Észak-Guatemala teljesen máshogy néz ki, mint a déli országrész. Egy hatalmas mészkőplató, ami a maja klasszikus kor legizgalmasabb emlékeit rejti. Nem csak Tikal miatt érdemes ide ellátogatni, hanem a kevésbé ismert romok, mint Ceibal, Aguateca és Yaxha miatt is. Még Quiriguát is felkerestük Guatemalaváros felé utazva, hogy teljes legyen a maja kör.
Az északi országrész maja romvárosairól rengetegszer írtam, ezért nem térek ki külön Tikal, Yaxha, Ceibal, Aguateca és Quiriguá történelmére. Ezúttal néhány szép fotó mentén mesélem el, merre jártunk több mint egy héten át az aktuális Mirador-csapattal.
A hegyvidéket a Cuchumatanes Highway mentén hagyjuk el. Ma már szinte a teljes szakasz aszfaltozott, ezért a Nebaj-Cobán táv mindössze négy óra alatt teljesíthető. Az út leglátványosabb része a Rio Chixoy völgye.
Útban Petén felé természetesen megállunk Lanquínban és Semuc Champeynél. Elképesztő látni, hogy a folyamatos erdőirtás mi pusztítást végez a környéken. Alig pár éve Semuc Champeyt esőerdők vették körbe, de mára az egyik oldalt teljesen letarolták.
Lanquínt ezúttal is a nehezen járható seboli úton hagyjuk el. Teherautóplatón kell ácsorogjunk hét órán át, de a táj miatt abszolút megéri. Részletesebben itt írtam korábban erről a vidékről.
Chajmaic faluja egy hatalmas piactér. A kofák behúzzák a vitorlákat, ha egy hozzánk hasonló nagyobb jármű érkezik. Innentől amúgy már van aszfalt.
Peténi kalandozásunk első állomása Ceibal romvárosa. Végre látunk majmokat, de az élővilágból a legnagyobb számban a szúnyogok képviseltetik magukat.
A Mirador-csapat nagyon néz valamit, de mit? Persze, hogy a bőgőmajmokat. Ceibalnal hangosabb erdő nincs Peténben!
Nem csak mi nézzük őket, ők is néznek minket.
Másnap reggel Aguateca romvárosát keressük fel. Sajnos az idő nem olyan kegyes hozzánk, mint volt eddig, ezért a Cráter Azult kénytelenek vagyunk kihagyni. Cserébe több idő marad a romvárosra.
Na, ilyet sem láttam még korábban. Ez egy rácsos szarvasgomba, ami bűzével döglegyeket vonz, amik rászállnak és viszik tovább a spóráját. Látványos, de nem túl szép gombaféle.
Az éjszakát Floresben töltjük, majd irány Guatemala legismertebb nevezetessége, Tikal romvárosa. Egy teljes napot szánunk a legszebb maja város körbejárására.
A Hét templom terét az elmúlt 10 évben tárták fel alaposabban. Látványos pontja ez Tikalnak.
Illegális csapatkép az V-ös templom lépcsősorán. Sajnos ez a "piramis" már több mint egy évtizede mászhatatlan, pedig a tetejéről zseniális a kilátás.
Az egyetlen hely, ahol egy picit több a turista a kelleténél, a Gran Plaza. Mondjuk ez érthető: nincs ennél szebb maja városközpont.
Tikal után Yaxha volt terítéken. A romvárosról más sokszor írtam, így most kihagynám a történelmi emlékeztetőt, ehelyett álljon itt néhány állatfotó, mert Yaxhába a romok mellett az élővilág miatt is érdemes ellátogatni.
Ő itt például egy pirosfejű harkály, a peténi esőerdők tipikus madara.
Pókmajmokból sincs hiány Yaxhában.
És persze a bőgőmajmok is szívesen mutogatják magukat.
Utazásunk utolsó romvárosa Quiriguá. Nem mindig állunk meg itt, de ezúttal a csapat igényt formált rá. A romváros nem véletlenül világörökségi helyszín.
Itt láthatók ugyanis a maja kultúra legszebb és legnagyobb sztéléi. Hogy miért itt faragták őket, arról ebben a bejegyzésben írok.
A quiriguái sztélék azért is igen fontosak, mert rengeteg hieroglifát tartalmaznak, így napra pontosan tudott, ki, mikor uralkodott a városban és milyen hőstettek köthetők a nevéhez.
Épületek terén Quiriguá nem egy nagy eresztés, mégis imádom ezt a romvárost. Ide is jövünk még a jövőben...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
