Dominika északnyugati partvidékén utazunk végig, felemás élményekkel. Az út első fele abszolút bejön. Végre látunk két szép és aránylag tiszta strandot, valamint La Isabela romjai is megérintenek, de Puerto Plata felé tovább utazva megint szembejön velünk a dominikai valóság: a mocsok és az igénytelen viselkedés. Pedig nem lenne rossz hely ez a Dominika, csak túl sok rajta a dominikai.
Magunk mögött hagyjuk Monte Cristit és megindulunk keletnek az északi partvidék mentén. Az első napra nem tervezünk sokat, mivel az elmúlt napok nagyon intenzívek voltak. A cél első körben Buen Hombre öble, majd Punta Rucia, amikről csupa jót olvastunk korábban a neten.
Az út Buen Hombréba könnyen autózható, mivel errefelé kevesen laknak és így nincsen tömeg. Jól esik egy kicsit szabadabban vezetni, nem attól rettegni minden kilométeren, mikor szorít le a kukoricásba egy kamion.
Az út Buen Hombre felé könnyen utazható, mert nincs rajta forgalom
Az öbölbe új, aszfaltozott út vezet. Közeledvén a faluhoz megállunk itt-ott fotózni, mert a kilátás kifejezetten jó a partmenti dombvidékre.
Buen Hombre partvidéke igen tetszetős
Buen Hombre elnyeri a tetszésünket, bár nem sok minden van errefelé. A tengerpart szép és meglepő módon a homok is tiszta, nem olyan szemetes, mint volt a délnyugati partvidéken. Fürdőzünk, homokvárat építünk, élvezzük, hogy nincs tömeg.
Buen Hombre tengerpartja nagyon rendben van
Innen Punta Rucia még legalább egy óra autókázás, úgyhogy három óra felé visszaülünk a kocsiba. Az út errefelé már nem olyan jó, mint volt idáig, de lévén nincs forgalom, egész gyorsan haladunk, leszámítva néhány tehéncsordát, amik olykor megálljt parancsolnak.
Punta Rucia felé többször megküzdünk a tehéncsordákkal
Punta Rucia nem sokkal nagyobb Buen Hombrénál, de itt már látunk egy-két külföldi turistát. Bár a Dominikai Köztársaság hihetetlenül népszerű a tengerimádók körében, ezidáig nem láttunk egyetlen európai arcot sem, leszámítva a pizzériák és pénzváltók olasz tulajdonosait. Persze itt sem keressük a társaságukat, így kötünk ki a Hotel Keisyalbában, ami 100%-ban dominikai annak minden nyűgével együtt. 2500 peso egy eléggé lepukkant szoba hideg vizes zuhannyal és deszka nélküli WC-vel. Ami jó a helyben, hogy a tulaj gyerekei és azok barátai mindig a szálló előterében gyülekeznek, így végre van kikkel Zarándnak és Barangónak játszani.
Punta Rucia öble
Punta Ruciában a tengerpartot leszámítva nem sok minden van. A falutól pár kilométerre a térkép jelöl egy mangrovét, ahol állítólag lehet lamantinokat látni, úgyhogy másnap nekiveselkedünk az erdőnek. Az oda-vissza négy kilométeres séta során pár madáron kívül csak érdekes kaktuszokat látunk, a mangrovéban lamantint egyáltalán nem. A parkban amúgy nincs rajtunk kívül egy lélek sem, ahogy a bejáratánál lévő öbölben sem. Nem úgy a falu határában nyújtózó Playa La Ensenadán, ahol rengeteg az ember. A part retkes, a víz zavaros, a kifőzdékben az étel unalmas és drága. Ráadásul még a parkolásért is fizetni kell, amire eddig nem volt példa az országban.
Mi sétálunk, a srácaink inkább futnak
Kaktuszszakértés
Tényleg jól néznek ki az itteni kaktuszok, na!
Az Estero Hondo névre hallgató lagúna kevésbé
Az ékfarkú lile a trópusokra jár fészkelni
Azt nem gondoltam, hogy Dominikán ugartyúkot is látunk majd
Az Estero Hondo melletti Playa Aya teljesen kihalt
A Playa La Ensenada ezzel szemben túlzsúfolt
Punta Ruciában a legjobb egyértelműen a naplemente. Már csak ezért érdemes volt erre kanyarodni.
Punta Ruciában zseniális a naplemente
Két éjszakát töltünk a faluban, majd folytatjuk tovább utunkat a part mentén. Nem messze fekszik La Isabela romvárosa, a második spanyolok építette település Amerikában (az elsőt, La Navidadot nem sokkal az alapítása után felégették a taino indiánok). Nevét Kolumbusz Kristóf adta tisztelegvén a spanyol királynő, Kasztíliai Izabella előtt, aki támogatta a hajós expedícióját.
A romok bejárása előtt tiszteletünket tesszük a Templo de las Américasnál, ami Dominika egyik legfontosabb keresztény zarándokhelye.
A Templo de las Américas
A templomtól alig pár méterre találhatók a romok. Először a múzeumot keressük fel, ahol megismerkedünk La Isabela mindössze hét éves történelmével. Két ok miatt volt ilyen rövid. Egyrészt a város kitett volt a hurrikánoknak (az 1495-ös vihar szinte teljesen elpusztította), másrészt 1500-ban a spanyolok aranyat találtak a sziget túloldalán, ami miatt nem volt értelme tovább fenntartani a telepet. Kolumbuszék a központjukat áttették az 1496-ban alapított Santo Domingóba, ahol nem sokkal később erődöt emeltek.
A városból nem maradt sok, néhány falrészletet leszámítva két dolog érdemel említést. Az egyik egy üregibagoly, ami le nem veszi rólunk a tekintetét, amíg a romok között téblábolunk, a másik La Isabela temetője. Ez utóbbi azért érdekes, mert egy 1973-as feltárás során a régészek egy európai női és két feketeafrikai férfi csontvázat is feltártak, ez utóbbiaknak a korát is meg tudták határozni. A két afrikai csontváz korát 800 évesre tették, de a női lelettel is bajban vannak a kutatók, mivel Kolumbusz nem vitt magával nőket az első két expedíciójára. Hogy kerültek La Isabela temetőjébe ezek az emberek?!
La Isabela úgy is hatalmas élmény, hogy nem maradt meg belőle szinte semmi
La Isabelát magunk mögött hagyván gyerekeink követelik a napi csobbanást, így letérünk a főútról és megállunk egy kicsit a Playa Cenorténál. Nem ez a leglátványosabb karibi strand, de legalább elviselhetetlen, mert a helyiek itt is kocsiból bömböltetik a reggaetont. Egymástól nagyjából húsz méterre állnak az autók tetőre szerelt hangfalakkal, és a kitelepülő családok próbálják egymást túllicitálni mind decibelben, mind elfogyasztott Brugalban. Barangónak és Zarándnak annyira elviselhetetlen a hangerő, hogy rimánkodnak, menjünk innen.
A Playa Cenorte jó hely lehetne...
...csak az ilyen családi kitelepülések elviselhetetlenné teszik
A főút mentén egy kifőzdében ebédelünk; rizs, lencse, csirkecomb tíz dollárért. Ez van! Dominika az eddigi legdrágább ország, ahol a családdal utaztam.
Hogy pótoljuk a fürdést, letérünk a Playa Grande felé. Ez a strand sokkal jobban néz ki, mint a Playa Cenorte, fürdeni azonban nem nagyon lehet, mert a parton kilométer hosszan végigfut egy homokkőmonolit, amit ellepnek a tengerisünök.
A Playa Grandén sem sikerül fürdenünk
Luperón felé utazunk tovább. Az apró település meglehetősen unalmas, ráadásul egy útépítés miatt elterelnek minket, a kerülőutat azonban elfelejtették kitáblázni, így vagy húsz percet bolyongunk, mire sikerül kitalálnunk a városkából.
Luperón főtere
Gyerekeink továbbra is fürdőznének, így Luperón után megindulunk a Playa Cambiaso felé. Ide már földút vezet, amin nagyon lassan haladunk; rengeteg a gödör, így húszas átlagot sem tudunk menni. A borzalmas útviszonyok miatt nem meglepő, hogy nem téblábol errefelé senki. Bár ez a strand sem túl acélos, itt legalább nem bömböl úgy a zene, úgyhogy végül Barangóéknak van hol megmártózniuk.
Útban a Playa Cambiaso felé nem rossz a táj
Puerto Platáig még vagy egy órát autózunk, közben belekeveredünk a külvárosi dugóba. Vasárnap lévén mindenki próbálja magát visszaverekedni a városba a környező strandokról, amik szörnyű állapotban vannak a hétvégi ereszd el a hajam után.
Zarándnak megvan a boldogsága: végre várat építhet
Szállót keresünk, de nem megy könnyen. Puerto Plata bár turistás, általában napközbeni kirándulók látogatják, akiket óceánjárók hoznak ide, így alig van egy-két szálloda, azok többsége ráadásul szerelemmotel. Végül a külvárosi Hotel Galsiban kötünk ki, ahol a partvidéken megszokott 2500 pesót fizetjük a szobáért.
Buen Hombre, Punta Rucia és La Isabela elnyerte a tetszésünket, de Puerto Plata felé a partvidék erősen felejtős…
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
