A Cotahuasi- és a Colca-kanyon között fekszik beszorulva Andagua faluja, amit majd két tucat aktív vulkán vesz körbe. Már az odaút is fantasztikus a Coropuna havas csúcsával és a színes hegyek túlvilági látványával, de a Vulkánok völgye még rajta is túltesz. Andagua újabb példája annak, miért nem szabad Perut kizárólag a turistás helyek alapján megítélni.
A Cotahuasi-kanyont magunk mögött hagyva megkezdjük az utazásunkat a Vulkánok völgyébe, Andaguába. Victor késik egy kicsit, mert meg kellett várja, amíg kinyit a benzinkút, de szerencsére nem csúszunk meg nagyon. Sőt, arra is van idő, hogy megmutassa az inkák egykori fogolyfülkéjét, ahová a rabokat kötötték ki éjszakára útban Quechualla börtöne felé. Bár sokadszorra vagyok a kanyonban, nem tudtam erről a fülkéről, nekem is meglepetés, amit Victor mutat.
Victor mutatta meg nekünk az inkák fogolyfülkéjét
Sokkal szebb az idő most, mint mikor jöttünk, olykor a Coropuna is megmutatja magát. Ahogy átverekedjük magunkat a hegy keleti oldalára, úgy bontakoznak ki a felhőkből a 6400 méter magas hegy gleccserei.
A fenséges Nevado Coropuna
Az élővilág sem rossz errefelé; rengeteg vikunyát és andoki ludat látunk.
A Coropuna lábánál az élővilág is megmutatja magár
Az egyetlen falu Andagua felé a 4400 méteren található Maucallaqta. Az itt élők lámatartásból és vikunyanyírásból tartják fenn magukat, amit egy évben csak egyetlen alkalommal lehet csinálni, és külön engedélyhez kötött. A vikunyák az 1970-es években a kihalás szélére sodródtak az értékes bundájuk miatt. Az utolsó pillanatban sikerült elrendelni az állatok leölésének tiltását, így mostanra stabilizálódott a populáció. A nyírására csak néhány falunak van engedélye, Maucallaqta is ilyen.
Maucallaqta világvége faluja
Megállunk a Laguna Pucaylla partján néhány fotóra, majd megkezdjük az ereszkedést a Vulkánok völgyébe. Errefelé rengeteg a színes hegy, Andagua mégsem bányavidék. Sokkal inkább a turizmusból próbálna megélni, bár a Colca-kanyon árnyékában ez nem egyszerű feladat. Pedig az adottságai megvannak hozzá, már csak a turisták agyát kéne hozzá átprogramozni, ami nem megy egyről a kettőre. Peru régóta szenved attól, hogy a Szent völgyről képtelen leszedni a nyomást, pedig a kormányzat elég sokat fektet más helyszínek felfuttatására. Choquequirao vagy Chachapoyas neve mostanra egészen jól cseng a hátizsákos turisták körében, de Andagua még nekik sincs fenn a térképükön, pedig simán felférne az ország izgalmas látnivalóinak listájára. Ezt már a völgy szélére érve is látjuk. A lávamezőn alapított falu körül tökéletes vulkáni kúpok sorakoznak, mind arra várj, hogy megmásszák.
Az Andaguába vezető út nem kicsit látványos
A szállásunk roppant kezdetleges, de papíron van meleg víz. Igazolni nem tudom, mert Andaguában olyan hideg fogad minket, hogy nincs kedvünk beállni a zuhany alá.
A délutánt a lávamező és a vulkáni kúpok felfedezésére szánjuk. Victor eldob minket az Antaymarca lábához, ahonnan negyven perc sétával érhető el a vulkán teteje. A séta nem nehéz, de annál látványosabb. Pl. látjuk annak a preinka városnak a maradványait, amit egykoron a collagua indiánok építettek. Ők voltak az a népcsoport, akik deformálták a koponyákat. Igazi csúcsfejek voltak.
Az Antaymarca kúpjára kaptatunk fel, ahonnan rálátni a collagua indiánok egykori településének maradványaira
A vulkánt ma kaktuszerdő borítja, amiben viscachák ugrándoznak szikláról sziklára. No de nem emiatt érdemes ide felmászni, hanem a kilátás miatt, ami egészen varázslatos.
Fent az Antaymarca tetején a csapat, ahonnan nem csak a kilátás szép, de még egy kondor is megmutatta magát
Lefelé Victor meglepetéssel fogad minket: szedett nekünk kaktuszgyümölcsöt. A sancayo nevű gyümölcs belülről olyan, mint a kiwi, olyan savanyú is. Amúgy kifejezetten jót tesz a csapatnak; felrázza őket a magaslati álmosságból.
A sancayo kaktusz gyümölcse
Innen a völgy végében megbújó Sankillay-vízeséshez vitetjük magunkat. Húsz percet kell a zuhataghoz ereszkedni, majd egy tíz percet befelé sétálni a völgyben. A látvány itt is zseniális. És ahogy a Cotahuasi-kanyonban, úgy itt sem találkozunk egyetlen turistával sem. Érthetetlen!
A Sankillay-vízesés Andagua egyik természeti csodája
Este a szállónk tulajdonosa adobóval fogadja a csapatot. Messze ez a legízletesebb dél-amerikai vidéki étel, egyben ez hasonlít leginkább a magyar konyha remekeire. A csapat minden tagja megvan vele elégedve. Végre egy étel, ami megterheli a gyomrot!
Megérdemlünk a nap végén egy jó adobót
Andagua abszolút elnyerte mindenki tetszését, biztos, hogy a program része marad. Csak a roppant hideg éjszakát éljük túl valahogy...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
