A Mirador-csapattal a Sucre melletti Frailes-hegységet célozzuk meg. A terv az, hogy Potolóból Maraguába sétálunk, de az útviszonyok miatt végül alternatív útvonalon közelítjük meg azt a krátert, ami csak nevében az. Hagyományőrző jalq'ákkal sajnos nem találkozunk, de ettől még ez a két nap egészen mesésre sikeredett.
Reggel búcsút intünk Sucrénak és a zsákjainkat hátrahagyva, kétnapi holmival megindulunk a Maragua-kráter irányába. Bolívia ezen pontjára még soha nem vezettem túrát. 2010-ben egyedül, egy olasz sráccal, Matteóval jártam körbe a vidéket, 2014-ben pedig Erivel. Azóta nem volt lehetőségem visszatérni a jalq'a indiánok földjére, pedig tudom, hogy meseszép vidék, csak senki nem ismeri és így nagyjából eladhatatlan desztináció.
Nem csak a turistáknak nincs fenn a radarján a kráter, de a sofőröm, Cevero sem tudja, pontosan hová is megyünk. A cél Potolo faluja, ahonnan egész napos gyalogtúrát terveztem Maraguába, csak azzal nem számoltam, hogy az odavezető út mostanra annyira rossz állapotba került, hogy mezei kisbusszal szinte képtelenség rajta végigmenni.
Punilláig már aszfaltozott az út, de ott lekanyarodunk és olyan tötymögés következik Chataquiláig, ami alapján tudom, hogy esélyünk nincs elérni Potolót. Chataquila egy kápolna, valamint az egykori inka ösvénynek a kezdőpontja. Ha tudnám, hogy innen még rosszabb állapotban van az út, akkor már itt kiszállnék a buszból, de ekkor még bízom abban, hogy Cevero megküzd az elemekkel, így egy rövid fotószünet után visszaterelem a csapatot a kocsiba.
Ezen az úton kell leereszkedjünk Chaunaca falujába
A folyamatos hegyomlások miatt lehullott sziklák között tekergeti a kormányt sofőrünk, látszik rajta, hogy nem fűlik a foga ehhez az egészhez. Két és fél óra utazás alatt érkezünk meg Chaunaca falujába, ahonnan még legalább másfél óra lenne a táv az útviszonyokat figyelembe véve. Nem fér bele, ránk sötétedne a túra alatt, ezért hirtelen ötlettől vezérelve megállítom a kocsit. Chaunacából megy egy földút Socapampa irányába, ahonnan, ha minden igaz, fel lehet mászni a Maragua-kráter szélére és onnan le a faluba. Az ösvényt nem ismerem, de a krátert igen, ezért ha Socapampából az ösvény járható, nem fogunk eltévedni.
A képen látható völgyben, Chaunacánál szállunk ki a kisbuszból
Chataquilából ez a kilátás fogadja az embert a Maragua-kráterre
A Rio Chaunaca völgye elképesztően szép; igazi bolíviai vidék ez, ahol teljes a nyugalom. A földutat követni nem nehéz, enegedem, hogy mindenki a saját tempójában gyalogoljon és átadja magát a látványnak.
A Rio Chaunaca völgye elég látványos
Az egyik kanyarban feltűnik egy színes kőerdő, ahová teszünk egy kitérőt, bár ösvény nem lévén, idő előtt fel kell adjuk a bozótharcot. Itt-ott feltűnik egy vízesés, olykor pedig birkapásztor asszonyok jönnek velünk szembe a jószágaikkal.
Endi pózol a színes kőerdő előtt
A kőerdő földsáncaiban sárga csicsörkék fészkelnek
Találkozás az első kecskepásztorral Socopampa határában
Socapampa egy csendes, már-már kihalt tanyabokor. Itt kell átkeljünk a folyón, ami a túra egyik sarkalatos pontja. Ha az utakat nem hozzák rendbe hegyomlások után, akkor egy mezei függőhidat minek is gondoznának?! Szerencsénk van, nincs leszakadva, így át tudunk sétálni a túloldalra.
Bár a hídon már átkeltünk, azért még vannak leküzdendő akadályok
Innen meredek kaptató kezdődik a kráter szakadékokkal szabdalt északi falán. A Maragua-kráter csak nevében utal egy meteor becsapódása következtében kialakult mélyedésre, valójában nem egy aszteroida hozta létre, hanem tektonikus mozgások. Az egész hegyvidék egy kibillent szinklinális, ez tisztán látszik a kráter falának rétegződéseiből. A sziklák nem kőzetolvadékok, a félkör alakú kitüremkedéseket a vízerózió alakította olyanná, mintha a mélyedés falára valamilyen hőhatás következtében "felkenték" volna az anyagot.
A rétegek nem homogének, vannak jobban és kevésbé erodálódott részei, ezért a táj természetes úton teraszosodott. Ennek köszönhető az, hogy a Rio Socopampa egy helyen nem vízesésben végződik, hanem bevágja magát a keményebb kőzetréteg mögötti puhább sziklák közé, és a teraszon folyik végig. Egészen szürreális természeti képződmény, sehol nem láttam korábban ilyet.
A háttérben látszik, hogy a Maragua-kráter fala nem kőzetolvadék, hanem szépen rétegzett üledék
A Rio Socopampa olyan utat választott magának, amilyet egy folyó nem sűrűn szokott
Hátrafelé, Chataquila fekete sziklái felé végig zseniális a kilátás, nem győzünk a fényképezőnkkel kattintgatni.
A
Frailes-hegység kibillent sziklái végig fenséges látványt nyújtanak
Egy tanyára futunk be, ahol először egy ösvényen közlekedő bikát kell elengedjünk. Majd megérkezik a bika tulajdonosa, egy jal'qa asszony is, aki engedi, hogy fényképet készítsünk róla. Nincs már rajta klasszikus népviselet, a keménykalapot pl. szalmakalapra cserélte.
Jalq'a asszony Socopampa és Maragua között féltávnál
Innen birkalegelőkön át vezet az utunk a kráter tetejére, ahol behív minket a házába egy másik jalq'a asszony annak a reményében, hogy megvesszük a kézműves dolgait. Egy-két karkötő gazdára talál, de az eredeti jalq'a népviseletet olyan drágán méri, hogy ott kell hagyjuk. Juci persze azért beöltözik jal'qának, még ha azt nem is az ő 180 centis magasságára tervezték.
A szárított birkaembrió külünleges csemege a jalq'a indiánok körében
Juciból egész jó jalq'a lehetne, ha nem lenne 180 centi magas
Az egész napos gyaloglás során sajnos egyetlen népviseletes jalq'ába sem botlunk bele. Másfél évtizeddel ezelőtt Potolo környékén még láttam egyet-kettőt, de mára meghaltak azok a hagyományőrző idős népek, akik magukra öltenék a fekete kosztümöt. Ennek elsősorban az az oka, hogy a krátert elhagyják a fiatalok, senki nem marad helyben birkapásztornak vagy búzatermesztőnek.
Maragua is meglehetősen csendes, alig egy-két ember látunk sétálni az utcákon. Szállásadóink, a Samary Wasi tulajdonosai, Juan Carlos és felesége sem innen származnak, hanem Sucréból költöztek ide, hogy nyugalomban és turizmusból éljenek.
Maragua faluja varázslatos helyen fekszik, csak nem lakik már itt szinte senki
- Sajnos a pandémia óta alig fordul itt meg bárki is. Pár napja volt itt egy francia páros, de előtte hetekig semmi. Amikor elkezdtük, nagyjából 15 évvel ezelőtt, majdnem minden nap volt vendégünk. Ma örülünk, ha hetente betoppan egy ember - panaszkodik Juan Carlos.
- Mi a terv? Eladják?
- Eladni semmiképp, mivel senki nem venné meg. Én sofőrködöm, a feleségem a helyi iskolában dolgozik, tehát meg tudunk élni. Mondjuk az iskolában alig van gyerek, mert az elmúlt tíz évben szinte minden család elköltözött innen. Nem értem miért, ez itt maga az édenkert.
Ez így van. Maragua a kráter közepén fekszik, bármerre néz az ember, színes hegyeket lát. Rengeteg a madár, bár ez lehet, pont annak köszönhető, hogy az emberek elmentek innen. Tényleg hihetetlenül nyugodt, békés vidék ez.
Színes hernyók és madarak mindenfelé
A Samary Wasi teljesen rendben levő turistaház, bár a vacsora lehetne bőségesebb, pláne az egész napos gyaloglás után. A reggelitől sem fogunk elhízni, de ha az ember letér a turistaösvényekről Bolíviában, akkor ne várjon "terülj, terülj asztalkámat".
Zoli búcsúzik a Maragua-krátertől
Egészen hihetetlen, hogy ezt a tájat a lemeztektonika hozta létre
Másnap Quila Quilába kell elsétáljunk, mert oda jön értünk Cevero. A túra nem nehéz, de annál látványosabb; főleg a kráter peremétől lefelé elég impozáns a látvány. Megint mindenki a saját tempójában megy, aminek köszönhetően kicsit szétszakad a csapat. Hajniék a földúton sétálnak végig, én a csapattal a Rio Khachi völgyét járom végig.
Quila Quila sem fekszik csúnya helyen
Quila Quilában éppen falunapot tartanak, így ebédre mindenki tud enni egy kis birkapörköltet. Nem állítom, hogy nem keltünk feltűnést, pláne úgy, hogy Cevero késik, így egy órán át ott ücsörgünk a mulató falusiak között a főtéren.
Falunapi lakmározás Quila Quilában
A Maragua-kráterbe tett kirándulásunkat végül nem azon az útvonalon tettük, amin terveztem, de abszolút nem bánom, hogy ez így történt. Sajnos a jalq'a tradícióknak vége, de ettől persze a vidék meseszép. Biztos, hogy jövök én még erre, és remélem, hogy nem kell rá újabb tíz évet várni.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
