A peténi romvárosok Tikal mellett kevesebb figyelmet kapnak, pedig rengeteg meseszép maja emlék fedezhető fel az észak-guatemalai esőerdőkben, ha az ember egy picit letér a kitaposott ösvényekről. Ilyen például Yaxha és a tőle nem messze található Topoxté. Rengetegszer jártam már ebben a két romvárosban, mégis mai napig elvarázsolnak az itteni templomok és palotaépületek. Az élővilág pedig itt is zseniális.
Mivel korábban már írtam mindkét romvárosról, ezért képes blog formájában mutatnám csak be őket. Ha kíváncsi vagy a történelmükre, kattints ide!
Első megállónk Topoxté romvárosa, amit kizárólag csónakkal lehet megközelíteni, mivel egy szigeten található.
A Yaxha-lagúna tele van krokodilokkal, de a sűrű növényzet miatt nehéz őket fotózni. Legalább egy tucatszor jártam már itt, mégis ez az első fotóm a hüllőről a lagúnán.
Topoxtéról keveset tudunk, mivel a régészek csak egyetlen olvasható sztélét tudtak feltárni. Azt azonban tudjuk, hogy a 12. században újra belakták a várost, ezért az épületek posztklasszikus építészeti jegyeket hordoznak magukon.
A palotaépület alatt 26 sírt tártak fel, mindegyik elhunyt 15-25 év közötti fiatal volt. Dátumokat a melléjük temetett cserépedényeken nem tüntettek fel.
Az élővilág a Yaxha-lagúna körül egészen zseniális. Rengeteg bőgőmajmot lehet lencsevégre kapni.
Yaxha bár hatalmas, mégsem tudunk róla semmit, mivel Topoxtéhoz hasonlóan itt sem találtak olvasható sztéléket. Így azt sem tudjuk, hogy a déli akropoliszt ki építtette.
Az északi akropolisz Yaxha legszebben feltárt palotaépülete. Itt-ott még az eredeti vörös festéknyomok is látszanak a falon.
Vera élvezi a kilátást az északi akropolisz hármas templomegyüttes legnagyobb épületének oldalából.
Yaxhában is látunk bőgőmajmokat.
De nem csak majmok ugrándoznak a fán. Dzsungelcsirkéket is fotózunk szép számmal, de papagájokat, tukánokat is megfigyelünk.
Pókmajmot nehezebb lencsevégre kapni, mert a bőgőmajmok sokszor elzavarják őket, de ezúttal szerencsénk van.
Sikerült lefényképeznünk egy rácsos farkú trogont is. A hím szebben mutat a képeken, de a tojó sem rossz.
Ő itt egy erdei fülemülerigó. Nehéz lefényképezni, mert folyamatosan ugrál ágról ágra.
A Maler-csoport korát csak az építészeti stílusból tudják megjósolni. Feltételezhetően a klasszikus kor kezdetén emelték az itteni piramisokat.
Az egyetlen olvasható sztéléből tudjuk, hogy Yaxhát 710-ben felégették, majd El Naranjo uralkodója feleségül vette a város úrhölgyét.
Ez a sztéle a teotihuacáni jelenlét egyértelmű bizonyítéka, mivel egy onnan származó harcost ábrázol, hieroglifák pedig nem szerepelnek rajta.
Kilátás a Yaxha-lagúnára a 216-os templom tetejéről. Ezzel a látvánnyal búcsúzunk Yaxhától.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
