Kolumbia Andokon túli területei a 2016-os békekötés ellenére a gerillák fennhatósága alá tartoznak. Védelmi pénzt szednek, drogot szállítanak és újabban fejlesztik a turizmust. La Macarena és San José del Guaviare között az idegenforgalom egyelőre nem ismert, így errefelé a szokásosnál is keményebbek a FARC tagjai. Végigutazunk az általuk uralt vidéken, ahol sikerült ezt-azt megtudnunk az itt élők és a gerillák viszonyáról.
Túránk utolsó állomása, San José del Guaviare következik. A terv az volt, hogy csónakkal ereszkedünk le Guaviare megye fővárosába, de tavaly felfüggesztették a menetrendszerinti csónakot a folyón, így ismét terepjáró után kell nézzek. Szerencsére nincs nehéz dolgom, mert a línea minden másnap megy San Joséba, így könnyedén felférünk az egyik kocsi platójára. A táv mindössze 180 kilométer, az útviszonyok miatt azonban 9-10 órás menetidővel kell számolni.
Csónakkal szerettünk volna San José del Guaviaréba utazni, de a folyami hajózást a pandémia miatt sajnos felfüggesztették
Reggel 7-kor érkezik értünk a kocsi, amiben a csapatomon kívül mindössze egyetlen utas foglal helyet. A sofőr nem túl szószátyár, mintha nem örülne annak, hogy gringókkal töltötték fel a létszámot. Aztán persze sikerül kiverni belőle, miért zavarja a jelenlétünk, ami még érthető is.
Végül terepjáróval vágunk neki a tízórás útnak
- Mióta a FARC tagjai újra szabadok, nem olyan békés errefelé az utazás. Nem azért, mert erőszakosak volnának, hanem mert szedik a védelmi pénzt. A gringók után sokszor többet kérnek, mint a kolumbiaiak után - panaszkodik a sofőrünk - Arra külön megkérnélek titeket, hogy Puerto Cachicamo környékén ne fotózzátok az embereket - teszi hozzá.
Ugyanaz a mese, mint Manuel esetében, akivel a Vistahermosa-La Macarena közötti szakaszt tettük meg terepjáróval. Ahogy a Ruta de los Primoson, úgy itt is érezni lehet a feszültséget a levegőben.
Az út első felében még marhapásztorokkal találkozunk, utána a gerillák jelenléte miatt elnéptelenedik a vidék
Hogy a kieső összeget mivel pótolják a sofőrök, csak találgatni tudjuk. Az eléggé beszédes, hogy a környéken minden terepjáró tetején fel kell tüntetni a rendszámot, hogy helikopterről is nyomon követhetők legyenek a kocsik. A drogfutárkodásra nem merek rákérdezni, de sejtem, hogy ugyanaz a helyzet az itteni sofőrökkel is, mint volt Manuellel Vistahermosa környékén; aki errefelé sofőrködni szeretne, kénytelen kokaint is szállítani.
Errefelé minden kocsi tetejére kötelező kirakni a rendszámot, hogy helikopterről is lekövethető legyen az autók mozgása
Az út első fele egészen jó. Sikerül másfél óra alatt 50 kilométert megtennünk, ami Metában remek átlagnak mondható. Ezután azonban a földút kezd vállalhatatlanná válni, sokszor lassítunk le szinte nullára, hogy át tudjunk kelni egy-egy sárral teli gödrön.
11 óra magasságában futunk be Puerto Cachicamo apró településére, ahol tartunk egy rövid pihenőt. A falu egyetlen boltjánál elég furcsa szemmel tekintenek ránk, de itt legalább nem zavarnak el minket, mint pár napja Yarumalesben. Titokban készítek pár fotót a faluról, de arra gondosan figyelek, hogy helyi ne legyen felismerhető egyetlen képen sem.
Puerto Cachicamóban állunk meg egy rövid pihenőre
A faluból kifelé felpattan a platóra egy srác. Azt mondja, az útépítésre tart, ahol második hónapja dolgozik.
- Ezek szerint az állam felújítja az utat errefelé? - teszem fel a kérdést naívan.
- Az állam?! - röhög fel a srác - Itt az állam semmit nem épít. Soha nem tette, és soha nem is fogja.
- Akkor ki építi az utat?
- Mi magunk a gerillák irányításával.
- A gerillák utakat építenek Cachicamóban?
- Nem. Errefelé az útépítés a büntetés része. Ha vétesz a FARC szabályai ellen, akkor a büntetésed, hogy utat építesz.
- Te vétettél?
- Két hónapja volt egy kocsmai verekedés. Elkaptak.
- Kocsmai verekedésért két hónap kényszermunka jár?
- Pontosan. Ez az utolsó hetem. Lekéstem a munkajáratot. Jó, hogy jöttetek, különben a késésért még a nyakamba varrtak volna plusz egy hét melót.
Aki vét a FARC által felállított szabályok ellen, azt kényszermunkára ítélik az útépítéseknél
A srác elég beszédes ahhoz képest, hogy gerillavidékről származik. Azt mondja, ha egyszer innen elszabadul, elvesz egy gringát és elköltözik Kolumbiából.
- Milyen szabályai vannak a FARC-nak errefelé?
- A lopásért például halál jár.
- Nem kézlevágás?
- Nem. Az régen volt. A békekötés óta szigorúbbak a gerillák. Például hétköznap nem lehet zenét hallgatni, sem alkoholt fogyasztani. Kizárólag szombat este engedélyezett a mulatozás.
- És ha az ember mégis elcsábul?
- Jön dolgozni az utakra - mosolyodik el.
- És mi van, ha valakit drogfogyasztáson érnek?
- Azért is halál jár.
- Vicces, hogy maguk a gerillák szállítják a kokaint, de a fogyasztásáért kivégeznek - vetem közbe.
- Erről mifelénk nem szoktak beszélni. Hivatalosan senki nem szállít kokaint és nem is fogyaszt - zárja rövidre a témát a srác, aki menet közben megérkezik az építkezésre.
Folyamatosan elakadó teherautókat kell kererülgessünk
Mivel errefelé vörös, laterites talaj van, nem lehet csak úgy munkagéppel elegyengetni az utat. A gödröket farönkökkel töltik fel, azok ugyanis megfékezik a talaj süllyedését. Sokszor láttam ilyet Amazóniában, Bolíviában több ezer kilométernyi ehhez hasonló út van.
Terepjárónk alig tud megküzdeni a gödrökkel, de nagy nehezen keresztülvergődünk a kényes szakaszon. Innen nagyjából kétórányira tartjuk a következő megállónkat, egy hatalmas csarnoképületnél, ahol lehet venni ezt-azt. Sofőrünk tudatja velünk, hogy eddig tartott a gerillák felségterülete, innentől szabad az út San Joséig.
A La Bascula névre hallgató pihenő, ami után már nem kell tartani a gerilláktól
Délután kettőre érjük el Capricho faluját, ahol megebédelünk egy helyi vérhasbüfében. Ezután sárban elakadt teherautókat kerülgetünk, majd valamivel négy óra után elérjük a San Josét El Retornóval összekötő utat. Guaviare fővárosát végül tíz és fél órás utazás után, naplemente előtt érjük el.
Capricho meseszép főutcája
Hosszú utazás volt, de egy percig nem unatkoztunk alatta. Végleg magunk mögött hagyjuk a FARC területét, és holnaptól koncentrálhatunk a Serranía de la Lindosa ősi barlangrajzaira.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
