Panama után egy újabb túra következett, ezúttal Guatemalában. A bajai társasággal tavaly már utaztam Kolumbiában, ezúttal pedig egy klasszikus maja körútra neveztek be; 18 nap alatt jártuk végig az ország nevezetességeit. Az út első felében a vulkánokkal és a felföld őslakóival ismerkedtünk. Antigua, Iximiché, Atitlán-tó, Chichicastenango és az Ixil-háromszög. Íme az utazásunk első nyolc napjának sztorija képes blog formájában.
Antiguáról, Iximchéről, az Atitlán-tóról, Chichicastenangóról és az Ixil-háromszögről is írtam már többször korábban, ezért most az utazás során készült fényképek mentén mutatom be ezt a csodaszép vidéket.
Antigua sokáig volt a Guatemalai Alkirályság fővárosa, de az 1773-as és az 1776-os földrengések után a mai Guatemalavárosba tették át a központot. Az egykori földrengések emléke máig látható néhány összeomlott katedrális nyomán.
Sok romkatedrális nem látogatható, de az esti kivilágítás miatt mégis megéri felkeresni azokat.
Az első túránkat a Pacaya-vulkánra tesszük. Olivér hiába fenyegetőzik, nem hajlandó lávát lövelni.
Ha láva nincs is, a kilátásért abszolút megérte a túra. A háttérben a felhők fölé emelkedő Agua-vulkán látható.
Másnap irány Iximché romjai. A kakcsikelek egykori romvárosát kevés turista ejti útba, pedig abszolút megéri a felkeresése, már csak a történelme miatt is.
Néhány helyi lányka mindenképp képet szeretett volna a hatalmas gringókkal. Megkapták.
Az Atitlán-tónál ismét megcéloztuk a San Pedro-vulkánt. Négy óra alatt értük el a csúcsot, de sok kilátásban ezúttal nem volt részünk.
A csúcs közelében járva már biztosak voltunk abban, hogy a panoráma ezúttal elmarad, de attól még emlékezetes marad a túra.
Ha a San Pedróról nem is volt kilátás, másnap hajalban az Indián orról azért remek látványban volt részünk.
Ez már Chichicastenango templomának lépcsője, ahol ezúttal is szertartásokat tartottak a kicse sámánok. Ez a város a vallási szinkretizmus alfája és omegája.
Természetesen felkerestük Chichicastenango színes temetőjét is. Itt ezúttal nem láttunk áldozatbemutatást, de attól még megérte sétálni egyet a színes kripták között.
A két Zoli áldozott a gasztronómiának, no meg a fosásnak. Disznópörc közvetlenül a piacról. Utána volt baj...
Ez már Chajul, az ixilek legautentikusabb faluja. Itt mai napig mindenki népviseletben jár, amit nagyon élvez a csapatom.
Ellátogattunk egy idős szövőasszonyhoz, aki nem igazán beszélt spanyolul. Vettünk tőle ezt-azt, ezzel támogatva a családját. Chajulban nincsenek turisták, így ritka, hogy a szövőasszonyok pénzhez jutnak.
Chajultúl nem messze fekszik San Juan Cotzal nem túl izgalmas faluja. Anno ez a település volt az ixilekkel szemben elkövetett népirtás központja. Az 1980-as évek borzalmairól itt olvashatsz részletesebben.
Santa Avelina faluja, ahová azért jöttünk, hogy felkeressük a környék legszebb vízesését.
A Santa Avelina-vízesést mindenképpen érdemes felkeresni, ha az ember erre jár, mert nagyon látványos zuhatag. A megközelítése eléggé bukdácsolós, de ha egyszer Nebajba tévedsz, ne hagyd ki!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
