Kolumbiában számtalan olyan természeti csoda van, amit a nagyközönség nem ismer. Ezek közül az egyik az Ibagué fölé magasodó Nevado Tolima déli lejtőibe bevágódott Combeima-kanyon. A fantasztikus táj mellett csodás köderdei világ fogad minket, az egyetlen élőlény, amivel nem találkozunk, az a turista. Ha Kolumbia ezen részére tévedsz, ne hagyd ki!
A Combeima-kanyonról már írtunk korábban, ezért képes blog formájában számolok be az áprilisi kirándulásunkról.
Korábban egészen a kanyon bejáratáig fel lehetett menni autóval, de pár éve a nemzeti park öt kilométerrel lejjebb húzta meg a határt, így az első szakasz nem olyan izgalmas.
Autók nem, tehenek azonban beléphetnek a nemzeti park területére. Két családnak máig joga van legeltetni a jószágokat a kanyonban.
A legelők után következnek a köderdők, ahol a folyamatos esők miatt sokszor megduzzadt patakokon kell átkelnünk.
Azzal, hogy a kanyon bejárata nem érhető el autóval, jelentősen csökkent a turisták száma a Combeima-kanyonban. Hiába esett hétvégére a túránk, egyetlen emberrel sem találkoztunk az ösvényeken.
A sűrű erdőből csak ritkán bukkan elő a magas sziklafal, de ha megteszi, leesik az ember álla.
Az patakátkelések az esőtől csúszós fákon feladják a leckét.
Lassan megérkezünk a kanyon végébe, ahol egy csodaszép vízesés vár minket.
Érthetetlen, hogy ezt a vidéket miért nem ismerik a turisták.
Nem ez a legszebb vízesés Kolumbiában, de tökéletes lezárása az ösvénynek.
A képeken nincsen semmilyen filter. A Combeima-kanyon tényleg ennyire zöld.
Mire visszaérünk a kanyon bejáratához, kitisztul az idő, így teljes egészében belátni a lélegzetelállító Combeimát.
Igen szerencsés ember lehet az, akinek itt van háza.
Túránkat a Finca La Rivera nevű komplexumnál zárjuk, ahová a képen látható felvonóval lehet eljutni. A helyben messze az átkelés a legjobb, mivel a kaja átlagos, viszont az elhelyezkedése miatt piszok drága.
Másnap reggel felkeressük a Villa Restrepo mögött található vízesések egyikét, ahová a szállásadónk visz el minket. A pandémia miatt végül nem Ibaguéban, hanem ezen az apró tanyabokron szálltunk meg, aminek egyetlen hostelében, a Cura por el Hablában mi voltunk az első külföldi turisták azóta, hogy két éve megnyitott. Remélem, nem mi voltunk az utolsók!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
