A Los Llanosra mindig szívesen térek vissza, főleg a Hato Barley nőtt nagyon a szívemhez. A Kelet-Kolumbia túránkat ezen a tanyán kezdjük, de a Los Llanos elérése nem megy könnyen. A kamionos sztrájk kerülőutakra kényszerít minket, de végül csodálatos két napot töltünk el a birtokon, ahol rengeteg gyönyörű állatot sikerül lencsevégre kapnunk.
Corralest szerencsére sikerül magunk mögött hagyni, de Sogamosóban megáll a tudomány. A kamionos sztrájk miatt egyetlen távolsági busz sem indul, így rögtönöznünk kell. Vera nem meri bevállalni, hogy ilyen körülmények között egyedül nekivágjon Bogotának, így nem marad más, mint fogni egy illegálisan közlekedő iránytaxit, ami levisz minket Yopalba.
Yopalból nézünk Verának másnap reggelre egy repülőt, majd kifizetjük a kocsit és várunk. A beszélni is alig tudó sofőrünk azt mondja, el kell menjen tankolni, majd jön. Kevés reményt fűzünk ahhoz, hogy tényleg elvisz minket, de Kolumbiában nem verik át a turistát. Az öreg 20 perc elteltével megjelenik azon a sarkon, ahová ígérte magát, így megindulunk a Los Llanos irányába.
Az út borzalmas állapotban van, főleg a köderdős részek néznek ki nagyon rosszul. Rengeteg a hegyomlás, amik nyomán tengelyközépig érő sárban csúszkálunk, de sikerül átverekednünk magunkat ezeken a szakaszokon. Bár sofőrünk nehezen kommunikál, azért megmutat ezt-azt. Pl. azt az emlékművet, amit a 2001. december 1-i mészárlás emlékére állítottak az út szélén. Az Autodefensas Campesinas de Casanare (ACC) névre hallgató paramillitáris szervezet tagjai egy ELN gerillát kerestek a Cootracero busztársaság helyközi járatán, de mivel nem találták, kivégezték a busz utazóközönségét. Tettüket azzal magyarázták a 14 évvel későbbi bírósági tárgyaláson, hogy a busz utasai letagadták a köztük utazó gerillát, ezért a parancs alapján mindenkivel végeztek. A vérengzés elkövetőit 40 év börtönre ítélték, de nem csak őket marasztalta el a bíróság, hanem a hadsereg néhány tagját is, akik információval látták el az ACC-t.
A 2001-es mészárlás emlékére állított emlékmű
Az út során egyetlen települést érintünk, Pajaritót. Nincs itt a világon semmi, csak rengeteg autómosó. A köderdős dagonyászás után mi is itt veretjük le a sarat a 40 éves Toyotánkról.
Pajarito "meseszép" település
Yopalból másnap Vera Bogotába repül, a csapat tagjai pedig este futnak be. Welcome buli, hajnalig mulatás, majd másnap megindulunk a Hato Barley irányába. Nehéz szülés, mert a kamionstop miatt lassú a haladás, de végül sikerül befutnunk a tanyára. A délutánt és a következő teljes napot a Los Llanoson töltjük, lovaglunk, fotózunk, szafarizunk. Ez a képanyag született a másfél nap során:
Érkezünk a Hato Barleyhez, ami körül rengeteg vízidisznó masírozik
Délután teszünk egy pár órás sétát a Los Llanoson, mely során rengeteg csodás állatot veszünbk szemügyre
Üregi baglyokból rengeteget látunk
Az Aplomodo-sólyom a Los Llanos tipiku ragadozó madara
A garrapatero, más néven pásztorkarakara a legnépszerűbb sólyomféle a Los Llanoson
Piroscsőrű fütyülőludakból is megszámolatlanul sokat látunk
Egy szépséges vörösmellű magevő
Ő itt egy ékfarkú fűpintyő
A naplemente sem akármilyen a Los Llanoson
Másnap lóval indulunk neki a füves pusztának
A Los Llanos nem csak a szafariról szól, ez a vidék Kolumbia első számú marhatenyésztő régiója
Az apró lagúnákban tobzódnak a vízidisznók
A lagúnák partján tarka bíbicek és gólyatöcsök keresnek élelmet
A vízidisznókkal jól megférnek a lagúnákban a kajmánok, helyi nevükön babillák
Ő itt egy igen fiatal példány
Ő egy nőstény pampaszarvas
Ő pedig a hím
Vörös íbiszeket is látunk szép számmal
Ez egy karakara, ami szokatlan módon diót eszik
A tarajos fogasfürjek a frászt hozzák az emberre, mikor felrebbennek a fűből
Napfürdőznek a jó fejek
Egy erdős részre tévedünk, ahol agutikba botlunk. Meglep, hogy ők is megélnek a Los Llanoson
A nap meglepetése a fátyolos pipra, más néven manakin, amik az Andokból repülnek le a Los Llanos ligeterdőibe
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
