Kolumbia

A Bogotái-fennsík legszebb gyalogtúrája

Alighogy elrepül a panamai csapat, kezdődik a Nyugat-Kolumbia túrám. Megint lemaradok a repülőmről (másfél hónapon belül harmadszor), de szerencsére terv szerint tudjuk indítani az utazásunkat. Az El Tablazóról ereszkedünk le Supatába, aminél nem sok szebb gyalogtúra van Bogotá környékén. A klíma, a jetlag és a kimerültség kicsit megviseli a csapatot, de én biztosan tudom, hogy nem utoljára jártam végig ezt a remek ösvényt. Biztos, hogy jövök még ide csapatokkal.

Isla Contadora, a panamai elit nyaralója

Isla Contadorát az 1980-as években kezdte magának felfedezni a panamai elit, azóta mindenkinek van háza a szigeten, aki számít. A rongyrázás mára odáig fajult, hogy hajóval hozzák a vizet, hogy locsolni tudják a frissen nyírt pázsitot a villák udvarain. Eközben a sziget elnéptelenedett, alig maradt őslakosa. Contadora egészen szörnyű hely egy hátizsákosnak, Isla Saboga azonban elnyerte a tetszésünket. Csendes öbleivel, trópusi szárazerdeivel és szedett-vetett halászfalujával belopta magát a szívünkbe.

Két gyerekkel utazni Kolumbiában? Lehetséges!

A pandémia előtt már utaztunk öt hónapot Barangóval; 2019-ben és 2020-ban Chile, Argentína és Kolumbia volt terítéken. Azóta gyarapodott a család, mostantól velünk tart a tízhónapos öccse, Zaránd is. A problémás határátkelések miatt kizárólag Kolumbiára koncentrálunk, annak is az északi részére. Akklimatizáció gyanánt Antioquia néhány ismertebb kisvárosát keressük fel, így jutunk el Jardínba, Jéricóba és Santa Fébe. A kiutazás nehéz volt, a helyben utazás azonban meglepően könnyen megy. Jó végre magunk mögött hagyni Európát.

Antioquia és Caldas hátsó útjain

Miután a csapatot feltettem San Joséban a repülőgépre, átsorolok a Wingo kapujához, ahol rövid várakozás után azt a hírt kapom, hogy a gép egyéb okok miatt nem száll fel. Nem jó hír, lévén lenne dolgom Kolumbiában, mielőtt Eri és Barangó kiegészülve a tíz hónapos kisfiunkkal, Zaránddal és a pótnagyival, Katával, megérkeznek Medellínbe.

Meta ismeretlen tájain

Véget ért a Mirador Kelet-Kolumbia túrája, de rám még várt egy négynapos utazás vissza Bogotába. Meta kevésbé ismert tájainak még kevésbé ismert településeit kerestem fel, melyek többsége felejtős, de Puerto Ricóba és a Laguna del Amorba sikerült beleszeretnem. Amikor pedig már azt hittem, Meta ennyi és nem több, véletlenül leszálltam a buszról San Martín városkájában.

A nukak indiánok végórái

Az utolsó két napot folyami delfinekkel és egy olyan népcsoporttal töltöttük, akiket a drogháború a kihalás szélére sodort. A Laguna de Nare környékén tett kirándulásunk nem varázsol el minket, a nukakoknál tett látogatásunk azonban mély nyomot hagy mindenkiben. Soha nem találkoztam még nomád indiánokkal, ezidáig. A nukakokat 2005-ben emelték ki Amazóniából és telepítették le őket erőszakkal San José del Guaviarétól nem messze. Azóta az életük arról szól, hogy abban reménykednek, egyszer visszatérhetnek az esőerdőbe. Ez valószínűleg nem fog megtörténni, így a nukakok azoknak a bűnbandáknak a kezére kerülnek majd, akik ellen kimenekítette őket a kormány az erdőből. Nem ez életem legboldogabb bejegyzése.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.