A Guatemala túránk során szakítottunk időt két kisebb és kevésbé ismert maja romváros, La Blanca és El Chal felkeresésére. La Blancát Yaxhából visszafelé ejtettük útba egy negyven perces kitérővel, El Chalt pedig Rio Dulce felé utazva tekintettük meg. Nem állítom, hogy turistaként bármelyikért is érdemes letérni a főútról, de régészvénával megáldva mindkét helyszín megér egy megállót.
Yaxhából Tikal felé utazva döntünk úgy a csapattal, hogy adunk egy esélyt annak a La Blancának, ahol még én sem jártam korábban. A mostani nagyjából a huszadik vezetett túrám Guatemalában, és a feszített tempó miatt igen ritkán adatik meg, hogy plusz programokat illesszünk be a menetrendbe. Szerencsére a jelenlegi csapatom nagyon rugalmas és kíváncsi, így senki nem bánja az oda negyven és vissza is negyven perces autókázást.
La Blanca a Salsipuedes-patak mentén fekszik két lagúna között, mely lagúnák az egykori település ivóvízellátásáért voltak felelősek. A régészeti parkba nincs belépő, de a parkőrt megkérem, hogy 50 quetzalért vezessen minket körbe, mivel a helyszínen igen kevés az információs tábla, és jó lenne, ha tudnánk, mit látunk.
La Blanca romvárosa nincs túl jó állapotban
Nos, valószínűleg azért nincs sok minden kiírva, mert a város történelméről a régészek sem tudnak sokat. Az itt talált cserépedények C-14-es vizsgálataiból tudjuk, hogy a várost a klasszikus kor kezdetén alapították, fénykorát pedig annak második felében, 600 és 850 között élte. Az utolsó fellelhető emlékek 1050 körülire datálhatók, tehát La Blanca túlélte a 9. század végi összeomlást és egy ideig még lakták. Ami azonban érdekes, hogy Petén többi maja romvárosától eltérően itt egyetlen sztélét sem találtak, és más helyszínek sztéléin sincs említve a település (ezért az eredeti nevét sem ismerjük). A történészek úgy vélik, hogy La Blanca nem volt független város, valószínűleg El Naranjo vagy Yaxha kereskedőnegyede lehetett, azok hűbéreseként.
La Blanca 600 és 850 között élte fénykorát, akkor így nézhetett ki
A romvárost már a 18. században jelölték spanyol térképek, de feltárására egészen a 20. század végéig várni kellett. Ennek meg is lett az eredménye, ugyanis a várost teljesen kifosztották a huaquerók, vagyis műkincsrablók. Az épületeket az 1994-es ásatásig többször megtisztították, de sohasem tárták fel, amikben a trópusi esők miatt így komoly állagromlás állt be. 2001-ben és 2004-ben is végeztek munkálatokat a helyszínen, de azóta La Blanca magára hagyottan áll, épületeinek nagy része omlásközeli állapotban van.
A Gran Plaza egy-két épülete még áll, de a romváros jó részére ráférne egy rekonstrukció
A városnak két egységét, a Gran Plazát és a Complejo Surt tárták fel anno. Ahogy korábban írtam, sztéléket sehol nem találtak, így egyetlen uralkodó vagy helytartó neve sem ismert, ahogy a város pontos funkcióját sem tudjuk. A cserépedényeken kívül csak néhány falfestés és karcolat árulkodik a város múltjáról, ez utóbbiak furulyán játszó embereket és egy szarvast jelölnek. Keletkezésüket a késő klasszikus korra teszik, valószínűleg azután karcolták a falba, hogy a papság elhagyta a várost.
La Blanca nevezetességei a belső falakon láthatók. A karcolatok a késő klasszikus korban keletkeztek.
A Gran Plaza sajátossága, hogy városfallal vették körbe, ami nem volt megszokott a klasszikus kori maja városokban; egyedül Aguatecában találtak ehhez hasonló védelmi rendszert.
A déli városrészbe egykoron sacbé vezetett, de nekünk kerülnünk kell, ugyanis a régészeti park egy jelentős része ma elkerített legelő. A drótkerítés túloldalán sok kisebb domb látható, ezek valószínűleg mind templomok lehettek.
A Complejo Sur nem túl fotogén, elég szűken épített apró templomok sokasága, melyből ezidáig csak egyet tártak fel.
La Blanca nem egy látványos romváros, de a rengeteg kérdőjel miatt megérte erre kanyarodni. No, meg az élővilág miatt. La Blancánál is látunk majmokat, néhány szép madarat, de az igazi élményt az egyik ágon ücsörgő trogon jelenti. Ritkán látni ilyesfajta madarat, de ha rátalálsz, könnyen fotózható, mert nem túl ideges típus.
Az élővilágra La Blancában sem lehet panasz
A másik helyszín, amit útba ejtünk, El Chal romvárosa. Az azonos nevű település határában fekvő régészeti park ugyancsak ingyenes, és ezt meg is érti az ember, mivel a terület szinte teljesen feltáratlan. Ez persze nem jelenti azt, hogy régészek nem munkálkodtak volna a romvárosnál. 1974-ben, 1989-ben és a 2000-es évek elején is komoly ásatások folytak a helyszínen, mely során sztéléket, feliratokat találtak. Ezek alapján tudjuk, hogy El Chalt egészen 1300-ig lakták és hogy a város a térség egyik legfontosabb kerámiaiparával rendelkezett.
El Chal mérsékelten feltárt romváros
Szemben La Blancával, El Chalnak volt városi rangja. Saját hieroglifával rendelkezett, amit csak független települések érdemeltek ki. A 8. századtól kezdve lehetett független, ugyanis ebben az évszázadban emeltek királyi sztéléket (igaz, a többségük szinte teljesen olvashatatlan).
A 4-es sztéle egy 8. századi uralkodót jelöl, de a nevét sajnos nem tudjuk
Az épületeket a régészek nem újították meg, ezért El Chal nem látványos. Azt tudjuk, hogy a legmagasabb temploma 10 méter magas, de nehéz megmondani, hogy melyik az, mert az erdő teljesen benőtte a helyszínt.
Egy eldőlt sztéle és egy oltárkő
El Chalból egyszer majd lehet turisztikailag is értelmezhető helyszín, de ahhoz olyan feltárások kellenek, mint amiket Mexikóban csinálnak. A túra végeztével át is repülök Cancúnba, mert érkezik a családom, akikkel egy háromhetes kalandra indulunk Chiapas hegyvidékére...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
