Dél-Kolumbia leghíresebb történelmi emlékei a San Agustín-i hegyvidék köderdőkkel borított kiszögellésein találhatók. Az egykor itt élt népcsoport misztikus kőszobrai kriptákat őriztek, de arról csak nagyon keveset tudunk, hogy kik voltak ők valójában. Képes blog San Agustínról és annak régészeti parkjáról.
San Agustínról már írtunk korábban, ezért most csak képek következnek. Jó szórakozást hozzá!
Tierradentro és San Agustín között ezzel a furgonnal utaztunk. Egy fagyira beugrottunk Altamira koloniális hangulatú falujába, a kép is ott készült.
San Agustín kora reggel, mikor még nincsenek emberek az utcákon. A városkának nincs gyarmati múltja, mégis követik a spanyol stílust. És de jól teszik!
San Agustín környékén számtalan dombon találtak temetkezési helyszíneket. Ezek közül a legizgalmasabb a Purutal névre hallgató kripta, ahol feltételezhetően egy sámánt és egy sámánasszonyt helyeztek örök nyugalomra.
A San Agustín-i kultúra legizgalmasabb köszobra a jaguárfogú sámán szobra, aki poporót és áldozati gyermeket tart a kezében.
Utazásunk következő állomása a Rio Magdalena természetes szűkülete, ami a képen látható völgyben található.
Az Estrecho de Rio Magdalena Kolumbia leghosszabb folyójának szűkülete. Ezen a ponton a folyó mindössze 2,5 méter széles, egyes pontjain azonban 40 méter mély.
Pihenő Obando falujában. Sofőrjeink nyilván arról diskurálnak, hogyan kell a tengerimalacot jól elkészíteni.
Az Alto de los Ídolos Régészeti Park zárva tart, ezért a következő megállónkat az Alto de las Piedrasnál tartjuk. Itt már nem csak kivájt, de épített kripták is láthatók.
A környék legszebb vízesése a Bordones. Egyben ez Kolumbia második legmagasabb zuhataga.
A Mortiño-vízesés jóval kisebb, efölé azonban ki lehet sétálni. Sőt, ha valaki elég bátor, egy hintával be lehet lengeni a szurdokba.
San Agustín határában kialakítottak egy tanösvényt, ahová a környéken talált összes temetkezési helynél talált kőszobrot kiállították.
A tanösvényen számtalan gyönyörű trópusi madár látható. Ezek közül az egyik legszínesebb a motmot.
A legtöbbet azonban nem belőle, hanem a paujilnak hívot dzsungelcsirkéből látjuk. A mi fácánunknak megfelelő madár annyira megszokta az ember jelenlétét, hogy egyáltalán nem tart tőle.
A tanösvény végén felkeressük a legnagyobb kiterjedésű kriptákat. Itt állnak a legmagasabb és legszebben faragott temetkezési szobrok.
A legdíszesebb kriptáknak nem egy, hanem rögtön három őrzője is volt. A két testőr és a jaguárfogú sámán feladata az, hogy a lélek ne tudjon kiszállni a sírból.
A kriptáktól nem messze találjuk a Lavapatast, vagyis a lábmosót. Ennek a szakrális fürdővé alakított zubogónak is gondosan kifaragták a felszínét. A Sierra Nevada de Santa Marta őslakosai mai napig előírják a szakrális fürdőt a közösség tagjainak jeles alkalmakkor.
Késő délután tiszteletünket tettük egy hegyvidéki tanyán, ahol megtekintettük, miként készül Kolumbia leghíresebb, egyben legdrágább "ínyencsége"...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
