Betegen, pénzünktől megfosztva utazunk Chachapoyasba, ahol a Gocta-vízesés után Kuélap romvárosát keressük fel. A sok szépség feledteti velünk a tumbesi rablást, így visszatér az életkedvünk. Többek között érdekelni kezdenek a dinoszauruszok, merthogy a Rio Utcubamba völgyébe lépten-nyomon beléjük botlunk.
Négy évvel ezelőtt, mikor Costa Ricában a szállodai szobánkból emeltek el egy tetemesebb összeget, akkor rummal ünnepeltünk, feledtetve a rablás okozta sokkot. Mivel Tumbesben a Costa Rica-i összeg ötszörösét vitték el tőlünk, így minimum egy 23 éves Zacapa rum dukálna a felejtéshez, ami viszont lázas, hasmenéses állapotban nem annyira nyerő.
Felébredve az előző napi rémálomból azonnal az elveszett iratok pótlásán kezdem törni a fejemet. Kiderül, hogy magyar nagykövetség híján a Buenos Aires-i követség az illetékes az ügyben, ami azonban csak a limai konzul jóváhagyásával intézkedhet. A konzul azonban egy hónapon át nem tartózkodik az országban, vakáción van, helyettese pedig nincs. Kicsit aggódunk, de a Buenos Aires-i nagykövet türelemre int minket. Péntek lévén, 700 kilométerre a fővárostól nem is nagyon van más választásunk.
Maradt még 48 óránk arra, hogy megérkezzünk Limába. A gyengélkedésem ellenére a szokásos intenzitással folytatjuk az utazásunkat, így egy rövid chiclayói séta után ellátogatunk a Sipán királyának sírját rejtő lambayequei múzeumba.
A chiclayói boszorkánypiac elég kegyetlen hely
Azt mondják, a Sipánban talált mocse uralkodó sírjának felfedezése egyenértékű a Machu Picchu megtalálásával. Gazdasági szempontból biztosan nem, mert rajtunk kívül alig néhány turista bolyong az épületben, kulturálisan azonban tényleg egyedülálló a kiállítása.
A múzeum érthetetlen módon nem Sipánban, hanem Chiclayótól északra, Lambayequében lett felépítve. Az 1987-es találat a régésztörténelem legnagyobb sírfosztása, mivel sehol a Földön nem találtak még egy olyan kriptát, ahol több száz kiló arany borította volna be a halottat. A múzeum gyönyörűen bemutatja, hogyan bontották ki a mocse uralkodó sírját, megszabadítva a testet a temérdek kincstől és ékszertől. A régészek a sír feltárása során arra is rájöttek, hogy a mocsék az uralkodó halálakor feláldozták annak szűk pátriáját, mivel a sírban több csontvázat is találtak, akik feltételezhetően a király rokonai és szolgálói lehettek. Fontos, hogy a sír felsőbb részeiben ülő pózban találtak egy múmiát, akit a lelkek figyelőjének tartanak. A múzeum az egyik leggazdagabb perui tárlat, az egyetlen hibája, hogy nem engednek fotózni.
Chachapoyas főtere
A múzeum meglátogatása után megcsappant zsebpénzzel ideje valami olcsóbb harapnivaló után néznünk. Kibattyogunk a piacra, ahol nem találunk olyan élelmiszerárust, akinek főztje megmozgatná a fantáziánkat, viszont belebotlunk a helyi boszorkánypiac figyelemreméltó portékáiba. A perui boszorkánypiacok arról nevezetesek, hogy a sámánok itt szerzik be a mágikus ceremóniákhoz szükséges tárgyakat. Az ayahuasca és a San Pedro kaktusz már-már snassz, lévén a pulton ott figyel a döglött kígyó, a kitömött tukán és egy nyakánál felkötött aszaltmajom.
A piacról a terminálra robogunk, és megint felszállunk egy éjszakai buszra, amely ezúttal Chachapoyas kedves kis városába tart. Lassan annyi éjszakát töltünk autóbuszon, hogy az andalító motorzaj nélkül képtelen leszek álomba merülni.
Chachapoyas nyüzsgő főutcája
Hajnali négy órakor érkezünk meg Chachapoyasba, ahol fiatal német lányokból álló csapat csatlakozik hozzánk. Még sötét éjjel van, a hegyek között megbújó falu meghitt csendjét csak a maroknyi álmatlan turista töri meg szállást keresve az éjszakában. Tanácstalanul kacskaringózunk az utcákon, amikor hirtelen egy megrakott kocsit toló, jó kedélyű öregember tűnik elő a semmiből. Nagy buzgón siet a segítségünkre, és vezet el bennünket egy hostel felirattal rendelkező házhoz. Tétovázva csöngetünk be a hajnali órán. Néhány perc múlva kockás pizsamában, mosolyogva üdvözöl bennünket idősödő szállásadónk, Eusebio, aki a következő két napban olyannyira szívén viseli a sorsunkat, mintha távol élő nagypapánk volna. Mindenhová szerez nekünk autót, profin leszervezi a következő két nap programjait.
A hegyek ölelésében fekvő Chachapoyas fehér kis házaival, barátságos zöld főterével, sürgő-forgó piacával, az utcán fürjtojást áruló gyerekekkel szinte azonnal belopja magát a szívünkbe. A falu tökéletes arra, hogy pihenjünk, és megpróbáljuk feldolgozni az utóbbi napok sokkját. Endrével nagy öröm együtt utazni, mert jó útitárshoz méltón rendszerint mindent megoszthatok vele. Ez alól a néhány utamba akadó vírus sem lehet kivétel; Chachapoyasban már ő hánykolódik láztól dideregve a paplan alatt.
A Rio Utcubamba völgye elég jól néz ki
Reggel mégis elég erőt érez magában ahhoz, hogy nekivágjunk a Chachapoyastól három órányira található, 771 méter magas Gocta-vízesést, amit az elmúlt évekig a világ harmadik legnagyobb vízeséseként tartottak számon. Ma már tudjuk, hogy csak a 16. helyre sorolható, de ettől még igéző a látvány. A történethez hozzátartozik, hogy ez a legkésőbb felfedezett nagy vízesés, mivel csak 2005-ben sikerült bemérnie a magasságát egy német utazónak. Addig a helyiek titkolták a zuhatag létezését. Pedig elérése könnyű, nem is érti az ember, hogy maradhatott titokban egészen 2005-ig.
A Pitaya petroglifek állítólag lámákat ábrázolnak, de nekem sokkal inkább dinoszauruszoknak tűnnek
Másfél órát kanyargunk egy kisbuasszal az elbűvölően szép hegyek között Cocachimba falujáig. Az úton kétszer is meg kell álljunk. Első alkalommal azért, mert egy hegyomlás következtében az út járhatatlanná válik, így jó egyórás várakozásra kényszerülünk, amíg egy munkagép megtisztítja az utat. A második megálló valamivel kellemesebb. Az út szélén egy magas sziklafalon ugyanis csacsapoja kori petroglifek láthatók. Láttunk már ilyet Venezuelában is, de ezek a karcolatok elgondolkodtatóak. A petroglifek között feltűnik néhány dinoszaurusz-ábrázolás, amit nehéz összekötnöm azzal 3000 évvel ezelőtt élt indiánkultúrával, ami ezeket kőbe véste. A hivatalos álláspont szerint a dinók valójában lámák, csak a faragványok nem sikerültek túl élethűre. Szerintem pedig a készítői vagy nagyon be lehettek ayahuascázva vagy a paleontológusok hazudnak.
A táj Cocachimba felé
Cocachimbából másfél órás gyalogtúra vár ránk a hegyeken át. A vízesés már több kilométeres távolságból előtűnik. A helyiek állítólag azért titkolták a létezését, mert hiedelmeik szerint a vízben egy fehér hajú sellő lakik, aki átkot szór a népre, ha otthonát turisták hada lepi el. A modernkori legenda kicsit bárgyú, bár a hegyoldalon lezúduló víztömeg gyermeki fantáziával tényleg olyan, mint egy fehér hajzuhatag.
Útban a Gocta-vízesés felé
Azt már az Angelnél is megtapasztaltuk, hogy a több száz méteres zuhatagoknak hatalmas az ereje, s ez a Goctánál sincs másképp. Próbálunk minél közelebb lopózni hozzá, de ötven méterre a lábától megálljt parancsolunk magunknak. A vízpára olyan sűrű, hogy szinte képtelenség tőle lélegezni, ráadásul a fényképezőnk is bepárásodik.
A Gocta-vízesés 771 méteres magasságával a Föld 16. legmagasabb vízesése
Amúgy az egész, majd háromórás séta megéri a fáradozást, mert a kilátás a környező hegyekre egészen fantasztikus.
Endre a vízesés lábánál
Chachapoyasból a másik könnyen elérhető kirándulóhely Kuélap, a csacsapoya kultúra egykori erődje és romvárosa, amely a 6. századtól a korai koloniális időkig élte fénykorát. Két és fél órát utazunk egy minibusszal, majd baktatunk föl-le egy hegy oldalában, amelyet ma is tökéletes állapotban megmaradt, vastag fal vesz körül. A falakon kívül lámák és lovak legelésznek.
A Kuélap környéki hegyvidék sem rossz
Bemerészkedünk a romváros belsejébe. A kör alakú, szalmatetős házakat a hegy tetejére építették, ahonnan kiváló kilátás nyílik a környező völgyekre. Természetesen nem az esztétikai élmény volt a fő építészeti szempont. A jó beláthatóság lehetővé tette a gyors válaszreakciót a wari és más ellenséges népek támadása esetén, a kör alaprajz pedig a földrengés ellen nyújtott kiváló védelmet.
Lámák és Endre Kuélap húsz méter magas kőfalánál
Ugyancsak a védelmet szolgálta a majd 20 méter magas és 600 méter hosszú kőfal, amikbe ék alakú feljárókat építettek. A feljárók az erőd közepe felé szűkültek, így az ellenség nehezebben tudta nyílzápor alá venni a kapukat.
Öt épület kivételével mindegyik kör alaprajzú
Az erőd belsejében számos üresen hagyott sírt fedezhet fel a figyelmes látogató, amelyekből megskalpolt fejű múmiák kerültek elő. A C14-es vizsgálatoknak köszönhetjük, hogy tudjuk, Kuélap a 10-12. században élte fénykorát, és hoggy már az 5. században is lakott volt. A régészek azt feltételezik, hogy az 1100-as években mintegy 300 000 ember lakta az erődöt és az alant hömpölgyő Rio Utcubamba völgyét, mígnem megérkeztek az inkák, akik rájuk tepeledtek. Az erődöt végül 1570-ben, a konkvisztádorok érkezése előtt nem sokkal hagyták el. Mivel a spanyolok soha nem leltek rá, csak a 19. század második felében kezdték el feltárni.
Állítólag a házak földrengésbiztosak voltak
Kuélap nagyon titokzatos és misztikus hely, így nem tartom méltónak, hogy ilyen kevés figyelmet kapjon a turistáktól. Rajtunk kívül szinte nincs senki a romoknál, pedig az erőd hihetetlenül látványos.
Így nézhetett ki egykoron Kuélap összes lakóépülete
Kifelé az egyik kövön itt is feltűnik egy dinoszauruszt megjelenítő petroglif. Azt mondják, baziliszkuszt ábrázol, ez is igazolja a csacsapoják amazóniai származását. Csak nekem furcsa, hogy egymástól ötven kilométerre két kultúra lámákat és baziliszkuszokat farag a kövekbe, amik pont úgy néznek ki, mintha dinoszauruszok volnának?
Szerintem ez is inkább dinoszaurusz, mint baziliszkusz
A délutáni órákban visszatérünk Chachapoyasba és élvezzük az elszigetelt falucska tökéletes nyugalmát. Mostanra Endrének is lement a láza, a rablást is megemésztettük úgy ahogy. Mivel azonban kifogytunk a pénzből, de a velünk utazó Mirador-csapatot valahogy el kéne juttassuk Limáig (ahol csatlakoznak hozzánk még páran), kénytelenek vagyunk a CIVA busztársaságnál kedvezményért könyörögni. Endrének nem kell sokáig sírnia. Hihetetlenül rendesek, bevállalják, hogy féláron visznek el minket a fővárosba, így bár teljesen legatyásodva, de legalább megérkezünk Limába...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
