Posadas után Corrientes tartomány legismertebb desztinációja, az Esteros del Iberá mocsarai felé vesszük az irányt. Terepjárókkal öt óra alatt érjük el Carlos Pellegrini faluját, ahonnan több rövid kirándulást is teszünk, hogy megcsodáljuk a szubtrópusi mocsarak élővilágát. Búcsúzóul megtekintjük Gauchito Gil emlékhelyét Mercedes városkájának határában.
Az Esteros del Iberáról már írtam korábban, de ezúttal is rengeteg jó fotó készült a mocsárban, úgyhogy azok mentén mesélem el az itt töltött két napunkat.
Carlos Pellegrini felé belebotlunk egy nanducsordába, ami kilométereken keresztül szalad előttünk az országúton. Nem ezek a legokosabb madarak a Földön, de rendkívül gyorsak és kitartóak.
Ezúttal is megállunk a puszta közepén egy hatalmas eukaliptusz fán fészkelő jabiru családnál. A szülők nem voltak otthon, csak a négy fióka.
Colonia Carlos Pellegrini az Esteros del Iberá fővárosa. A szállásunk elfoglalása után három órás sétára indulunk a nemzeti park tanösvényein. A bejáratnál rengeteg vízidisznó sütkérezik.
A tanösvények jól jelöltek és szépen kiépítettek. Az ilyen helyeken általában a sok turista miatt kevés állatot lehet látni, de nem itt. A három órés séta alatt szarvasokat, majmokat, gyíkokat és rengeteg madarat látunk.
A girakakukk a szubtrópusi erdők tipikus madara. Dél-Brazíliában és Uruguayban is sokat láttam belőlük, de itt végre normális fényképet is tudok róluk készíteni.
Az Esteros del Iberá erdőiben barangol magányosan a tegu, ami akár másfél méter hosszúra is meg tud nőni.
Engem is meglepett, hogy a mocsári erdőkben élnek bőgőmajmok. Jóval a Baktérítő alatt járunk, ami nem szokványos élőhelye ezeknek a trópusi állatoknak.
A hímek sárgásbarnák, a nőstények feketék. Tavasz lévén nem voltak kicsinyeik.
Ő itt egy hím agyagszínű rigó.
A fazekasmadár is ezekbe az erdőkbe jár költeni.
A koronás kardinális is rendkívül népszerű errefelé.
Ennek a madárnak nincsen magyar megfelelője, a köznyelvből átvéve nevezzük pampafincsnek.
A tanösvényen tett séta után másnap reggel csónakba pattanunk és irány a mocsár!
És ha mocsár, akkor kajmánok minden mennyiségben!
Annyira nem zavarja őket az emberi jelenlét, hogy szinte meg lehet őket simogatni.
Ő itt egy örvös csája tojó és a fiókái.
Ő itt egy MAgyarországon is ismert faj, a vízityúk. Dél-Amerikában nem őshonos, betelepítették.
Nagyon hasonlít a vízityúkra, de a szárnyait bontogató jasszána őshonos errefelé.
Őt fehérfejű mocsári tirannusznak hívják. Az Esteros del Iberá a legdélebbi élőhelye.
A skarlátfejű csiröge ritkábban látható faj. A két nap alatt ezt az egyetlen példányt sikerült lencsevégre kapnom.
Ő itt a lápicsiröge, ugyancsak ritkábban látható madár az Esteros del Iberá területén.
Karakarából itt is rengeteg van.
A barátpapagáj ugyancsak nagyon népszerű errefelé.
Lápi szarvasból kismilliót látunk. Ehhez a példányhoz sikerült a legközelebb kerülnünk.
Ő itt egy lápi szarvastehén.
A szürkegém itt is fellelhető.
A kormos íbiszek rajba verődve ücsörögnek a fák tetején.
Ő itt egy fiatal, kifejletlen bakcsó.
A helyi halászok által gyűlölt kormorán.
Ő itt egy ücsörgő héja.
Itt pedig egy repülő példány.
A fekete csiröge, amit a köznyelv gulyajárónak nevez, ugyanúgy idegen madarak fészkébe rakja a tojást, mint a kakukk.
Az órisáökörszem, vagy mocsári gezerigó, tudományos nevén Donacobius, ritka vendég az Esteros del Iberá területén. Elsősorban a trópusi szavannákon és a Gran Chacón lelhető fel.
A gyöngyházas tirannuszt nagyon nehéz fotózni, mert a sűrű gallyak között bujdokol.
Őt nem kell bemutatni. Egy jégmadár.
A legnagyobb meglepetés már Mercedes felé utazva ér minket. A zászlófarkú tirannuszt nehéz megpillantani, de ezt a példányt sikerült a terepjáró ablakából kiszúrni, amint egy nád tetején himbálódzott. Ő az Esteros del Iberá emblémamadara.
Mercedesbe érve ellátogattunk Gauchito Gilnek, az argentin betyárnak az emlékhelyéhez. Argentínában szentként néznek rá, bár az egyház soha nem avatta azzá.
Gauchito Gilt 31 éves korában Mercedes határában végezték ki. Természetesen jár neki egy hatalmas szobor a város bejáratánál.
Mercedesben van négy teljes óránk a Buenos Airesbe tartó busz indulásáig. Körbejárjuk a főteret, majd beülünk egy parillázóba vacsorázni.
Mercedes katedrálisa. Ez sem egy kimondottan izgalmas város, ahogy Corrientes többi települése sem az. Ide csak Esteros del Iberá miatt érdemes jönni.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
