Ki ne vágyna arra, hogy egyszer megpillantsa a Föld legmagasabb vízesését, az Angelt? Nekem ez már számtalanszor sikerült, de soha nem láttam annyira tisztának, mint most. Víz ugyan nem sok volt benne, ahogy a folyóban sem, de megérte a majd hat órán át tartó csónaktolás, mert lélegzetelállító látványban volt részünk. A Canaimába vezető kisrepülőzés Wonkénből pedig maga a mennyország.
Sokszor írtam már az Angel-vízesésről, de ahogy az egész Gran Sabanával, úgy ezzel sem lehet betelni. Képes beszámoló következik a Föld legmagasabb zuhatagáról.
Wonkénből felszállva azonnal átrepülünk a felett a zúgó felett, aminek a partján két fantasztikus éjszakát töltöttünk az elmúlt napokban. Régen mindent erdő borított, de a pemónok piromániájának köszönhetően ma már a vidék füves pusztaság.
A pilótánk is élvezi az utat, így a lehető legközelebb repül a Churí tepui oldalához. Ez a táblahegy esőzés után a legszebb, mivel akkor több tucat egymással párhuzamos vízesés szakad alá az oldalán.
A következő alkalommal megmásszuk ezt a tepuit is. A Chimanta-masszívum táblahegyeit senki nem mássza, jó része teljesen felfedezetlen.
Ez pedig a Chimantát északról lezáró Iuana tepui. Valószínűleg ezt sem mászták még meg soha.
Átrepülvén a Rio Acanan völgye felett megérkezünk az Auyantepui széléhez. Ez sem akármilyen látvány.
Hihetetlen mázlink van! Egyetlen felhő sem takarja az Angel-vízesést, teljes valójában pillantjuk meg a gép ablakából.
A pilótánk az Angelhez is a lehető legközelebb repül. Soha nem láttam még ilyen tisztának.
Szerencsére fordul egyet a géppel, így felülről is megtekinthetjük ezt a csodát.
Itt már leszálláshoz készülődünk. A háttérben a Kurawaimö (balra) és a Kusari tepui (jobbra) látszanak, előttük a Rio Moroco kanyarog.
Canaima ikonikus három pálmája, háttérben a Salto Sapóval.
Másnap reggel irány az Angel-vízesés, ezúttal csónakkal. Az alacsony vízállás miatt majdnem 8 órán át tart az út, ebből közel hat órán át kell toljuk a csónakot.
Gyönyörűen tükröződik a Rio Carrao vizében a Cerro El Sol és a Cerro la Luna kettős tepui.
Lassan közeledünk az Angel-vízesés lábánál kialakított táborhelyre. Sajnos a csónaktúra során ezúttal kevés kép készült, mert folyamatosan tolnunk kellett a ladikot.
Kilátás az impozáns Angel-vízesésre a táborhelyünkről. Megérte az egész napos "kanyoning".
Akkor hát irány a vízesés alja! Nagyjából egy órás sétával érkezünk meg a 979 méter magas zuhatag lábához.
Ritkán készíttetek magamról képet, de az Angelnél mindig. Nemsokára visszatérek...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
