Patagónia legszebb hegycsúcsa a Fitz Roy. 2014 után ismét eljutottam ennek a nagyszerű hegynek a lábához, ráadásul tökéletes időjárás mellett. Remélem, sokszor lesz még lehetőségem ide eljutni, mert ez a hely egészen varázslatos. Számomra sokkal nagyobb élmény, mint a Torres del Paine.
Megérekzik a Mirador-csapat, akikkel a repülőtérről azonnal El Chaltén felé vesszük az irányt. Patagóniában a távolságok új értelmet nyernek. Az El Calafate és El Chaltén közti 220 kilométeres út során csak egyetlen estanciát érintünk, az is a végtelen pampa kellős közepén áll.
Patagónia argentin oldala már-már sivatagos
Hogy a figyelmet fenntartsam, megbontok pár palack argentin vörösbort, amiknek már az út felénél a végére érünk. Azonnal feledésbe merül a másfél napos, fárasztó repülőút, és a roppant bántó patagóniai szellő sem kínoz minket annyira. Hiába van száz kilométeres keleti szél a Lago Argentino partján, a csapat egy szál pulcsiban fotózkodik a valószerűtlenül kék vízzel a háttérben.
A száz kilométeres szél sem zavar minket a Lago Argentino partján
El Chaltén városkáját a késő délutáni órákban érjük el. Mivel a környékét pár éve már alaposan bejártuk, ezért most nem szaporítanám a szót, hanem következzen egy képes bejegyzés, amiben a városkáról és a Fitz Roy gyalogtúráról lesz szó.
(Voltunk a Cerro Torrénál is, de ott akkora eső és szélvihar fogadott minket, hogy értelmezhető képanyag nem született róla.)
Közeledvén El Chalténhoz érdemes megállni a kilátónál, mert ilyen panoráma fogadja az embert
Chaltén tehuelcse nyelven annyit tesz: füstölgő hegy. Az őslakosok így nevezték a völgy fölé magasodó Fitz Roy gyakran felhőbe burkolódzó szikláját.
El Chaltént 1985-ben alapították, korábban csak marháikat legeltető gaucsók, birkapásztorok és aranymosók fordultak meg a völgyben. Ez a ház egyike az első itt emelt épületeknek.
Hivatalosan mintegy kétezer lakója van El Chalténnek, de állandó jelleggel csak alig egy tucat ember él a városkában. Ők a telet is itt töltik, a többiek viszont csak a nyári, turista szezonban költöznek le.
El Chaltén turistamentes övezete meglepően egyhangú. A szállodák és éttermek alkalmazottai ezekhez hasonló házakban laknak a szezon idején.
A Fitz Roy gyalogtúra első állomása egy kilátó, ahonnan belátni a Rio de las Vueltas völgyét háttérben a Cordón de los Cóndores hegyeivel.
Nem véletlenül nevezték a tehuelcsék Füstölgő hegynek a Fitz Royt. Az első másfél órában nekünk sem mutatja meg magát.
Aztán egyszercsak kitisztul az ég a havasok felett, ami után én is könyörögni kezdtem egy képért, pedig ilyet nem sűrűn csinálok.
A Mirador-csapat egyik tagja, Csilla pózol az idő közben teljesen kitisztuló Fitz Roy előtt. A szél is elcsendesedett, így a nap hátralévő részében kellemes, tavaszias időben baktattunk fel a Laguna de los Treshez.
Jó lesz ez a Mirador honlapjára!
Na, ezért jó, ha az embernek van egy átlagosnál jobb fényképezője.
Patagónia tipikus madara a tűzszemű diucon.
A verébsármány, amiből ugyancsak sokat látni a Fitz Roy környékén, költöző madár. A teleket Észak-Argentínában tölti, a nyarakat Patagóniában, de egy kisebb populáció Falklandra is átrepül minden évben.
A Mirador-csapat tagjai küzdenek a Fitz Royhoz vezető kaptatóval. Háttérben a Laguna Madre látható.
Kicsit nagy a forgalom a Fitz Roy előtti törmeléklejtőn. Főszezonban naponta átlag háromszáz turista járja az ösvényt.
Mindenki ugyanarra a képre vágyik.
Pont ugyanolyan látvány tárul a szemünk elé, mint 2014-ben. Novemberben a Laguna de los Tres általában még be van fagyva, így a Fitz Roynak még nincs tükörképe.
Délután már hátulról süti a nap a sziklákat, de azért így impozáns a látvány.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
