Abban a Mérida városában töltjük a következő napokat, ami nem igazán nyeri el a tetszésünket. Dzibilchaltún, a Yucatán-félsziget egykori kereskedelmi központja azonban annál inkább. Csodaszép maja templomokat, érdekes palotákat látunk, és persze tiszteletünket tesszük a romváros ikonikus épületénél, a Hét baba templomnál is. Csak a parkőrökkel gyűlik meg a bajunk.
Teszünk egy rövid kitérőt a tengerparton fekvő Rio Lagartosba, ahol megvan Zaránd és Barangó első élménye egy krokodillal, majd Izamalba, a Yucatán-félsziget talán legizgalmasabb városába utazunk. A sárgára festett házak, a köztük megbúvó maja templomok minket, gyerkeinket pedig a marquesitas varázsolja el. Kezdjük megszeretni Dél-Mexikót!
Yucatán belseje felé vesszük az irányt. Valladolid városában szállásoljuk el magunkat, onnan látogatunk el Ek Balam meseszép romvárosához, ami azon kevés yucatáni romok közé tartozik, melynek ismerjük a múltját. Valladolid és környéke Cancúnnal és Playa del Carmennel szemben elnyeri a tetszésünket, még ha a Chichén Itzából érkező turistabuszok esténként penetráns emberáradatot bocsátanak a főtérre.
Rezsimigránskodunk Mexikóban! Az Európában kialakult helyzet miatt már októberben útra kelünk, hogy a telet Közép-Amerikában vészeljük át. Cancúnban kezdünk, majd Playa del Carmenbe tesszük át a székhelyünket. A Maja Riviéra nagyvárosai ezúttal sem nyerik el a tetszésünket, de El Meco és Playacar romvárosai miatt érdemes mindenkinek erre kanyarodnia.
Az utolsó Kolumbiában töltött napok csodálatosan telnek, csak Bogotában húzom fel magamat kicsit egy covidióta palacsintázó miatt. Előtte azonban apró vízeséseket látogatunk Zapatoca és Socorro környékén, beleszeretünk a Rio Suárez völgyében megbúvó falvakba és felkeresünk egy telenovellákból ismert haciendát, ahová sajnos nem engednek be minket. Már most hiányzik ez az ország.
Ezúttal a Chicamocha-kanyon nyugati szegletére koncentrálunk, a Cañon de las Iguanasra és Zapatoca városkájára. Ismét fantasztikus dolgokat látunk, még ha így utólag azt is mondom, az Iguana-szurdokot talán nem volt okos dolog bevállalni gyerekekkel. Zapatoca és a Nitro-barlang azonban csillagos ötös, ahogyan a Guane-kilátó is, ahonnan talán a legszebb a kilátás az egész Chicamocha-kanyonban. Imádom Kolumbia ezen részét!
Hosszú utazás után végre megérkezünk az Andokba. Bucaramanga nem egy szép város, de a környéke egészen zseniális. Elsőként a Mesa de los Santost keressük fel, aminek déli csücskéből lesétálunk a Chicamocha-kanyon aljába. Ilyen panoráma még a Chicamocha Nemzei Parkból sem tárul az ember szeme elé. Kicsit bánom, hogy az időnk jó részét a karibi partvidékre fecséreltük el.
Mompóx városkája észak-kolumbiai utazásunk egyik legszebb emléke. Eléggé kiesik a turisták látóköréből ahhoz, hogy az ember átérezze a ma már Kolumbiában is oly ritka mágikus realizmust, ami áthatja Márquez Száz év magány című művét. Ja, ha itt jársz, mindenképp látogass el a Ciénaga de Pijiñóhoz, mert zseniális az élővilága.
Kolumbia karibi partvidéke eddig nem lopta be magát a szívünkbe. Sem Capurganá környéke, sem Necoclí, sem pedig Arboletes nem nyerte el a tetszésünket, így kicsit félve közelítettünk a San Bernardo-szigetek felé. Tolú csalódás, Isla Múcura is felejtős, de Tintipán szigete bejött. Ettől függetlenül Kolumbiába nem a Karib-tenger miatt fogunk visszatérni.
Kolumbia karibi partvidéke eddig nem hozta azt, amit vártunk tőle. Loricába érve azonban végre kapunk valamit, egy olyan csodát, amire abszolút nem számítottunk. A városka is megér egy sétát, de a közeli Ciénaga El Bañótól leesik az állunk; a Los Llanos óta nem láttam ennyi állatot. A Cotocá környéki mocsárvidék egy igazi paradicsom azoknak, akik szeretik a madarakat. Mi pedig szeretjük. Aki teheti, ide mindenképp látogasson el.