Rio Caribe városkájában szembesülünk a venezuelai valósággal. A pénz elértéktelenedésének hatására megkezdődött az elszegényedés, ami a közbiztonság romlásához vezet. Tőlünk húsz méterre lövik agyon a település szabóját azelőtt a pizzéria előtt, ahol amúgy alig két dollár egy családi pizza. Bár a bűnözés miatt Venezuela nem a legbiztonságosabb desztináció, az olcsóságának hála elég sok időt tervezünk itt tölteni.
Rio Caribe pont úgy néz ki, ahogy az ember egy koloniális halászfalut elképzel. A halászok napégette, szálkás testtel rohangásznak föl és alá hallal jól megrakott ládákkal a fejükön, lábaik alatt kiéhezett, girhes kóbor kutyák csaholnak egy-két leeső finom falatra várva. Kicsit feljebb hot-dog árusok árulják hagymában és chiliben tocsogó portékájukat amolyan McDrive módra, mivel a többség csak kihajol a kocsija ablakán és már viszi is a csemegét.
Rio Caribe katolikus temploma
A színesre festett ódon házak rácsos ablakán anyókák bámulnak ki, az utcán öreg urak dominóznak víz ízű Polar Light sört szürcsölve. Az egész olyan idilli. A környező tengeröblök, mint a Pui Pui vagy a Medina klasszikus karibi partszakaszok pálmafákkal, fehér homokkal és meleg tengerrel. Minden adott ahhoz, hogy Rio Caribe a Föld egyik legismertebb tengerparti üdülője legyen. És még sem az. Rajtunk, no meg négy spanyolul nem beszélő cimboránkon kívül egy darab turista nincs a városban.
Rio Caribe halászkikötőjében keresünk csónakot, hogy eljussunk a Playa Medinára
Venezuelának rossz a híre. Az európai és az amerikai Chávez-ellenesség nem kedvez a turizmusnak, a legnagyobb problémát azonban a közbiztonság jelenti. Évente Venezuelában 24 000 embert ölnek meg. Még az olyan hangulatos helyeken, mint Rio Caribe sem lehet teljes biztonságban az ember, mivel heti egy gyilkossággal ő is hozzájárul a statisztikákhoz. Az külön balszerencse, hogy egy ilyennek második napunkon mi is szem- és fültanúi vagyunk. A pizzéria előtt, ahol tegnap ugyanebben az időben vacsoráztunk, két fegyveres enged bele öt golyót a városka szabójába, minössze 20 méterre tőlünk. Rögtön felbolydul az amúgy csendes kisváros, mindenki futásnak ered. A szabó azonnal meghal, minket pedig bezárnak a hostelbe.
- Szegény Venezuela! - mondja egy órával később a pizzéria argentin tulajdonosa - Pár éve még nyugalom volt és béke, most lassan minden nap agyonlőnek valakit az utcán. Nem lehet itt élni.
A venezuelai bolívar egyre értéktelenebb
Ez az első alkalom, hogy nyolcéves latin-amerkai utazásaim során lövöldözés tanúja vagyok. Nem viselem olyan jól, mint gondoltam. A másik ok, ami miatt Venezuelát a turisták kerülik, az a bonyolult pénzváltás. Sok olyan külföldivel találkoztam itt korábban, akik Venezuelát a Föld egyik legdrágább országának tartották, mert nem tudták, hogy itt nem szabad bankkártyával pénzt felvenni vagy bankban váltani. Az állam és a bankok 1 dollárért 4,3 bolívart adnak, míg a feketepiacon a 18-20 bolívart is megkapod érte. A helyiek persze ez utóbbihoz igazítják az áraikat, így aki banknál vált, az valóban úgy érezheti magát, mintha Norvégiában járna. A probléma azonban az, hogy spanyol nyelvtudás nélkül felkutatni a feketén váltókat nem kis kihívás és nem is veszélytelen. Szállókon ugyan válthat az ember a recepción, de ott sem kap meg 15-nél nagyobb összeget egy dollárért, ráadásul ritkán van náluk nagy tételben bolívar.
Te magadra tetováltatnád Orbán Viktort?
Tudom, hogy vannak országok, ahol kettős árfolyamot használnak. Ilyen például Kuba, ahol azonban az állam felvállalja, hogy a turistának minden a háromszorosába kerül. A venezuelai pénzváltást sokáig nem értettem, míg nem egy illegális pénzváltó elmagyarázta nekem miért is kerül a feketepiacon negyed annyiba a dollár.
- A mi pénzünk nem konvertibilis, sehol nem váltják. Az országba ezért kevés dollár érkezik, s ami érkezik, az is marad az államnál. Persze a kereskedőknek szüksége van a dollárra főként a kikötőkben és a határok mentén. Ezért időközönként az állam nagyon olcsón, 4-5 bolívárért piacra dob dollárt, amit a gazdagok felvásárolnak. Mióta Chávezt októberben újra megválasztották, nem történt dollárkibocsátás. Lassan 3 hónapja nincs amerikai valuta az országban. Egyszerűen elfogyott a dollár az országban, így a turistáktól próbáljuk összeszedni a pénzt. Ha van egy kereskedő, akinek kell sok dollár, akkor nagyon magas áron vásároljuk azt fel tőletek. Hallottam olyat, hogy Caracasban az arabok már 22 bolívart is megadnak egy dollárért.
Érkezés a Playa Medinára
Hát így van ez. A nyugat ahol tud, kibabrál Venezuelával. A fals hírek miatt elmaradnak a befektetők, így virágzik a feketepiac. Ez jó nekünk turistáknak, mert évről évre egyre olcsóbb minden, bár az is tény, hogy az árak kiszámíthatatlanok.
- Ha Chávez felépül és újra bocsátanak ki dollárt, azonnal visszamegy a feketepiaci ár 8-10 közé. Akkor nektek turistáknak megint nem lesz jó világ - röhög a pénzváltó.
Hogy mennyire igaz Venezuela sárba tiprása, arra a legjobb példa a Conviasa légitársaság, akiket évek óta tiltólistán tart az IATA, ergó nem repülhetnek Európába és Amerikába. A hivatalos magyarázat az, hogy 2010-ben leesett két repülőjük. Persze azok az indiai és pakisztáni légitársaságok, akiknek sokkal rosszabb a statisztikájuk, megkapják a tagságot. Az igazság az, hogy Venezuelában olcsó az üzemanyag, így akár harmad áron repülnének, mint amerikai és európai társaik. Kinek kell az, hogy Chávez miatt tönkremenjen az Iberia, a KLM vagy a Lufthansa?
Eri élvezi a strandot
Mivel Rio Caribe elég apró, nincs mit tennünk, mint a recepción váltani. 15 bolívart kapunk egy dollárért, ami majdnem négyszerese a hivatalos árfolyamnak. Nagyvárosban többet kapnánk a pénzünkért, de így sem panaszkodunk, mert Rio Caribe így is kifejezetten olcsó még a magunk fajta magyar hátizsákosoknak is. Playa Medinára 200 bolívarért, tehát alig több mint 13 dollárért találunk csónakot, ami leosztva hatunkra szinte fillérekbe kerül. És mit kapunk cserébe? Egy rázós egyórás tengeri utat a végén egy csodaszép, pálmafás öböllel. Rajtunk kívül csak néhány család élvezi a napfényt és a 30 fokos Karib-tengert. Halat eszünk 30 bolívarért, sört iszunk egy ötösért. Azt hiszem, élvezni fogjuk Venezuelát, de nagyon...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
