Punta Arenasba a többség csak azért utazik el, hogy felüljön egy repülőre vagy buszra a Torres del Painéban tett túrája után. Pedig Punta Arenas környékén rengeteg ám a látnivaló. Ott van pl. az elátkozott sorsú Bulnes-erőd, Chile legdélebbi világítótornya, a Faro San Isidro, valamint a Magdalena-sziget az egyedülálló pingvinkolóniájával. Gyönyörű két napot töltöttünk el a Magellán-szorosban.
Punta Arenas és környékéről sokszor írtam már korábban, ezért most csak képes beszámolóval jelentkezem.
A Bulnes-erőd bejáratától nem messze látható ez az installáció. Ez kérem nem más, mint Chile földrajzi középpontja. Kicsit fura, hogy ezt oda rakták, ahol nagyjából véget is ér az ország szárazföldi része. Amúgy, ha Chiléhez hozzárendeljük a felügyelete alatt álló antarktiszi régiót, akkor tényleg az ország közepén vagyunk.
A Bulnes-erőd fatemploma. A katonai létesítmény alig pár évet szolgált, mivel az ide telepített hadosztály a szélsőséges időjárás miatt ideje korán menekülőre fogta. Az erőd területén soha egyetlen ágyúdörrenés nem történt.
Az erődtől pár kilométerre található a Charles Darwin emlékmű, ami a kutató 1830-as felfedező útjának állít emléket.
A 9-es számú főút az emlékműtől nem messze ér véget a Monte Tarn lábánál. Innen 4 kilométert kell gyalogoljunk a parti fövenyen a chilei szárazföld legdélebbi világítótornyához, a Faro San Isidróhoz.
A Magellán-szoros partvidékét vastag hínár fedi be. Chile ebből a hínárból gyárt lebomló táskákat, amivel a két évtizeddel ezelőtt betiltott műanyag zacskókat helyettesítik.
A parton rengeteg lúdfélével találkozni, köztük a szirti lúddal. Ő egy tojó.
Zoli a Magellán-szoros partján, háttérben a Dawson-szigettel.
Kicsit több mint egy óra alatt érjük el a San Isidro világítótornyot. Sokszor próbáltam már ide eljutni, de az erős szél miatt mostanáig ez nem sikerült. Ma azonban csodás, szélcsendes időt kaptunk ki.
Zsolt élvezi a kilátást a Magellán-szorosra a San Isidro világítótoronytól.
Visszatérve a kocsinkhoz ebbe a jó fejbe botlunk. Abszolút nem zavarja az emberi jelenlét.
Magyarországon is rendkívül szelídek a rókák, de ez a koma simán túltesz rajtuk. A képhez még zoomot se nagyon kellett használjak.
Másnap újra szerencsénk van az idővel. Ezidáig egyetlen egyszer sikerült a csapatommal kihajóznom a Magellán-szorosban található Isla Magdalenához, mert az erős szél mindig meghiúsította a kirándulást.
A Magdalena-szigetre a turisták a pingvinek miatt érkeznek, de rajtuk kívül számtalan csodaszép állatfaj figyelhető meg. Ilyenek a sirályok, amik sok más mellett a tengerparti kagylókat, csigákat is elfogyasztják.
Csodaszépek ezek a madarak!
Ő itt egy szkua, más néven halfarkas. Ők a sirály- és pingvintojásokra hajtanak, amiket ebben az időszakban költenek ki a fészkelő madarak.
A legviccesebbek minden kétséget kizáróan a Magellán-pingvinek. Azon kívül, hogy nem lehet őket sem etetni, sem fogdosni, egyetlen szabályt kell betartani a turistáknak, még pedig azt, hogy a tanösvényen is elsőbbséget élveznek ezek a remek állatok, tehát ha oda tévednek, ahol te vagy, félre kell állj.
Épp a fészek felé tart, ahol a párja kotlik a tojáson. A Magellán-pingvineknél a tojó és a hím is részt vesz az egyedgondozásban.
A szigeten a cauqének, más néven Magellán-ludak is előszeretettel költenek. Ők akár 8-10 fiókának is életet adhatnak egy nyár alatt.
Visszafelé még elhaladunk az Isla Santa Marta mellett, ahol egy meglehetősen nagy fókakolónia él. Ezzel búcsúzunk a Magellán-szorostól. Irány Tűzföld!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
