Santiago érintésével érkezem meg Patagóniába, ahol az aktuális Mirador-csapattal egy háromhetes túrára indulunk, amit El Chaltén környékén kezdünk és Isla Navarinón fejezünk majd be. Első körben a Cerro Torre és a Fitz Roy gyalogtúrákat mutatom be képes blog formájában.
Eritől és Barangótól elbúcsúzva megkezdem utazásomat Patagónia felé, ahová néhány nap múlva befut a Mirador-csapat. Santiagóból Punta Arenasba szól a repülőjegyem, de lévén Chile fővárosában továbbra is káosz uralkodik, kicsit félve szállok fel Mendozában a délután 4-kor induló buszra. Vajon a kijárási tilalom ellenére mennek a reptéri buszok? És ha nem, tudok majd taxit fogni? Nem lesznek elbarikádozva az utak, lezárva a repülőtér, mint egy hónappal ezelőtt? A gépem hajnali 5-kor indul, úgyhogy van időm, de rengeteg az olyan kérdés, amire az ember csak akkor kap választ, ha már ott van.
A határon könnyedén jutunk át. A másik irányba elég nagy a sor, mert Chiléből a jelenlegi helyzetben inkább mindenki elutazik, semmint oda beutazik. Pontosan érkezünk Santiagóba, de az már az elővárosoknál látszik, hogy a helyzet továbbra is változatlan. Az egy hónapja kezdődő forradalom továbbra is tart, az utcákon égő barikádokat kerülgetünk, amiket a kései órára való tekintettel tűzoltók és katonák próbálnak eloltani. Néhány sugárutat lezártak, de a kis utcák járhatók, így fennakadás nélkül futunk be a terminálra valamivel éjfél után.
Van busz a reptérre, úgyhogy végül simán abszolválom a transzportot Patagóniába. A gép is pontosan indul, úgyhogy nincs más dolgom, csak fixálni a szálláshelyeket és programokat Punta Arenasban, Puerto Natalesben és El Calafatéban, mielőtt a csapat megérkezik. Az ám, csakhogy Punta Arenas ugyanazt éli, mint Santiago, csak kicsiben. Amint lemegy a nap, itt is életbe lép a kijárási tilalom, így a kedvenc kocsmahangulatú éttermemből, a La Cariocából hazafelé simán lefújnak könnygázzal egy páncélautóból. Teszik mindezt úgy, hogy rajtam kívül nincs más az utcában, csak egy kedvesen andalgó szerelmespár. Prüszkölve érek vissza a szállásomra, közben revideálom magamat a chilei tüntetésekkel kapcsolatban: ahol parancsra könnygázzal lőnek látszólag teljesen veszélytelen emberekre egy kihalt utcán, ott nagyobb a gond annál, mint hogy pár forinttal megemelték a metrójegy árát.
Szerencsére Puerto Natalesben már nincs jelen a hadsereg, ott teljes a nyugalom, így végül kipihenten érkezem El Calafatéba, aminek a repterén másnap összeszedem a csapatot, és irány El Chaltén. Mivel El Chalténról rengetegszer írtam már, a bejegyzést képes blogként folytatom, mely során a Cerro Torréhoz és a Fitz Royhoz vezető gyalogtúránkat elevenítem fel.
El Chaltén felé utazva az első megállónkat a Viedma-kilátónál tartjuk, ahonnan rálátni a Lago Viedmára és a Los Glaciares Nemzeti Parkra
Ezen a ponton még nem gondoltuk, hogy a következő két nap a hegyek alig mutatják majd meg magukat
Délután teszünk egy rövid kirándulást a Rio de las Vueltas völgyében, ezzel készülünk fel a holnapi gyalogtúránkra
A cél a Chorrillo del Salto névre keresztelt vízesés, ami körül rengeteg smaragdpapagáj látható
A Salto del Chorrillo elég látványos tud lenni
A Cerro Torre gyalogtúra első látnivalója a Margarita-vízesés, ami a Rio Fitz Royt táplálja
Sajnos az idő nem túl fényes, így a Cerro Torréból valószínűleg nem látunk majd semmit
Ilyenkor, nyár elején kezd virágozni Patagónia legszebb növénye, a notro
A rossz időjárásnak köszönhetően kevesen vágtak neki a távnak, így legalább nem zavaró a tömeg a Laguna Torre partján
A Torre-gleccserhez rajtunk kívül csak alig egy-két ember látogatott el, pedig ez a kiegészítő túra az egész napos gyaloglás higlightja
Hiába a rossz idő, ezért a látványért megérte küzdeni a széllel, a hideggel és az olykor szitáló esővel
Másnap is borús időre ébredünk. Ettől függetlenül a Rio de las Vueltas völgye csodálatos.
A túra első két órájában inkább csak az elemekkel küzdöttünk, a Fitz Royból nem láttunk seemit, de ahogy megérkeztünk az ikonikus hegy lábához, felszakadozott a felhőzet
A túra utolsó szakasza egy meredek kaptató, ahol a rengeteg kocaturista miatt olykor hatalmas dugók tudnak kialakulni
Felérünk a még befagyott Laguna de los Tres partjára, de a Fitz Roy csak nem akarja magát megmutatni
Úgy felerősödik a szél, hogy a csapat tagjai sziklák mögé bújnak. A szélnek hála azonban felszáll a köd Patagónia talán legszebb formájú sziklájáról.
A Fitz Roy tetején gyakran megjelenő felhő miatt hívják a sziklát "füstölgő" hegynek, vagyis chalténnak
Leereszkedve a völgybe sokszor visszapillantunk a hegyre, ami még sokáig "füstölög" a tiszteletünkre
Ahogy eltávolodunk a hegyektől, úgy nyeli el a felhő újra a Fitz Royt
Ezúttal is látunk tűzszemű diucont, a környék tipikus madarát
A Magellán-harkályt ritkán látni, mert nem szereti az embert, de ezúttal szerencsénk volt
Az igazi meglepetés azonban a flamingó. Legalább féltucatszor jártam már El Chaltén környékén, de flamingót ezidáig nem láttam a környékén.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
