Punta del Este Uruguay legnépszerűbb üdülőparadicsoma, amit a legkevésbé sem a magyar pénztárcához mérnek, ettől függetlenül gyönyörű másfél napot töltöttünk el itt. Jártunk az Isla de los Loboson, ahol ezernyi fókát láttunk, valamint körbesétáltuk a Gorriti-szigetet, ahol megpillantottuk Uruguay talán legszebb tengeröblét. Jó hely Punta del Este, de tényleg nagyon sok pénz kell hozzá.
Utazásunk utolsó állomása, Uruguay luxus üdülővárosa, Punta del Este következik. Visszakamionozunk a nemzeti park bejáratához, majd castillosi átszállással San Carlosba utazunk. Valamilyen okból kifolyólag a brazil határvidék felől érkező buszok egyike sem megy be Punta del Estébe, San Carlosból pedig csak városi buszok vannak, amikre a tömeg miatt képtelenség felférni hátizsákokkal, ezért a két város között taxival kell utazzunk. Nem olcsó mulatság, darabjáért 50 dollárt fizetek, amitől Európában is fennakadna a szemöldököm. No, de Punta del Este az Uruguaynak, ami Nizza Franciaországnak, ezért próbálok nem meglepett fejet vágni a tarifa hallatán.
Punta del Este és a Playa Brava a kora reggeli órákban általában ködbe burkolózik
A szállásunk a minden igényt kielégítő Hotel Florinda, közvetlen a belvárosban, ahol aránylag jó áron sikerül szállást intéznem annak köszönhetően, hogy még épp szezonon kívül utazunk.
A város nyugati partja a csendesebb Playa Mansa
A délután a városnézésé. Punta del Este és agglomerációja Montevideo után a második legnagyobb metropolisz Uruguayban, lakóinak száma mégsem éri el a 10 000 főt. Ez annak köszönhető, hogy a város valójában üdülőhely, ahol mindenki apartmant tart fenn, de csak a nyári szezonban lakja azt be. Ilyenkor, november közepe táján a legtöbb lakás üresen áll, az utcákon is alig lézeng néhány ember, csak este van valamiféle kis mozgolódás, akkor is többnyire jómódú nyugdíjasok ücsörögnek a menő éttermek teraszain.
Ahogy Siófokot sem a múltja miatt keresi fel az ember, úgy Punta del Estébe se múzeumlátogatás céljából érkezünk. Ettől függetlenül van egy-két olyan pontja a félszigetnek, ami említésre érdemes, mint pl. a La Mano (A kéz) installáció a parton, a Plaza de Faro a világítótoronnyal és a Candelaria-templommal, valamint a halászkikötő, ahol már csak elvétve látni halászbárkát, mert a luxus yachtok lassan kiszorítják azokat. Ezen kívül nincs itt nagyon más, csak fényűzés és pompa, ahhoz illő árakkal.
Punta del Este legismertebb nevezetessége a La Mano
A világítótorony mai napig működik
A Candelaria-templom Punta del Este talán legfotogénebb épülete
A halászkikötőben esszük a legolcsóbb fogást: halak és más tengeri furcsaságok büfében, papírtálcán műanyag villával 23 dollárért. Étteremben ennél sokkal többet fizet az ember, mint pl. a búcsúvacsoránkkor, amikor fejenként mindenki ott hagy 50 dollárt egy darab húsért vagy tésztáért egy pohár bor mellett. Ez van, Uruguay alapból drága, Punta del Este pedig bőven tudja azt árakban, amit Nyugat-Európa népszerű desztinációi. Én, aki jártam már párszor Francia Guyanában és Tűzföldön, tudom, hogy vannak a kontinensen helyek, ahol ennél is többet fizet az ember ételért, de azok inkább extrémitásuk miatt ennyire drágák, nem a puszta létezésük miatt.
Punta del Este apró halászkikötője
23 dolláros menü, ami amúgy finom volt, csak fáj ennyit vagy ennél többet ételre kiadni minden alkalommal
Mivel elég nehezen akar megérkezni a nyár, s így az embernek nincs kedve a tengerparton heverészni, kitaláljuk, hogy elhajózunk az Isla de los Lobosra, a partoktól nagyjából 10 kilométerre található szigetre, ami több ezer fókának az otthona. Ahogy semmi, úgy ez sem olcsó mulatság Punta del Estében: 1000 dollár a hajó ára fél napra. Nyilván sokalljuk, de a tenger ezen a részen nem egyszerű; a szélcsend ellenére is hatalmasok a hullámok, az út több mint egy óra a szigetig.
Szegény Tibor szívja a legnagyobbat. Ő úgy nevez be a kirándulásra, hogy tudja, hajlamos a tengeribetegségre. Negyed óra nem telik bele, már eteti is a sirályokat.
Punta del Este kijáratánál még tudtam fotózni, később a hullámzás miatt én is inkább csak a horizontot bámultam
A sziget, ha nem is szép, azért érdekes. A világítótornyot 1886-ban építették, nem sokkal később pedig vadásztelepet hoztak rajta létre. Cabo Polonióhoz hasonlóan itt is fókákat öltek le, de 1992-ig a bálnavadászat is aktív volt. Ekkor tiltották be mindkettőt, azóta az állatok háborítatlanul élhetnek a szigeten.
Isla de los Lobos világítótornya és az egykori fókavadásztelep
Kikötni sajnos nem szabad, így erősen ringatózva próbálunk fényképeket készíteni, mérsékelt sikerrel.
Ma már olyannyira háborítatlanul élnek itt a fókák, hogy odaúsznak a hajónkhoz fotózkodni
Visszafelé a kapitányt megkérjük, hogy rakjon ki minket a Gorriti-szigeten. A sziget Montevideo első spanyol helytartójáról, Francisco Gorritiről kapta a nevét, aki erődöket építtetett, hogy megvédje a Rio de la Plata vidékét a portugál előrenyomulástól. Végül nem a portugálok, hanem az angolok pusztították el azokat az 1806-os támadásuk során. A függetlenség kivívása után okafogyottá vált a felújításuk, ezért csak falmaradványok és néhány működésképtelen ágyú látható a szigeten, igaz, gyönyörű környezetben.
A körtúra során érintjük az Isla Gorriti erődeinek maradványait is
A 19. században az erdő elnyelte a szigetet, de 1881-ben leégett az egész. Ezután kezdték meg az Isla Gorriti parkosítását, a romok és az Angol temető helyreállítását, valamint az ökoszisztémia rehabilitációját.
A Playa Honda Uruguay talán legszebb tengerpartja
A sziget nyugati oldalán található Uruguay talán legszebb tengeröble, ami népszerű strand nyáron, most azonban rajtunk kívül a madár se jár erre. Ez amúgy nem igaz, csigaforgatók, kormoránok, tirannuszok és apácamadarak vannak dögivel.
Ő itt egy csicsörke
Ő pedig egy sáfránypinty
Az Angol temető egy érdekes hely. Nevét egy 1826-ban elhunyt angol tengerészről kapta, akit itt temettek el, miután elhunyt a Doris nevű hajó elsüllyedésekor. 1874-ig egyedüliként volt itt elhantolva, attól kezdve azonban mindenféle rendszer nélkül kezdtek ide temetkezni Maldonado módosabb családjai, főként azok, akik protestáns hitre tértek át, mivel a városi temetőben csak katolikusokat lehetett eltemetni. 1892 óta egy ír matróz is itt nyugszik, valamint néhány amerikai haditengerész, akik ugyancsak Uruguay partjainál lelték halálukat a 20. században. Az Angol temető elnevezés tehát nem igazán helytálló, de lévén az első térképeken így szerepelt, így maradt meg a köztudatban.
Az Angol temető, ahol csak egyetlen angol nyugszik
Délután visszatérünk Punta del Estébe, majd mindenki összepakol, mivel hajnali 1-kor a csapat jó része indul a montevideói reptérre. Én pedig Zolival és Zsolttal Coloniába buszozom, ahonnan átkompozunk Buenos Airesbe, másnap pedig irány Patagónia, azon belül is El Chaltén városkája, ahol lesz három teljes napunk akklimatizálódni, amíg a csapat többi tagja meg nem érkezik.
Punta del Este esti látképével búcsúzunk Uruguaytól
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
