A Közép-Kolumbiában tett körutazásunk következő állomása az a Gámbita, ahová a pandémia alatt véletlenül vettődtem egy Mirador-csapattal. Annyira megtetszett az, amit itt láttam, hogy azóta Gámbita az utazásaink szerves részévé vált. Képes beszámoló a Hondura-kanyonról, a Manto de la Virgen-vízesésről és Chocó barlangjáról.
Búcsút veszünk a mesés Monguítól, és Paipa érintésével megindulunk Gámbita irányába.
Palermo faluja felé haladva lélegzetelállító a táj.
Az út azonban szörnyű állapotban van. Henry alaposan küzd a busszal, hogy időben megérkezzünk a Hondura-kanyonba.
A háttérben feltűnő Hondura-kanyon fentről a legszebb. A kilátásért majdne két órát gyaloglunk.
Laci küzd, mint sertés a jégen.
Az első megállónkat a Manto de la Virgen nevű vízesésnél tartjuk.
Anita sem bánta meg, hogy ma felkelt.
A Manto de la Virgen felülről.
Ezért a tájért imádjuk annyira Kolumbiát.
A Hondura-kanyon Közép-Kolumbia egyik highlightja, mégsem ismeri senki.
A túra végén lesétáltunk a Manto de la Virgen aljához.
Gámbita felé megállunk a Cascada del Divino Niñónál.
A szállásunk Gámbitában. Itt azért lehet pihenni!
Másnap irány a Cueva El Chocó. Az odavezető úton sikerül árokba csúsznunk, Henry nagy örömére.
A táj a Cueva El Chocónál sem rossz.
A Cueva El Chocó egy két járatú barlang, közepén nyílt beszakadással.
A barlang nem karszt, hanem egy szubterrén folyó alázatos munkájának eredménye.
Olykor folyómederben túrázunk, olykor sziklákon kell átmássznunk.
A szubterrén folyót egy víznyelő is táplálja, ami a barlangban vízesésként jelenik meg.
A barlang lakója ez a túlméretezett kaszáspók.
A barlang kijárata egy vízesésben végződik, és ennek Anita és Laci nagyon örül.
Búcsú a Cueva El Chocótól és Gámbitától.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
