Kevés olyan ásvány létezik a Földön, ami olyan hatást vált ki az emberekből, mint a smaragd. Indián legendák fűződnek hozzá, háborúk törnek ki miatta, Nobel-díjakat osztogatnak érte. Muzóban jártunk, Kolumbia talán legvéresebb völgyében, ami híres banditákat ültetett trónra, majd lökte le őket a muiszka pokol, Tynaquyca legmélyebb bugyraiba. Láttuk, miként lapátolnak négyéves gyerekek néhány csillogó kavicsért, hallottuk, milyen kegyetlen volt az 1980-as évek smaragdháborúja és megtudtuk, hogyan jutott az ex-elnök, Manuel Santos Nobel-díjhoz néhány kő segítségével. Muzo az a hely, ahol a smaragdon kívül semminek semmi értelme.
Nagyjából három évvel ezelőtt pillantottam meg az interneten egy fényképet egy vízesésről, ami egy barlangból szakadt alá. Már akkor tudtam, hogy a Tisquizoque egyszer egy Mirador-program része lesz, s ez a pillanat végre elérkezett. Nem könnyű a megközelítése, de minden kényelmetlenséget megér, mert a Tisquizoque az ország egyik leglátványosabb természeti képződménye. Kár, hogy a környéken a turizmusnak a pandémia miatt még azelőtt befellegzett, hogy igazán felfutott volna. Akik anno idegenforgalomba fektettek, ma drogban utaznak. Ez Kolumbia 2021-ben.
Gámbitából Guadalupe felé vesszük az irányt, de menet közben betérünk San José de Suaita kellemes hangulatú városkájába is. Nem hagyjuk ki a vidék nevezetességét, a Cascada de los Caballeros névre keresztelt zuhatagot sem, de Las Gachas természetes medencéinél nincsen szebb a környéken. Hiába egyre népszerűbb desztináció Guadalupe, turistákkal továbbra sem találkozunk.
A véletlen hozta úgy, hogy a Mirador-csapattal Gámbita felé vesszük az irányt. Semmit nem tudunk erről a faluról, csak annyit, hogy a határában van pár vízesés és egy barlang. A pandémiának eddig nem volt sok pozitív hozománya az életemben, de Gámbitáért örökre hálás leszek ennek a fránya vírusnak. Közép-Kolumbia egyik legszebb vidékén jártunk, ahol egymást érik a lélegzetelállító látványosságok. Ismét bebizonyosodott, hogy Kolumbia igazi látnivalói nem a kijelölt turista desztinációk.
Két nap masszív utazás után végre megállunk egy kicsit. Két éjszakát töltünk el Monguíban, Kolumbia talán legszebb falujában. Persze nem tétlenkedünk, mert Monguí környékén rengeteg a látnivaló. Ezek közül is kiemelkedik az Ocetá, amit sokan az ország leglátványosabb paramovidékének tartanak. Mivel nem jártam még Kolumbia minden paramóján, ezért ezt így nem merném kijelenteni, de az biztos, hogy a csapat számára életre szóló emlék marad.
Hosszú, egész napos utazást teszünk Monguíba, de egyáltalán nem unatkozunk. Érintünk néhány meseszép falut, majd körbeutazzuk a muiszkák szent tavát, a Tota-lagúnát. Errefelé a pandémia újra érezteti hatását, de azért így is élmény Iza, Cuitiva és persze a Playa Blanca. Holnap irány az Ocetá paramo!