A Los Llanosra mindig szívesen térek vissza, mert tudom, hogy rengeteg szép állatot fogok látni. Most sincs ez másképp, bár nehezen indul be a Zolival tervezett szafarink. Aztán persze minden jól alakul. Két nap alatt rengeteg állatot kapunk lencsevégre, és nekem is sikerül új helyszíneket felfedeznem.
Las Juntasnál fogunk egy buszt és irány a Los Llanos! Három napunk maradt a csapat érkezésééig, addig szeretnénk állatokat fotózni. Jó lenne minél előbb megérkezni Trinidad városkájába, de hiába igyekszünk, a Chivor-víztározó gátjánál lezárják az utat, amivel kétórás kényszerpihenőre ítélnek minket. Ezzel le is tehetünk arról, hogy ma megérkezzünk Trinidadba, Yopalt is csak az esti órákban érjük el.
Van időnk fotózni a Chivor-víztározónál
Egy buszpályaudvarhoz közeli hotelben töltjük az éjszakát, hogy reggel ne húzzuk az időt taxizással. A korai indulásnak hála már délben megérkezünk a semmi közepén fekvő Trinidadba, ahol azonnal felveszem a kapcsolatot a Hato Berlinnel, de sajnos nem megyek velük semmire. Az operátor, aki a hato foglalásait kezeli, egész napra akarja nekünk odaadni a birtokot eszement sok pénzért, nem érti meg, hogy csak hajnalban és naplementekor szeretnénk egy-egy órára leülni a lagúna partjára fényképezni. Bármit mondok neki, csak hajtogatja, hogy az ár tartalmazza a lovaglást, az ebédet és a helyi vezetőt, csupa olyan dolgot, amire nekünk semmi szükségünk nincs. Kénytelen vagyok elengedni a Hato Berlint, úgyhogy felhívom Secót, akivel anno a Hato Boralon ismerkedtem meg. Sajnos ő sem tud semmi konkrétummal szolgálni, azt mondja, a környező birtokokra rátette a kezét a Vaqueros del Rio Pauto nevű cég, akik lovas kirándulásokat szerveznek a hatókon, mert a kolumbiaiak azt szeretik. Remek!
Azért nem csüggedek. A szállónk előtt tornyosulnak a tuktukok, a sofőrökkel kezdek egyezkedni, hátha tudnak egy szabadon látogatható lagúnát, ahol tobzódnak a vízidisznók. Az egyik fiatal srác egy Los Chochos nevű helyről kezd el beszélni, de a távolság miatt azt végül elengedjük.
- Vidd el őket a Laguna Garceróhoz! - adja ki az ukászt az egyik idősebb sofőr a fiatal srácnak - A doña rendes, biztos engedi, hogy leüljetek a lagúna partjára madarakat fotózni.
Gyorsan megebédelünk, aztán ülünk is be a tuktukba, hogy alaposan kiélvezhessük a lagúnát. Amint elhagyjuk Trinidad határát, máris megállót rendelek el, ugyanis a közeli vizenyőn egyszarvú csáják vonulnak. Ezek a Los Llanos legfurcsább madarai. Állítólag hihetelenül rossz a látásuk és a szaglásuk, a fejük tetején lévő antennákkal tájékozódnak és érzékelik a veszélyt. A szenzor olyan jól működik, hogy az egyszarvú csájákat szinte képtelenség megközelíteni, mert már messziről érzékelik az ellenséget. Azért sikerül egy-két fotót lőni róluk, úgyhogy Zoli máris elégedett.
Az egyszarvú csája a Los Llanos legfurcsább madara
Nem sokkal később egy tigrisgém tűnik fel az út mellett, mögötte pedig egy fütyülő gém dugja ki a fejét a fűből. Picit odébb szultántyúkot kapunk lencsevégre, de az első vízidisznókat is sikerül megpillantanunk. Zoli hihetetlenül élvezi, hogy tuktukkal cserkelünk, még fel is hívja az egyik madarász haverját, hogy elújságolja neki, milyen módon űzzük az állatokat.
Az első fél órában rengeteg állatot látunk
Ezután a srác elvisz minket egy gázmező mögötti apró tóhoz, de ott nem sok mindent látunk. Van néhány fehérgém és babilla, de elég messze ahhoz, hogy érdemes lenne fényképezni. Az úton azonban álarcos kardinálisok ugrándoznak, azokat bőszen fotózni kezdjük.
Az álarcos kardinális az egyik legszebb madár a Los Llanoson
A Laguna Garceróhoz pont jókor érkezünk. A doña tényleg rendes, gond nélkül beenged minket a tanyára. Zolit el is vesztem a következő egy órára, szénné fotózza a gémeket és íbiszeket.
A Laguna Garcero naplementekor fantasztikus hely
A gémek között feltűnnek a vörös íbiszek is (fotó: Markolt Zoltán)
Nehezen indult be a gépezet, de végül jól sült el a tuktukos cserkelés. Másnap reggel átvitetjük magunkat a sráccal San Luís de Palenquébe, mert szeretnénk a Rio Pautón is fotózni.
Visszafelé menet ezt a bakcsót is sikerül lefényképeznünk
San Luís sokkal kellemesebb település, mint Trinidad. Az utcák árnyasak, az épületek is sokkal pofásabbak itt, mint voltak a másik városban. Elfoglaljuk a szállásunkat, majd átsétálunk a La Patrona nevű étterembe, mivel ott lehet információt kérni arról, kivel és miként lehet csónakázni a folyón. Igen gyorsan megkapjuk Don José kontaktját, akivel le is beszélünk egy késő délutáni és egy hajnali madarászást. A kétszer másfél órás program során rengeteg állatot látunk, főként babillákat és bőgőmajmokat, de lencsevégre kapunk néhány fütyülőgémet, búbostyúkot és törpetukánt is.
Néhány kép a Rio Pautón tett kirándulásunkról
Holnap irány a Hato Barley, utána pedig a Hato Boral. Már a csapattal...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
