Ingapirca, vagyis az inka fal Ecuador legnagyobb és legismertebb romvárosa. Ettől függetlenül nem sokan látogatják, pedig aki egy kicsit is érdeklődik a prehispán kultúrák után, annak kötelező. Ingapircában elsősorban nem az épületek a csodálatosak, hanem azok a sziklák, amik emberi arcokat, állati alakokat öltöttek. A romvárosról ezúttal képes blog formájában írok.
Ingapirca felé annyira szabdalt a táj, hogy sem városok, sem falvak nem tudtak kialakulni. A tanyabokrok száma azonban megszámlálhatatlan.
Ingapirca felé az embernek keresztül kell haladnia a környék egyetlen városán, Cañaron. A település arról a népcsoportról kapta a nevét, akiket az inkák csak közel fél évszázadnyi nyomás után tudtak asszimilálni.
Ingapircát a kanyari népcsoport alapította az inkák érkezése előtt. Túpac Yupanqui a 15. század végén tudta csak elfoglalni, ekkor építették a romváros jelképének számító Naptemplomot.
Az inkáknak nem volt sok idejük építkezni, ugyanis néhány évtizeddel a Naptemplom elkészülte után megjelentek a spanyolok, így a város gyorsan feledésbe merült.
A Mirador-csapaton kívül alig egy-két turista csellengett a romváros területén, ami egyrészt érthetetlen, másrészt viszont kifejezetten pozitív, mert így a romváros szinte kizárólag a miénk volt.
A Naptemplomot az inkák mindig egy kő köré építették. Ezt a követ Intihuatanának, vagyis Napkőnek hívják, ami segített az inkáknak lekövetni a nap járását, ezzel meghatározva a vetés, a betakarítás és az ünnepek dátumát.
A város kanyari eredetű részét Pilalomának nevezik. Első ránézésre nehéz elkülöníteni az inka város emlékeitől, de amíg azokat a napjáráshoz igazították, Pilalomát a holdjáráshoz.
A kanyarik általában a házaik alá vagy közelébe temetkeztek. Ebben az öt gödörben több tucat holttestet találtak a preinka időkből.
Elsőnek egy prekolumbián bortartónak tűnhet, de a Tacita-kő valójában egy kalendárium. A kanyarik vízzel töltötték fel a lyukakat, hogy a víz felszínén megcsillanó hold fényéből következtetni tudjanak a dátumra. A hold színe ciklikusan változik, így pontosan tudták, melyik holdév hányadik napjánál járnak.
Az ok, ami miatt az inkák évtizedeken át próbálták a kanyarikat fennhatóságuk alá vonni, az ez a szikla. Az inkák a sziklákban megjelenő formákat Wirakocha útmutatásának tekintették, ezért városaikat olyan helyeken emelték, ahol jól kivehető sziklaformációk láthatók, mint például ez az arc...
...vagy ez a teknősre emlékeztető kő. Az inkák nem csak az emberi alakokat, de az állati formákat is tisztelték.
Mivel a régészek nem tudták meghatározni ennek a sziklának a funkcióját, ezért szakrális helyszínnek, áldozókőnek kiáltották ki. Hogy pontosan mire használták a követ, valószínűleg soha nem tudjuk meg.
Cañar melett az egyetlen település a környéken El Tambo, ami egykoron inka pihenő volt. Ezeket a pihenőket elsősorban a chasquik, vagyis inka futárok használták, de a többségük helyén falvak, városok emelkedtek. Amúgy El Tambo abszolút jelentéktelen település.
Biblián katedrálisáról már írtunk korábban. Ezúttal is útba ejtettük.
A környék egyik specialitása a fekete kagylóleves. Az ecuadori főtt cevichével ellentétben ez a fogás egyáltalán nem rossz.
Cuenca után a környék második legnagyobb városa Azogues, amin számtalanszor átutaztam már, de bekukkantanom még soha nem sikerült. Mostanáig...
Azogues - hasonlóan a legtöbb ecuadori városhoz - nem szép, de a Szent Ferenc-templom miatt érdemes megállni egy rövid időre. Fontos zarándokhely; minden év január elsején tartják az éves keresztény felvonulást.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalukra!
