Kolumbia

Két gyerekkel utazni Kolumbiában? Lehetséges!

A pandémia előtt már utaztunk öt hónapot Barangóval; 2019-ben és 2020-ban Chile, Argentína és Kolumbia volt terítéken. Azóta gyarapodott a család, mostantól velünk tart a tízhónapos öccse, Zaránd is. A problémás határátkelések miatt kizárólag Kolumbiára koncentrálunk, annak is az északi részére. Akklimatizáció gyanánt Antioquia néhány ismertebb kisvárosát keressük fel, így jutunk el Jardínba, Jéricóba és Santa Fébe. A kiutazás nehéz volt, a helyben utazás azonban meglepően könnyen megy. Jó végre magunk mögött hagyni Európát.

Antioquia és Caldas hátsó útjain

Miután a csapatot feltettem San Joséban a repülőgépre, átsorolok a Wingo kapujához, ahol rövid várakozás után azt a hírt kapom, hogy a gép egyéb okok miatt nem száll fel. Nem jó hír, lévén lenne dolgom Kolumbiában, mielőtt Eri és Barangó kiegészülve a tíz hónapos kisfiunkkal, Zaránddal és a pótnagyival, Katával, megérkeznek Medellínbe.

Meta ismeretlen tájain

Véget ért a Mirador Kelet-Kolumbia túrája, de rám még várt egy négynapos utazás vissza Bogotába. Meta kevésbé ismert tájainak még kevésbé ismert településeit kerestem fel, melyek többsége felejtős, de Puerto Ricóba és a Laguna del Amorba sikerült beleszeretnem. Amikor pedig már azt hittem, Meta ennyi és nem több, véletlenül leszálltam a buszról San Martín városkájában.

A nukak indiánok végórái

Az utolsó két napot folyami delfinekkel és egy olyan népcsoporttal töltöttük, akiket a drogháború a kihalás szélére sodort. A Laguna de Nare környékén tett kirándulásunk nem varázsol el minket, a nukakoknál tett látogatásunk azonban mély nyomot hagy mindenkiben. Soha nem találkoztam még nomád indiánokkal, ezidáig. A nukakokat 2005-ben emelték ki Amazóniából és telepítették le őket erőszakkal San José del Guaviarétól nem messze. Azóta az életük arról szól, hogy abban reménykednek, egyszer visszatérhetnek az esőerdőbe. Ez valószínűleg nem fog megtörténni, így a nukakok azoknak a bűnbandáknak a kezére kerülnek majd, akik ellen kimenekítette őket a kormány az erdőből. Nem ez életem legboldogabb bejegyzése.

Amazónia múltja sziklákra van festve

San José del Guaviare mellett húzódik egy hegy, ami képes elmesélni Amazónia történetét. A Serranía de la Lindosa barlangrajzai évtizedek óta ismertek, de csak 2017 óta tudjuk biztosan, hogy pontosan mit is jelentenek. Az ekkori feltárás során kiderült, a Föld legnagyobb esőerdőjét már 12 600 évvel ezelőtt is lakták. Kihalt állatok, törzsi háborúk, sámán szertartások és a szellemvilág is megjelenik a képeken, de a rengeteg ábra az antropológusoknak is segítségére van, hiszen nem csak egy törzs szokásait ismerhetjük meg általa, hanem teljes Amazónia kulturális térképét. A Serranía de la Lindosát nem csak emiatt, hanem természeti szépségei miatt is érdemes felkeresni. A Puerta de Orión vagy a Pozos Naturales bárhol turisták ezreit vonzaná naponta, de nem itt, San José del Guaviaréban, ahol az idegenforgalom még igencsak gyerekcipőben jár.

Dzsiptúra a gerillák földjén

Kolumbia Andokon túli területei a 2016-os békekötés ellenére a gerillák fennhatósága alá tartoznak. Védelmi pénzt szednek, drogot szállítanak és újabban fejlesztik a turizmust. La Macarena és San José del Guaviare között az idegenforgalom egyelőre nem ismert, így errefelé a szokásosnál is keményebbek a FARC tagjai. Végigutazunk az általuk uralt vidéken, ahol sikerült ezt-azt megtudnunk az itt élők és a gerillák viszonyáról.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.