Négy napon át járjuk Santander megye alacsonyabban fekvő vidékeit azért, hogy felkeressük Közép-Kolumbia legszebb vízeséseit. Közben érintünk pár szép koloniális falut, valamint Las Gachas természetes medencéit, ahol csobbanunk egyet. Gyönyörű része ez Kolumbiának.
A Közép-Kolumbiában tett körutazásunk következő állomása az a Gámbita, ahová a pandémia alatt véletlenül vettődtem egy Mirador-csapattal. Annyira megtetszett az, amit itt láttam, hogy azóta az utazásaink szerves részévé vált. Képes beszámoló a Hondura-kanyonról, a Manto de la Virgen-vízesésről és Chocó barlangjáról.
A csapat érkezésével megkezdődik a hagyományos Közép-Kolumbia túránk, de nem hagyományos módon. Az első napokban át kell írjuk a forgatókönyvet, mert semmi nem úgy van, ahogy terveztem. A Guatavita-lagúna helyett a Guacheneque paramóra jutunk el, az Ocetá paramo helyett pedig a Púlpito de San Jerónimót keressük fel. Ja, és sikerül megkóstolnunk Kolumbia legocsmányabb ételét, a jute de papát.
Visszatérvén Kolumbiába egy régi baráttal, Moncsival teszek egy rövid kirándulást a La Vega környéki hegyek között. Lagúnák, vízesések és fantasztikus panoráma. Nagyon hiányzott már ez az ország. Jó újra itt lenni.
Az utolsó Kolumbiában töltött napok csodálatosan telnek, csak Bogotában húzom fel magamat kicsit egy covidióta palacsintázó miatt. Előtte azonban apró vízeséseket látogatunk Zapatoca és Socorro környékén, beleszeretünk a Rio Suárez völgyében megbúvó falvakba és felkeresünk egy telenovellákból ismert haciendát, ahová sajnos nem engednek be minket. Már most hiányzik ez az ország.
Ezúttal a Chicamocha-kanyon nyugati szegletére koncentrálunk, a Cañon de las Iguanasra és Zapatoca városkájára. Ismét fantasztikus dolgokat látunk, még ha így utólag azt is mondom, az Iguana-szurdokot talán nem volt okos dolog bevállalni gyerekekkel. Zapatoca és a Nitro-barlang azonban csillagos ötös, ahogyan a Guane-kilátó is, ahonnan talán a legszebb a kilátás az egész Chicamocha-kanyonban. Imádom Kolumbia ezen részét!