Három évvel ezelőtt jártam először Salentóban és a Cocora-völgyben. Azóta minden évben visszatérek. Kevés olyan hely van a világban, ami ennyi idő után is meg tud babonázni, de a Nevado del Ruíz Nemzeti Park déli csücskében aláereszkedő Cocora-folyó völgye mindenképpen közéjük tartozik. Itt vannak a Föld legmagasabb pálmái, itt található a legnagyobb kiterjedésű paramo szerte Dél-Amerikában és itt él a világ legnagyobb kolibrije. Ezek csak a legek, de a Cocora-völgy ennél sokkal több.
Észak-Kolumbia izzasztó partvidéke után épp itt volt az ideje, hogy visszatérjünk az Andok árnyékos völgyeibe. Hosszú éjszakai buszút után Medellínben töltünk egy napot (a jövőben lesz még róla szó), majd onnan újabb öt órás menet következik Salentóba. Fárasztó a másfél napos utazás, de Salentóba érkezvén azonnal eltűnik az arcunkról a fáradtság minden nyoma. Szeretem én Villa de Leyvát és Baricharát is, de Salentónak más a hangulata. Ez a falu él. Szerencsére péntek van, így a tényleg csak pár utcás falu főtere tele van bulizni vágyó armeníaiakkal és pereiraiakkal. Mi persze nem csak a rum és a sör miatt vagyunk itt, hanem azért is, hogy lássuk a Föld legmagasabb pálmáit.
Salento színes főutcája
Salento színes balkonjai elvarázsolják az embert. Olyan érzésem támad, mintha egy gyerekeknek épített skanzenben lennék. A teraszokon hízott házimacskák heverésznek, alattuk mindenhol hangulatos éttermek, helyi kiskocsmák és kézműves boltok várják a betérő gazdag turistákat. Nem, Salento nem külföldiekkel van teli (bár azokból is van bőven), hanem jómódú városi fiatalokkal, akiknek Salento olyan, mint a magyaroknak a Káli-medence.
Hétvégente rengeteg ember látogatja Quindio legszebb faluját
Ha ebben a városkában jársz, nem hagyhatod ki a trucha en salsa de ajo nevű helyi specialitást. 20 000 peso nem kevés egy fokhagymás lében úszó sült halért, de szerencsére van akkora adag, hogy ketten bőven jól lakunk vele. Mindezt leöblíted a sarki kocsmában egy jófajta Medellín Añejóval és máris kész a tökéletes este.
Korán kelünk, mert rajta akarunk lenni az első dzsipen, ami Cocora faluba tart. Tíz éve még nem volt aszfaltút a nyolc kilométerre fekvő tanyabokorra, így indokolt volt a Willy's terepjárók jelenléte. Ma már jó minőségú út vezet fel a völgybe, de szerencsére a helyiek megtartották színes dzsipjeiket, így nagy élmény a platón utazás.
Ranch a Cocora bejáratánál
Cocora falujából indul fel az ösvény az Acaime fincához. Az ösvény kezdetben élénkzöld legelőkön vezet keresztül, amit az osztrák teheneknél is hízottabb jószágok olykor három méter mély árokká jártak ki az évtizedek során. Szerencsénk van, hetek óta nem esett az eső, így száraz lábbal ússzuk meg a mezőjárást.
Mikor felszáll a hajnali köd a pálmákról, mesés lesz a táj
Egy óra múlva már a Los Nevados Nemzeti Park bejáratánál vagyunk. A zöld legelőket sűrű köderdő váltja. Olyan virágokat látunk, amiket eddig sehol máshol. Én korábban mindig november-december tájékán jártam erre, mikor sokkal kevesebb a virág, így nem győzöm kattintgatni a fényképezőt.
Fantasztikus a madárvilág a Cocora-völgyben
Az ösvény egyértelmű, eltévedni rajta nem lehet, bár aki nem bírja a hegymenetet párában, az megszenvedhet vele. Vagy négy alkalommal kelünk át függőhídon, mire megérkezünk az Acaime fincához. A bejáratnál felszólítanak, hogy kutyát bevinni szigorúan tilos, mert az megzavarná a ma már inkább ökolodzsként működő farm élővilágát. És valóban, az Acaime ma inkább hasonlít egy egzotikus madárparkra, semmint gumicsizmás rancherók lakhelyére.
Rengeteg gyönyörű virágot látunk az ösvény mentén
A bokrok virágai körül ezerszám repkednek a kolibrik. Húsz perc alatt kilenc fajtát tudok megkülönböztetni, ilyen fajgazdagságot eddig sehol nem láttam.
Az Acaime finca a kolibrik paradicsoma
Fotózgatás közben az erdőből kikocog egy ormányos medve. Hondurasban és Guatemalában sokszor láttam, sőt ettem is ilyenfajta állatot, de ennyire fotogén egyeddel még sehol nem találkoztam.
Az ormányos medve az egyik legaranyosabb állat Dél-Amerikában
Acaime után felkapaszkodunk a Finca La Montañához. A 300 méteres kapaszkodó érdekes módon már nem köderdőkön, hanem fenyveseken át vezet, melyek tövében íztelen málna és mérgesnek tűnő, színpompás gombák nőnek.
Ehhez hasonló furcsa gombák nőnek az erdőben
A 2860 méter magasban található fincáról egészen zseniális a kilátás a völgyre.
Kilátás a Finca La Montañától
Rövid pihenő után irány vissza Cocora. Séta közben az egyik bokorból szárnycsapkodást hallunk. Paujil-, vagyis dzsungelcsirke család menekül előlünk.
A Cocora-völgy viaszpálmái a Föld legmagasabb pálmái
Fél óra ereszkedés után egy csodás kiszögelléshez érünk, ahonnan a túra legszebb kilátása tárul a szemünk elé. Lábunk alatt a Föld legmagasabb pálmái sorakoznak, tövükben a legelésző marhák hangyáknak tűnnek. Leérve a pálmák aljához olyan érzésem támad, mintha Panamaváros felhőkarcolói alatt sétálgatnék. Egy különbséggel, itt jó a levegő.
Ezért a látványért érkezik minden turista
Naplementére érünk vissza Salentóba. Szombat este révén a kocsmák diszkóvá alakulnak, de vagyunk annyira fáradtak, hogy az aktuális reggaeton slágerek helyett inkább szállásadónk Garfieldra hasonlító macskájának, Monónak a nyávogását hallgassuk.
Lebegni támadt kedvem a Föld egyik legszebb helyén
Salento és a Cocora-völgy egy csoda. Sok gyönyörűséget láttunk már eddig is, de a venezuelai tepuik óta messze ez a két nap volt a legemlékezetesebb. Alig várom, hogy újra visszatérjek egy Mirador-csapattal. Talán majd jövőre...
Eri beleszeretett a pálmákba
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
