesztert tölti majd. Én ezzel szemben Colonia Tovart néztem ki magamnak újévre, ami nagyjából az utolsó olyan szárazföldi híressége Venezuelának, ahol még nem jártam korábban. A szállást jó előre lefoglaltam a Cabañas Leóban, már csak az odajutás kérdéses. Mivel Venezuelában Maduro regnálása alatt szinte minden leépült, így nehezen kalkulálható a tömegközlekedés, mégis megpróbálok ilyen módon eljutni a caracasiak körében oly népszerű hegyvidéki kirándulóhelyre.
Zsolttal búcsút intünk egymásnak, de csak egy rövid időre, mivel január 3-án már együtt várjuk majd a Mirador-csapat többi tagját Puerto Ordazban. Taxiba ülök, lévén menetrendszerinti buszok nem indulnak Maiquetíáról a fővárosba. La Yaguara városrészbe vitetem magam, mert a híresztelések szerint onnan indulnak a buszok El Junquitóba, ahol majd át kell szálljak. Mondanom sem kell, 20 óra repülés után nagyon nem hiányzik egy több órás buszozás, de Venezuelában olyan drága lett minden, hogy nem tudnék megfizetni egy 50 kilométeres privát fuvart.
A busz szakadt, ahogy minden Venezuelában. Caracas külvárosa sem néz ki túl jól, de nincs félsz bennem. Azt tavaly óta tudom, hogy Venezuela ma már messze nem olyan veszélyes, mint volt tíz éve; az országot egyszerűen elhagyták azok, akik no go zónává tették a városi utcákat. Elég beszédes adat, hogy amíg 2017-ben Venezuelában 100 000 lakosra 89 gyilkosság jutott, addig 2024-ben ez a szám 4-re(!!!) csökkent. Ezzel Venezuela Bolívia és Argentína után Dél-Amerika legbiztonságosabb országának tekinthető, még Uruguayban is háromszor akkora az esélye annak, hogy valakit megölnek az utcán, mint Venezuelában.
El Junquito központjában két órát várok a csatlakozásra
Ahogy Monte Alto, úgy El Junquito sem a világ közepe. Elég lepukkant egy kisváros, a hangulaton pedig nem igazán emel a hegyek alól feláramló köd. Két órát kell ücsörögjek ezen a lehetetlen helyen, amíg be nem fut a Colonia Tovarba induló busz. Az ember azt gondolná, hogy El Junquitóban szemet szúr az európai turista, de ez nincs így. Colonia Tovart ugyanis németek alapították a 19. század közepén, s azóta megszokott a világos bőr és világos színű haj ezen a vidéken. Lévén elég jól beszélek spanyolul, mindenki azt gondolja, családlátogatni érkeztem a faluba, így az árus sem próbál azonnal lerántani.
Az út Colonia Tovarba hosszú. Nem a távolság miatt, hanem a lassacskán megsemmisülő infrastruktúra miatt. Venezuelában lassan 15 éve nincs pénz útfelújításokra, pláne az olyan helyeken, mint Colonia Tovar, aminek lakói a legkevésbé sem támogatói annak a Madurónak, aki két hét múlva kezdi meg a sokadik ciklusát az elnöki pozícióban. A köznyelvek azt mondják, a kolumbiai buszsofőrnek, akit Chávez bízott meg a nemzetszocializmus továbbépítésével, esze ágában nem volt újraindulni, de Putyin kötelezte erre, mert egyrészt több száz milliárd dollárral tartozik Oroszországnak Venezuela, másrészt fenn kell tartson egy biztos bázist az Egyesült Államok közelében. Akárhogy is, amíg Maduro Venezuela élén kénytelen páváskodni, addig az országban nem lesz semmiféle fejlődés.
Colonia Tovar központja minden, csak nem venezuelai
Colonia Tovarba megérkezvén azonnal látszik, hogy teljesen más itt, mint bárhol máshol Venezuelában. Az épületekről a 19. századi Németország, leginkább a Fekete-erdő jut az ember eszébe. A városka a Cordillera de la Costa déli lejtőén fekszik, ahol meredek utcák mentén kialakított épületcsoportok láthatók. Minden utca a központba fut be, ami csak annyiban tér el a többi tanyabokortól, hogy annak közepén templom áll. Egy ehhez közel eső vendégházban, a Cabañas Leóban vettem ki egy szobát napi 50 dollárért, ami Colonia Tovarban az olcsó szállások közé tartozik. A szállás egyszerű, de tiszta. Van meleg víz, ami Colonia Tovarban elengedhetetlen, mivel az éjszakák errefelé elég hűvösek tudnak lenni.
Az ünnepek miatt rengeteg caracasi érkezik piacolni
Mivel Colonia Tovar az európai romantika megtestesítője Venezuelában, az ünnepek alatt rengetegen keresik fel. Az utcák tele vannak emberekkel, mindenki piacol, eszeget, fotózkodik a kivilágított főtéren és a badeni népviseletbe öltözött német telepesek leszármazottaival, akik többsége ma már ugyanúgy fekete hajú és barna bőrű, mint bármelyik venezuelai. Annak ellenére iszonyat skanzen hangulata van, hogy Colonia Tovarnak közel 20 000 lakója van, igaz, alaposan szétszórva a hegyvidék tanyavilágában.
Colonia Tovar főtere ünnepi díszben
Az érkezésem napján inkább csak pihenek, de a következő két napban felkeresem a falumúzeumot, eszem német kolbászt savanyúkáposztával, és persze lapátolom magamba a fresa con cremát, mintha nem lenne holnap. A hangulat sokban hasonlít San Antonio de Galipánra, de azért Colonia Tovar mégis csak Colonia Tovar. Ez az árakban is meglátszik. 20 dollár alatt nem nagyon tudok étkezni, és az eper ára annak ellenére nem olcsó, hogy mindenhol terem. Persze lehet, csak az ünnepek miatt ennyire elszállt minden, bár az tény, Venezuela ma Uruguay mellett Dél-Amerika legdrágább országa.
Colonia Tovar a hagyományos badeni építészet követője
Német népviseletben várják a turistákat a helyi éttermek és klubok
Az éttermek nem olcsók. Kolbász savanyúkáposztával 15-20 dollár, fresa con crema 5-10 dollár
Akármennyire is drága, muszáj voltam megkóstolni
A 19. század közepén 300 német telepes alapította meg Colonia Tovart
Az év utolsó napján felkeresem a központtól nagyjából öt kilométerre található petroglifeket. Nem gyalog, hanem taxival, mert rengeteg a bandába verődött kóborkutya Colonia Tovar környékén. Vidékre még az eddigieknél is rosszabb földutak vezetnek, az 5 kilométeres távot 40 perc alatt tudjuk le a 4x4-es Toyotával. A sofőröm elkísér a sziklákhoz, mert elmondása szerint kölyökkora óta nem járt itt. Nos, a hely úgy is néz ki, mint amit azóta nem látogatott senki. Az ilyen helyeket gondosan óvni kéne, de Venezuelában sok mellett erre sincs pénz.
A Colonia Tovar közelében látható petroglifeket sajnos nem óvják
Három éjszaka bőven sok Colonia Tovarból, így az új év első napján búcsút intek a skanzenvárosnak és irány Puerto Ordaz!
Búcsú Colonia Tovartól
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
