A Szent Völgyben tett utazásunk következő állomása Pisac. A romváros az egyik legjobban feltárt inka település, éppen ezért rengeteg a turista, ami sokat elvesz az élményből. Ettől függetlenül Pisac kötelező látnivaló, mi a Mirador-csapattal szántunk rá egy fél napot.
Cuzco és Pisac között féltávnál érintjük Ccorao faluját. Ez a település - Tipónhoz hasonlóan - tengerimalacból készült ételeiről híres. Mivel azonban Ccorao a turisták fő útvonalán fekszik, az árak elég magasak, így ezúttal kihagyjuk a lakomát.
Taray falu az Urubamba-folyó völgyének a kapuja. A háttérben feltűnnek a Sahuasiray és a Chicón havas csúcsai.
Az inkák városaikat jelképek mentén építették. Pisacot egy szárnyait kitáró kondor védelmezi.
Pisac nevének jelentése: fogoly. Hogy a régészek milyen megfontolásból nevezték el a romvárost egy Szent Völgyben nem is őshonos madárról, senki nem tudja.
Pisac eredeti lakói a kujó indiánok voltak. Pachacutec, miután legyőzte őket a 15. század közepén, várost építtetett a völgy fölé. Az első épületeket a földműveseknek építették, akik a környező teraszokon krumplit és kukoricát termesztettek. A városrész (Qantus Raqay) közvetlen a park bejáratánál található.
A kilátás Pisac minden pontjából zseniális.
Pisac rendelkezik a legnagyobb feltárt teraszrendszerrel. A mögötte látható városrész (Q'allaqasa) az inkának és udvartartásának a lakhelye volt.
Pisac temetőjét a szomszédos hegy oldalában alakították ki. A régészek mintegy tízezer sírhelyet tártak fel, melyek többségét az évszázadok során sajnos kifosztották a sírrablók.
Pisac városrészeit több túraútvonal is összeköti. A legújabb ösvény a hegygerincen fut, ahonnan minden irányba remek kilátás nyílik,
Azokon a helyeken, ahol nem lehetett ösvényt kialakítani, az inkák alagutakat fúrtak. Ezeket magukra méretezték, nem a 21. századi európai turistákra.
Pisac szakrális központja az Intihuatana. A Napkő nem csak kalendáriumként szolgált, de a városok közötti hírközlést is szolgálta.
Sajnos az Intihuatana épületeit nem lehet látogatni. Pedig idáig kevés turista látogat el, mivel elég messze esik a park bejáratától és a falutól egyaránt.
A régészek a képen látható épületekben rengeteg gyógynövényt találtak, ezért feltételezik, hogy a városrész vagy kórházként, vagy a gyógyítók lakónegyedeként működhetett.
A romváros és a mai falu közötti 350 méteres szintkülönbséget az inkák beteraszozták. Ezek mentén ereszkedünk le a kézműves piacra.
A teraszok többségét ma már nem művelik, mivel a régészeti park részét képezik, de az Urubamba-folyó menti földeken máig zajlik a gazdálkodás.
A Rio Kitamayu vízeséseiben csak nagy esőzések után van víz. Érkezésünk előtt pár nappal ért véget az esős évszak, így láthattuk ezt a csodát.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
