Az Iguazú-vízesést legalább egyszer látni kell. Nekem nem ez az első alkalom, és a munkám miatt valószínűleg nem is az utolsó, hogy felkerestem a Brazília és Argentína határán fekvő vízesésrendszert, ami - ahogy korábban - most sem nyűgözött le. A turistaáradat a korábbiakhoz képest csak nőtt, a tömeg egyszerűen agyonvágja az élményt. Ráadásul ezúttal egyetlen nap alatt akartuk körbejárni a parkot, ami tulajdonképpen képtelenség.
Ezúttal is késik a gépünk, így sikerül ismét éjfél után érkeznünk. Hogy miért Foz do Iguaçuban foglalt hotelt a csapatnak a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetem, rejtély. Az argentin oldalon lévő Puerto Iguazú sokkal hangulatosabb, olcsóbb és biztonságosabb a brazil nagyvárosnál, ráadásul holnapután Argentína felé vesszük az irányt, úgyhogy logikusabb lett volna ott aludni. No, de ha Fozban kell aludni, hát Fozban alszunk.
Hajnali kettőkor kerülünk ágyba, s mivel az Iguazú-vízesés brazil és argentin oldalát egy nap alatt kell megnézzük, hatkor már kelünk is. Kemény két hét elé nézünk, ha minden napunk ekkora rohanásban fog telni. Szép nagy buszt küldenek értünk helyi vezetővel, aki tisztában van vele, hogy nincs rá szükség, úgyhogy látványosan végigunatkozza az egész napos kiruccanást.
Mivel korábban már részletesen foglalkoztunk az Iguazú-vízeséssel, ezért ezúttal képes blog formájában mesélném el, hogyan is lehet, illetve nem lehet egyetlen nap alatt végigjárni Dél-Amerika egyik leghíresebb természeti látnivalóját.
Az Iguazú-vízesés egyik legnagyobb erénye, hogy a zuhatag mellett az ember megismerkedhet az egykori szubtrópikus erdők élővilágával. Az 550 négyzetkilométer összterületű nemzeti park egyik tipikus állata a coati, vagy ahogy Latin-Amerikában nevezik, pizote. Bandákba verődve élnek, egy-egy csoport egyedszáma akár a százat is elérheti. Ők okozzák a park területén a legtöbb balesetet, mivel bármennyire is jópofák, bizony harapnak, amit a turisták többsége nem tud.
Az argentin oldalon kezdünk, azon belül is a kék túraútvonallal, aminek leglátványosabb vízesése a Salto Dos Hermanas. Itt szerencsére nincs sok turista, úgyhogy gond nélkül lehet fotózni.
A sarlófecskék szeretnek a vízesés mögött fészkelni, mivel ezzel biztonságban tudják a tojásaikat. Hihetetlen, de képesek átrepülni a a másodpercenként alászakadó 1700 köbméternyi vízoszlopon anélkül, hogy bajuk esne.
A Salto Bossetti az Iguazú egyetlen olyan vízesése, aminek a lábához oda lehet sétálni. Sokaknak megy itt tönkre a fényképezője.
Szinte mindegyik turista találkozik az urracával, a dél-amerikai szarkával, ami annyira megszokta az emberek jelenlétét, hogy szívesen pózol a kameráknak.
Bár az Iguazú-vízesés 90 %-a Argentínához tartozik, a látványos képeket a brazil oldalról lehet készíteni. Az egyetlen kiszögellés Argentínában, ahonnan belátni a zuhatagokat, a piros útvonalon található.
A kép hétköznap készült, amikor többségében külföldiek látogatják a parkot. Ha hétvégén sodorna ide a sors, alsó szinten háromszor ennyi emberrel kalkulálj.
A vízesés egy 135 millió évvel ezelőtti lávakiömlés eredménye. A megszilárdult bazaltsziklák nem mindenhol látszanak, de a Salto Mbiguánál kikandikálnak.
Sokan nem tudják, de a parkban látható Apella csuklyásmajmok már az európai ember érkezése előtt eltűntek a szubtrópusi erdőkből. Észak-Amazóniából telepítették be őket újra.
Az Iguazú legmagasabb és legnagyobb vízhozammal bíró zuhataga a Garganta del Diablo, vagyis az Ördögtorok. Egy hosszú, folyóra épített hídrendszeren át érhető el, ahol hatalmas a tömeg. Magát a hídrendszert okosabb vonattal megközelíteni, pláne akkor, ha csak egyetlen napod van a parkban.
Az arasszári, vagy köznyelven törpetukán ugyancsak őshonos madara a parknak. Érdekességük, hogy a klasszikus tukánoktól eltérően 8-10 fős csapatokban élnek, és hogy alvás közben a farktollaikkal betakarják a fejüket.
A park egyetlen klasszikus tukánja a Toco, ami eltérően sok más tukánfajtától egyszínű, narancssárga csőrrel rendelkezik. A brazil oldalon van egy túlárazott madárpark, ahol akár pózolni is lehet vele, de még szerencse se nagyon kell ahhoz, hogy a vízesések közelében lencsevégre kapj néhány vadon élő példányt.
A pápaszemes guán ugyancsak őshonos madara a szubtrópusi erdőknek. Mivel az emberek évszázadokon át vadászták őket a húsukért, ezért ritkán mutatják meg magukat. Ezzel a példánnyal hatalmas szerencsénk volt.
A legszebb képeket a vízesésről a brazil oldalról lehet lőni. Nekünk késő délután csupán másfél óránk maradt erre az oldalra, ezért ha teheted, az Iguazúra inkább szánj két napot.
A brazil oldalon le lehet ereszkedni az Ördögtorok aljába. Persze nem be a közepébe, mert azt még a sarlófecskék sem élnék túl, hanem csak a szélére, de ez is elég ahhoz, hogy az ember megérezze a víz hihetetlen erejét. A fényképezőt inkább ne vidd magaddal!
A túra végén lehetőség van bekukkantani az egyik vízesés mögé, ahol láthatod végre a dübörgő víz alatt átrepülő fecskéket. Érthetetlen hogy csinálják.
Az Iguazú-vízesés hihetetlenül látványos, ez nem vitás. A brazil oldalon sokkal kevesebb a turista, viszont a belépőért cserébe nem kapsz mást, mint néhány kilátót. Ha túrázni szeretnél az erdőben, akkor újból és újból fizetned kell attól függően, hány útvonalat szeretnél végigjárni. Ezzel szemben az argentin oldalon a jegyárban benne foglaltatik az összes túraútvonal, valószínűleg ezzel szeretnék kompenzálni, hogy az ő oldalukról messze nem olyan látványos a vízesésrendszer.
Egy nap alatt a két oldalt bejárni nem lehet. Szánj mindkettőre egy-egy napot, akkor lesz teljes az élmény. Az argentin oldalon ne hagyd ki a Macuco-ösvényt, mivel azon nagyon kevesen járnak, ezért ott a legizgalmasabb az élővilág. Ugyancsak nagy élmény tud lenni a vízesések megközelítése motorcsónakkal. Drága, rommá ázol és a fényképeződ is megsemmisül, ha nem vigyázol, ettől függetlenül egyedülálló kaland. A brazil oldalon lehetőség van helikopterre szállni és légifelvételeket készíteni a vízesésről, valamint befizetni néhány őserdei túrára, amik túlárazott mivoltjuk miatt keveseket vonzanak, de ennek köszönhetően sokkal több állatot lehet látni, mint bárhol máshol a park területén.
Ja, és egy jó tanács: ne hétvégén látogass el a parkba, mert mozdulni sem lehet az amúgy hétköznap sem kicsi turistaáradattól.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
