A Torres del Paine Nemzeti Park W túrája Dél-Amerika egyik legnagyszerűbb trekkingje. A W első szára a Lago Grey menti túraútvonalat jelöli, ami a park egyik leglátványosabb része. Fantasztikus időnk volt a túra során, nagyszerű képek születtek nem csak a tóról, de a gleccserről és a Cerro Paine Grandéról is.
Mivel a Torres del Painéról már rengetegszer írtam, ezért képes blog formájában dolgozom fel a nemzeti parkban töltött öt napunkat. Először az első kettőt, amit a Paine Grande menedékház környékén és a Grey-gleccsernél töltöttünk el.
Túránkat a Paine Grande menedékháznál kezdjük, amit hajóval érünk el. Amíg azonban várunk a bárka indulására, ellátogatunk a Salto Grandéhoz, ami nevével ellentétben nem a méretével, sokkal inkább színével varázsolja el az embert.
A vízesés a Lago Nordernskjöldöt és a Lago Pehoét összekötő folyón alakult ki. A két tó mindössze 700 méterre van egymástól, de a szintkülönbség majdnem húsz méter.
A nemzeti park egyik leglátványosabb kilátója a Salto Grande mögött található. Kicsit szeles az idő, de azért nekivágtunk.
A zord időjárás ellenére megél néhány igen szép virág. A papucsvirág egyike azon kevés orchideáknak, amik elviselik a patagóniai időjárást.
Közeledvén a Cuernos-kilátóhoz egész szépen kitisztul az idő.
Ezért a kilátásért megérte küzdeni a széllel.
A guanacókat nem igazán érdeklik az emberek. Ez persze csak a nemzeti parkban van így, amúgy vadásszák őket.
Ennyire közel tudtunk hozzájuk menni.
Az első két éjszakát a Paine Grande menedékházban és a mögötte lévő kempingben töltjük.
A menedékháztól indul egy ritkán járt ösvény dél felé. Ha az idő engedi, érdemes egyet sétálni errefelé, mert elég szép a kilátás a Pehoé-tóra.
A Grey-gleccserhez vezető túraútvonal a Cerro Paine Grande árnyékában halad. Már csak ezért a látványért érdemes ellátogatni a Torres del Painéba.
Másfél órás gyaloglás után érkezünk meg az örökké szeles Grey-kilátóhoz. Akármilyen szép is a táj, pár percnél több időt képtelenség itt tölteni.
Túrázók és a Cerro Paine Grande. 3050 méteres magasságával ez a hegy a legmagasabb a nemzeti park területén.
A parkban mindenki a gránitsziklákért van oda, az én szerelmem azonban ez a hegycsúcs.
Aki a W helyett az O-t járja végig, annak át kell kelnie a Cordón Olguinon, ahol még a legtisztább időben is kialakulhat a viento blanco, vagyis a fehér szél.
A sok túrázó miatt nem lehet sok állatot látni, de egy füstös karakarát azért sikerül lencsevégre kapnunk.
A Grey-gleccser a nemzeti park leggyorsabban visszahúzódó jégfolyama. Érdekes módon a tőle nem messze húzódó Perito Moreno-gleccser viszont hízik.
Naplementére sikerül visszaérnünk a menedékházhoz. A kép tanúsága szerint érdemes volt sietni.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
