Andaguából Espinar városába utaztunk. A 200 kilométeres távot 14 óra alatt abszolváltuk Dél-Peru talán legritkábban járt útján, ami az Altiplano bányafalvait köti össze. Fantasztikus táj, működő vulkánok, magányosan legelésző lámacsordák és senki által nem látogatott inka romvárosok tették színesebbé a kínszenvedéssel felérő utazást, ami alatt azt is megtudtuk, milyen a ceviche kecskeveséből.
Az utazásról képes blog formájában számolok be, mert így lehet a legjobban belelátni abba, min is ment keresztül a Mirador-csapat ezen a 200 kilométeres szakaszon.
Andaguát magunk mögött hagyva megkezdjük az utazásunkat a Rio Orcopampa szurdokvölgyében.
A hajnali órákban kemény hideg fogad minket. Az Altiplano növényeit dér borítja.
A felkelő nap melege végre ad egy kis megkönnyebbülést, a folyó is kezd kiolvadni.
Hajnalra a lámák bundája is megdermed, ők is alig várták a napfelkeltét.
Orcopampa "elővárosában", Chilcaymarcában tartjuk az első megállónkat.
Orcopampa piacán költjük el a reggelinket.
Chicharrón chuñóval és kecskevese cevichével. Jól indul a nap!
A piacon minden kapható, még lámafej is. Hűtővel nem kell készülnie a hentesnek.
Orcopampából megindulunk felfelé, ahonnan zseniális kilátás nyílik a völgyre, valamint a háttérben a Nevado Coropunára.
Felérvén az Altiplanóra feltűnik a Waqrawiri 5425 méter magas csúcsa.
Az útról rálátunk a Laguna Corocochára és az Orcopampa bányáinak helyt adó színes hegyekre.
Sehol nem láttam még annyi vikunyát életemben, mint P3ru ezen részén. Ez a vidék a vadállatok paradicsoma.
Az egyik vikunya nem sokkal nyírás után. A vikunyaszőrből készült textíliák a Föld legdrágább ruháinak alapanyagai, amit nagyon nehéz beszerezni. Az állatokat szigorúan tilos leölni, nyírására csak néhány altiplanói falunak van engedélye.
Természetesen viscachákat is látunk, akik imádnak a napon sütkérezni.
Az Altiplano ezen részén nagyon kevesen élnek. Illigua lakói lámatartásból és bányászatból tartják fenn magukat.
Miközben haladunk Caylloma felé tovább, a háttérben kitör a Sabancaya-vulkán.
Caylloma főtere. Ne a bányafalvak miatt utazz erre!
Ma már legalább burkolt az út a faluban, így a légszomj nem keveredik portól való fulladással.
Caylloma után rákanyarodunk a Rio Apurímac völgyére. Az Apurímac az Amazonas legtávolabbi forrásvidéke.
A völg bejáratánál fantasztikus kőerdő fogad minket.
Napokat lehetne eltölteni ennek a környéknek a felfedezésével.
A Rio Apurímac egyik mellékfolyója mentén haladunk Espinar irányába.
Tres Cañones, a pont, ahol összeér a három patak, s ahonnan Rio Apurímacnak hívjuk folyót.
A Rio Apurímac szurdokvölgyét az inkák is felfedezték maguknak. Itt építették fel Maukallactát, a legszebb állapotban megmaradt chullpák városát.
A Mirador-csapat útban a romokhoz.
Maukallacta köralakú épületei és a tökéletes állapotban megmaradt chullpa, vagyis temetkezési torony.
Ehhez hasonló házakban laktak anno az inkák.
Ezt a romvárost nem látogatják turisták, pedig egészen fantasztikus.
A város fölötti dombon szakrális sziklák és kisebb chullpák láthatók.
Naplementekor intünk búcsút a romvárosnak.
A Rio Apurímac szűkülete. A sziklafalakon preinka petroglifek láthatók. Késő este futunk be Espinarba...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
