Tobago északi része sokkal hangulatosabb, mint volt Crown Point és környéke. Meseszép öblök, rumpuncsot szürcsölgető raszták és az ország legbiztonságosabb települése - ezek vártak ránk Charlotteville-ben.
Pár nap Tobago után több dolog is feltűnt a számunkra. Például az, hogy itt nem az autó a státuszszimbólum, mivel abból mindenkinek van vagy kettő, hanem annak dísztárcsája. Még a legócskább és legöregebb Toyotákra is csiriviri titánötvözeteket pakolnak fel. Végülis érthető, az állandó tömeg miatt gyorsulási versenyt képtelenség rendezni a szigeten, a dugóban állva pedig bőgetni a motort ciki.
Tobagói életkép
A másik felfedezés, hogy hiába van a buszoknak menetrendje, azok teljesen véletlenszerűen közlekednek. Minden busz Scarboroughból indul és oda is érkezik vissza. A leghosszabb menetidő másfél óra, mégis van, hogy buszok 2-3 órákat késnek. Az okát senki nem tudja, de mivel senki nem siet sehová, így az a pár óra plusz üldögélés a fagyos váróteremben igazán nem számít.
Amúgy a buszok a taxikhoz képest röhejesen olcsók. A leghosszabb, 45 kilométerre szóló jegy ára alig több mint 250 forint, ezért még ha órákat is kell várni egy "menetrend szerinti" járatra, megéri. Így utazunk mi is Charlotteville apró halászfalujába. Ahogy haladunk északkelet felé, úgy lesz egyre zöldebb a sziget és úgy tűnnek el az autók az utakról. Roxborough után az út a hegyekbe tekereg fel, majd egyszercsak megjelenik a szemünk előtt Speyside öble, háttérben Kis-Tobagóval.
A többség nem biciklivel, hanem széttunningolt kocsival jár
Az apró szigetet egy bizonyos Sir William Ingram hobbi ornitológus Új-Guineából behozott paradicsommadarakkal telepíttette be, amik azonban egy 1958-as hurrikánt követően kipusztultak. A helyiek persze még mindig a paradicsommadarakkal akarják eladni a szigetet az odatévedő turistáknak, azokból azonban nincs túl sok errefelé. Hátizsákosokkal például egyáltalán nem találkoztunk itteni utazásunk során. A külföldiek jó része vagy magán villával rendelkezik és az egész telet itt tölti, vagy saját vitorlással érkezik és a nap jó részét a fedélzeten vagy a kocsmában vészeli át.
Ehhez hasonló a parvidék Észak-Tobagón
Speyside után az út újra visszatér a hegyekbe, majd egyszercsak feltűnik Tobago legszebb öble, a Man O' War. Ehhez hasonló öbölnevekkel amúgy gyakran lehet találkozni Tobagón. Van itt Bloody Bay és Dead Man's Bay is, mind az egykori rabszolgalázadások nyomait viselik magukon.
A Man O' War öbölben fekszik Charlotteville apró halászfaluja, ami szöges ellentéte Dél-Tobagónak. Itt minden csendes és nyugodt, sehol egy autó, viszont sokkal több a raszta, akik jobb híján rumpuncsot szürcsölgetnek a pálmafák alatt üldögélve.
Ezt a képet Charlotteville-i szállónk teraszáról készítettük
A buszon Dr. P. szólít le minket, hogy van-e hol aludnunk, mert ha nincs, akkor ő 150 TT$-ért ad nekünk szállást. Úgy döntünk, egy próbát megér, helyi viszonylatban egészen olcsónak tűnik az ajánlat. A hegy oldalában fekvő vendégház egészen elragadó. Jár hozzá konyha, privát fürdőszoba és egy olyan erkély, amiről olyan a kilátás, amit a legjobb szállodák sem tudnak felmutatni. Dr. P. amúgy egy meghasonlott indiai sárkányfűárus, aki raszták közé keveredve azt sem tudja megmondani miféle. Indiai, de keresztény, lelke mélyén azonban raszta.
Este az egyik halászkocsmában kötünk ki, ahol van szerencsénk összehasonlítani Tobago két legnépszerűbb sörét, a Caribot és a Stagot. Komoly sörivóknak egyik sem ajánlott, de aki nem veti meg a Kőbányait, az nem csalódik nagyot. Maradjunk annyiban, a célnak megfelelnek: hűsítenek, és ha sokat iszol belőlük, bizony másnapos leszel.
Irány I'Anse Fourmi!
Másnap a terv az, hogy az útikönyv által nem ajánlott és járhatatlannak titulált északi úton l'Anse Fourmi faluba túrázunk. A jó indulattal csak elhanyagoltnak nevezhető út egyértelműen Tobago legszebbje. Ezernyi madár látható itt, az út szélén pedig névtelen vízesések zúdulnak alá.
Egy szépséges motmot
A fel-le tekergő út és az állandóan ismétlődő záporok sokat kivesznek az emberből, így pont kapóra jön az az ütött-kopott Mazda, amiben három enyhén beszívott és megittasodott fiatal ül. Az út utolsó harmadát velük tesszük meg Tobago legelhagyatottab falujába, l'Anse Fourmiba.
Eri bámulja a Karib-tengert
A mindössze 250 lelket számláló település arról nevezetes, hogy fennállása óta soha semmilyen bűncselekmény nem történt a határain belül. Erre a buszra várakozás közben gondosan fel is hívja egy helyi asszonyság a figyelmünket, miszerint nyugodtan menjünk sétálgatni, a hátizskunknak nem lesz semmi bántódása az út szélén, mert itt mindenki annyira békés, hogy a cuccunk legnagyobb ellensége maximum a moha lehet, ami benövi, ha nem térnénk vissza a következő hetekben. És valóban... az itteniek olyan kedvesek és békések, amennyire csak lehet. Leülnek beszélgetni velünk, míg mi várjuk a soha meg nem érkező menetrendszerinti járatot. Turista ritkán jár erre, mivel a falu fent van a hegy oldalában és nincs megközelíthető strandja. A vitorlások messze elkerülik.
I'Anse Fourmi Trindiad és Tobago legbiztonságosabb települése
Egy órányi várakozás után elindulunk gyalog. Egy újabb óra kell ahhoz, hogy a busz megjelenjen mellettünk. Leintjük, de bár ne tennénk. Alig pár kilométer alatt legalább fél tucatszor robbanunk le, végül Parlatuvier fölött végleg megadja magád a kordé. Ekkor kezd megvilágosodni, hogy miért késnek a buszok állandóan. A kínai Hino és Hilger gyártmányok nehezen viselik együtt a légkondit, a rádiót és a 20%-os emelkedőket.
A helyiek szívesen beszélgetnek velünk
Végül nagy nehezen, több óra késéssel érünk vissza Charlotteville-be, ahonnan másnap az Argyle-vízesést keressük fel. Az ország állítólag legturistásabb természeti csodáját azonos időben rajtunk kívül kb. hat másik ember látogatja, azok fele is helyi. A vízesés gyönyörű szép, az a klasszikus őserdő mélyén megbúvó hűsítő zuhatag.
Parlatuvier öble
Sok minden kimaradt Tobagóból. Nem sikerült végigjárnunk a madarászok kedvenc túráját, a Gripin Trailt, valamint nem láttuk a húsvéti kecskefuttatást Buccooban, de legalább lesz miért ide visszatérni jövőre is. Most azonban vár ránk Trinidad...
Az Argyle-vízesés
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
